2016. május 25., szerda

Lezárult nyereményjáték!


Tegnap lezárult a Lakatos Levente Szigorjáért folytatott játék, de elmaradt a sorsolás. Amit mára tettem át, lévén a húzó emberem elaludt este.
De már hozom is nektek. 
Feladtátok a leckét alaposan, mind a blog feljavítását célzó megjegyzésekkel, mind a sok körmölni valóval.
Nagyon szépen köszönöm az ötleteket, megjegyzéseket és a részvételt.
Hivatásos sorsolóm bizony nagyon élvezte a műveletet. Ha rajta múlott volna, több nyertest hirdetünk.
De lévén a Libri kiadó jóvoltából egy nyereménykönyv van csak, így egy nyertesünk van. 
Illetve Viksi baba miatt megítéltem egy vigaszdíjat is, ami egy kis csomagot takar majd. Nem könyv lesz.

Szóval akkor a húzás folyamata:


Kezdünk.



Ebből a sokból?


Megvan!



Kinyissam vagy ne nyissam?
Na jó, nyitom. 
Tadammmm!



És a nyertes DreamGirl!

És akkor a póthúzás.


  A Viki baba által megítélt pótnyeremény tulajdonosa pedig:


Arwen a másik győztes!

Köszönöm mindenkinek a részvételt. 
Emailben értesítem a nyerteseket. Aki nem nyert, ne csüggedjen, lesz máskor is játék.

2016. május 24., kedd

Tara Sue Me Az alávetett



Hát-tal nem kezdünk mondatot és értékelést. 
De azért hát...
Elvileg a nagy hírű és általam annyira nem kedvelt Szürke ötven árnyalata könyv elődje. Nem tudom mi volt előbb a tyúk vagy a tojás, így ezzel nem vitatkoznék. 
Inkább nem vonok párhuzamot a két könyv között, csak erről a történetről írnám le a benyomásaimat. Igyekszem minél kevesebbszer hasonlítani, ha sikerül.
Az elején meglepett rögtön. Bele a közepébe, az "akció dús" részekkel kezdünk rögtön, úgymond a lovak közé csaptunk. Semmi felvezetés, világfelépítés, ismertetés, finom indítás.
Ez alaposan kiforgatott a nyugalmamból. Lógott a levegőben minden, kivéve az erotikus részeket. Ott aztán rögtön bekeményítünk. 
Aztán szerencsére a könyv közepe táján megérkeznek az adalékanyagok is. Azt kell mondjak akkor javult fel számomra a könyv. Az eleje nagyon nem jön be mindenféle körítés nélkül. 
Olyan mint egy aktus előjáték nélkül. Van, van, jó, de nem az igazi, élvezhetetlen. Már bocsánat a hasonlatért:) De azt hiszem ide pont megy és mivel kint van a 18-s karika, nem sérti senki érzékeny lelkületét. Ha igen, kérlek ne is olvasd tovább az értékelésem.
Nem matyó hímzés főszereplőnk, Nathaniel. Kíméletlen, érzéketlen, hím soviniszta, mint egy uralkodó, egy dóm. De érezzük, hogy nem ennyi. Van valami mindezek mögött. Nem csupán ilyen. De nem elég jól ábrázolt. Örültem volna, ha cseppnyit árnyaltabb. Nagyon kiszámítható. 
Abby viszont túl sok. Fárasztott, idegesített a rögtön jött ragaszkodása, néha érthetetlen hisztijei. De azért kezelhető nőszemély(csak a megfelelő irányítás kell neki a megfelelő személytől).
Kettősük jól működik. Érződött a szikra, a kémia. Bár a szerelem kezdete nem jött át a lapokon, történéseken.
Erotika. Nos. Nem voltak unalmas, banális részletességgel megírt részek. Nem volt ismétlés, ismétlés hátán. Igyekezett írónk minden szegmensét belecsempészni az erotikának. Volt vanília szex, megalázós, megverős, meglepetéses, nyilvános, egymásnak esős, romantikus...
Azt kell mondjam, néhol meglepett, pedig olvastam nem egy ilyen jellegű könyvet.
Igényesen levezetve a szex része. Nem találtam benne hibákat(mint amikor kétszer húzza le a fehérneműjét hölgyike egy lapon valamelyik olvasott könyvben). Érzékletes. Kedvcsinálós. Már ha valaki ezért olvas efféle könyveket:)
Voltak benne szópárbajok, verses csaták, szerelmetes évődések, meglepően jól felvezetett erotikus részek. Viszont valahogy ott hiba csúszott a számításokba, mikor ezt beillesztettük a világba. Valahogy esetlen volt. A körítést érdemes lett volna erősíteni. De nem idegesítettek azok a dolgok, mint elődjénél(utódjánál inkább). 
Továbbá számomra hiányzott a nagy katarzis, az erős konfliktus.
De élvezetes, könnyed olvasmány volt, amit hamar kivégeztem. Gyorsan haladós, könnyen olvasható könyv.
A nyelvezete jó. Érzékletes, évődős, ironikus, vicces párbeszédek keverednek a leíró részekkel, amik alaposak.
Erotikus könyvek között a jobbak szegmensénél helyezkedik el.
A borítója pedig egyenesen gyönyörűséges!
Köszönöm a könyvet  Művel Nép kiadónak!

Fülszöveg:
Abby King a titkos fantáziájának él.
New York a West Industries jóképű és briliáns igazgatójaként ismeri Nathaniel Westet, de Abby többet is tud róla: a férfi egy gyakorlott, szexi domináns, aki új alávetettet keres magának. Abby, aki szeretné egyszerű könyvtárosi életét feldobni, és belevetni magát a gyönyörök világát, felajánlja magát Nathanielnek, hogy teljesítse be legtitkosabb vágyait.
A Mesterrel töltött egyetlen hétvége után Abby már tudja, hogy még többet akar, és ezért hajlandó alávetni magát Nathaniel feltételeinek. De a gyönyör ellenére, amit a vállalkozó szellemű Abby kap, a szabályok mögé rejtőző Nathaniel mindvégig hideg és távolságtartó marad.
Ahogy Abby egyre mélyebben bonyolódik bele a hatalom és szenvedély szívfájdító világába, attól fél, hogy Nathaniel szíve sohasem lesz elérhető számára – a sajátját pedig aligha tudja megmenteni…

Idézet:
– Csak hogy tudjam – mondta Nathaniel, ahogy elindultunk –, van esetleg a ritka könyvek gyűjteményében egy asztal? 
Egy asztal? 
– Igen. 
– Elég szilárd? 
– Gondolom. 
– Akkor jó – folytatta, ahogy követett a lépcsőn. – Mert úgy terveztem, hogy nem csak könyveket fogok kinyitni rajta. 
A szívem dupla tempóval vert.

384 oldal
Művel Nép kiadó
recenzió

2016. május 22., vasárnap

Lois Lowry Az emlékek őre




Érzések garmadáját éljük meg nap mint nap: düh, elkeseredés, fájdalom, kín, szorongás, félelem, boldogság, öröm, megkönnyebbülés, szeretet...
Jókat és rosszakat vegyesen.
Van olyan, amiről lemondanál, ha cserébe az ellentétpárját is elveszítenéd?
Vajon milyen lehet a világ keretek közé zárva, színek nélkül, érzések nélkül. 
Talán olyan gépes. 
Ezekért a dolgokért érdemes élni! Még ha néha fájnak is és rosszak.

Írónk ehhez a témához nyúlt és olyan környezetet teremtett hősünknek, ahol nincs semmi a világon, csak szabályok, keretek, rendszerek, elvárások és még több szabály. 
Lassan adagolja a feszültséget, a negatív hátrányait ennek, így elfogadhatónak tűnik, majdnem hogy tetszetős a világ, majd egyszerre robbantja a negatívumokat.
Ami számomra hiteltelenné tette kicsit a dolgokat, hogy "hősünk" 12 éves. 12 évesen nem hiszem hogy ennyire összetett, ennyire hősies, ennyire nagy az ember gyerekének az érzelemvilága úgy, hogy mindentől el van zárva. Nem ilyen hősies. Nem tud ennyit elviselni valaki és felnőtteket meghazudtolóan éretten viselkedni.
Ám a könyvben ez az egyetlen, ami nem tetszett. Ha mondjuk 16 éves lett volna Jonas, a főszereplő, akkor rögtön más lenne. Elfogadhatóbb.
Jonas ennek ellenére szerethető karakter. Együtt érezhetünk vele, félthetjük, szurkolhatunk neki és minden tettével egyet érthetünk.

Nem kistílű olvasmány. 
Nincsenek benne erotikus, vagy horror elemek, amik fel szokták dobni az úfjúsági könyveket. Nem is hiányzott, megmondom kerek perec. Élvezetes volt, hogy kihagyták a megszokott kliséket is. Ne várj románcot, sem szerelmi háromszöget, sem ősi ellenséget... 
Elegánsan adja vissza az olyan történéseket, amik lelkileg zúznak péppé minket. Nem tocsog vér sehol sem. Mégis fáj. Megvisel. Elgondolkodtat.

Nagyon könnyen befogadtam szőrőstől-bőrőstől a történetet. 
Izgalmasan adagolja a tudnivalókat, a szereplők is igen érdekesek, főleg Jonas. Sok kérdés még megválaszolatlan maradt, így tovább élteti a kíváncsiságomat.
A hangulat és érzelem ábrázolás is kitűnő. Nagyon élvezetes, hogy úgy ébreszt bennem ezernyit érzést, hogy a könyv szereplői teljesen el vannak szeparálva tőle.
Az elején szántam őket, aztán valahol ez dühbe fordult, elkeseredésbe. beléptem volna a könyvbe és megráztam volna mindenkit.

Ami nekem nagyon hiányzott, azok az élő párbeszédek. Kevés volt a könyvben. Mindig csak elmesélés vagy pár szavas kis beszélgetések. Viszont cserébe rengeteg leíró rész volt, szépséges képi ábrázolásokat közvetítve. Egy alma is lehet főszereplő, unalom nélkül.
Erre azért volt szükség gondolom, mert beszélgetések, érzelmek nélkül nehezen ábrázolhatóak.

A könyvet gondolkodás nélkül feltenném a kötelező olvasmányok listájára nagyobbaknak. Élvezetes felnőtteknek is és a gyerekek fantáziáját, érzelmi intelligenciáját is felturbózná. 

Köszönöm a Minikönyvklubnak, hogy ezt tűztük ki olvasmánynak. Láttam a belőle készült filmet, ami jól átadta a könyvet, de jó volt olvasni is, így teljes az élmény. Sajnáltam volna, ha kimarad az életemből.


Fülszöveg:
A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát… 
     Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.


Idézetek:
Az emlékek arra valók, hogy az emberek osztozzanak rajtuk.

Animus kiadó
268 oldal
saját

2016. május 17., kedd

Azok a zavarba ejtő borítók



Nem vagyok prűd. Összeolvasok tücsköt-bogarat. 
Mindenevő vagyok. Bármely műfaj a kezembe kerül és kicsit is érdekel, elolvasom.
Olvasok földön, vízen, levegőben, bárhol...
Na jó, talán vízben, vízen és levegőben kevésbé.
De bármikor, legyen este, reggel vagy ebédidő, olvasok, ha időm engedi.
Bármilyen élethelyzetben. Esküszöm, egyszer még buliban is olvastam. 
Kocsiban, váróban, itthon, kertben...
De mostanában kezd elharapódzni azon könyvcímek, borítók listája, amit nem teszek szívesen közszemlére. Hogy miért?
Mert csúnyák, ijesztőek, ízléstelenek, előítéletektől hemzsegnek, 18 karikásak és még sorolhatnám.
Magam védem vagy az érzékeny lelkületű, esetleg éppen az ifjúság szemét? Talán mindkettő kicsit.
Tudom, minek olvasok olyat, amit más nem láthat?
Tudhatja bárki. Nyílt az olvasmány listám. Csak van, amit nem reklámoznék szívesen, mert nem érdemli meg, de azért a kíváncsiság hajt. Ráadásnak nem szólnék le olyan könyvet, amit még nem ismerek.
És szeretem az ismert, közszájon forgó, megbotránkoztató könyveket is kézbe venni. 

Aztán ott van a borító tematikája.
Éppen pár nappal ezelőtt vettem észre, hogy egy általam nagyon várt horrorisztikus könyv borítója, olyan hogy sírva fognak kirohanni egyesek, ha meglátják. Pedig a könyv nekem kell! 
De hogy fogom olvasni így? Kitegyem a polcra? Inkább eldugom leghátul a könyves állványomon, hogy senki se lássa. Borítót teszek rá és úgy olvasom vagy éjjeli sötétségben, akkor nem fenyeget senkit az ijedelem, szívinfarktus. 
Nem beszélve a pucér, fél pucér nőkről, pasasokról. Értem én, hogy szimbolizálja az olvasmány lényegét, jelzi, hogy milyen könyv. De kell rá a meztelenség? Mindenképpen? Sejtelmesen nem lehetne elintézni vagy egy 18-s karikával?
Az orvosi váróban nem szívesen venném elő, olvasnám jó szájízzel.
Igaz ma már a reklámokat is meztelenséggel tetézik. Kedvencem a női fehérneműt reklámozó izé. A csaj kelleti magát, tekereg és vonaglik. Minek? Ha cicitartó, akkor én fogom megvenni magamnak nagy valószínűséggel. Nekem nem kell vonaglani! És sosem fogok úgy kinézni, mint az érintett, magamutogató színésznő vagy modell. Inkább elrettent. A pasik vegyék meg a partnerüknek talán? De hát a partnerük nem fog úgy kinézni, mint a modell attól a fehérneműtől. Ez becsapás és teljességgel felesleges. Vagy régi ilyen kedvenc reklámom a joghurt, amit hátulról mutatott pucér hölgyike reklámoz. A frászkarika sem érti minek, miért!?
Na de térjünk vissza a borítókra.
Eleve igyekszem kerülni a meztelen testekkel reklámozott könyveket. Nem csak azért, mert "ciki" olvasni nyilvánosan. Hanem mert taszít is. Egyik-másik könyv pedig egyenesen gáz, felháborító.
A kevesebb néha több elvén működöm. Olyan sejtelmesen, érzékien lehetne ezt tálalni. Miért kell más micsodáját nézegetnem vajon?
Ki találta ki?
Más is pironkodik vagy csak én?

Szóval akkor pár vállalhatatlan és vállalható borító a teljesség igénye nélkül, most csak erotikában utazva.
Egyéni véleményem nem írnám le, bár megérne egy misét (postot).


























2016. május 16., hétfő

Schaffer Erzsébet könyvbemutató és interjú



A hosszú (Könyvfesztes) hétvége és a betegszobai szolgálat, betegeskedés után végre megosztanám veletek Schaffer Erzsébettel való találkozásomat és a gyors interjút vele.




Az úgy volt, hogy kis városunkba hosszú kihagyás után végre író érkezett, aminek szívből megörültem. Kell egy kis kultúra.
Erzsébet könyvei közül eddig egyet olvastam, ami nagyon hangulatos, családias, finoman megírt könyv, az Álmok kertjét. 
Így végképp kíváncsi voltam az írónőre, aki nem hazudtolta meg írásait, élőben is olyan tiszta, érdekes személyiség. 
A kis papíromra írtam és írtam a benyomásaimat, amik a szavai közben keletkeztek bennem.
Talán az interjú előtt ezeket osztanám meg veletek, hogy átérezzétek szavait, megismerjétek személyiségét.

Hogy e röpke pillanatokban mik jutottak eszembe róla
(Vegyesen, ömlesztve érkeznek tőlem)?
Pozitív, vidám és élénk személyiség. Árad belőle a jó kedv, a nyugodtság, amit áraszt hallgatóságára is.
Élet szerető ember. Vagánysága határtalan és bámulatra méltó. 
Egy ízig-vérig nő. Jellemzője a nőiesség, a báj, a kellem, a finomság.
Érdeklődő. Nyitott a külvilágra. 
Erős nő. Ugyanakkor naiv is. Hisz az emberek alapvető jóságába.
Kalandvágyó, és megy is azok az élethelyzetek elé, ahol megtörténnek vele az események.
Talán nem csak megtörténnek vele dolgok, hanem szembe is jönnek vele a történetek.
Mesélő. Nem csak a könyve lapjain mesél, hanem élőben is. Bármelyik vele megtörtént eseményt úgy tudja előadni, hogy az izgalmas legyen, érdekelje az embereket.
Tele van jelzőkkel, mondanivalóval.
Színes.
Szereti a múltat, a megélt élethelyzeteket, de mégis a jövő, a jövő ígérete élteti.
Tele van érzésekkel, titkokkal és ezeket el kell mondania, meg kell írja másoknak is, különben szétfeszíti.
Nagy élettapasztalata van, amivel nem fukarkodik, megosztja másokkal is.
Számára az élet egy nagy kaland. 
Filozófiája számos van, amit érdemes megfogadni.
Önmagunkkal nézzünk szembe, legyünk tisztába.
Amit el szeretnénk mondani, mondjuk is el, ne várjunk vele.
Éljük meg jól, ezt az egy életet.




Meglepő titkokat tárt fel előttünk a beszélgetésen.
Tudtátok, hogy tud franciául?
Szereti a jóféle pálinkát.
3 műszakban, segédmunkásként is dolgozott és szerette.
Utcaszínházi előadásokon is láthattátok.
Férjével leveleztek, de meg is szöktek.
A házasságkötésük kicsit rendhagyóra, de vidámra sikerült egy ruhás félreértés miatt.
A gyerekek gyors egymásutánban érkeztek, mert kíváncsiak voltak, milyen emberkét tudnak életre hozni közösen.
7 unokája van, akikről szeretettel beszélt.

És most jöjjenek a banális kérdéseim, amikre már a vendégek érkezése közben jutott idő.

- Mely könyvek azok, amik sokat adtak önnek élete során?
Lázár Ervin meséit gyakran szeretem olvasgatni.
Mikszáth bármely könyve. Főleg a novellái.
Téli berek mindig újra olvasós.
Sokat adott az Anna Karenina, Steinbecktől az Édentől Keletre is.

- Gyermekei is szeretnek olvasni? Az ön könyveit fogták már kézben?
Igen. Mindenki olvas. De főként ketten a lányaim közül.
És olvassák a saját köteteimet is.

- Tudom, hogy a saját könyvei olyanok, mint a gyermekei, de azért ellőném a méltán nem túl népszerű kérdést. 
Melyik könyvét szereti a legjobban?
Ha nagyon kell, akkor talán az Ómama. De nem könnyű választás.

- Mely díjára a legbüszkébb?
Egy díj nagy felelősség. Nyomás a következő könyv írása közben, hogy ugyan olyan jót vagy jobbat alkossak.
Egyet emelnék ki, de azt sem azért, mert büszkébb vagyok rá a többi díjnál. Hanem mert akkor éreztem igazán boldogságot.
A Prima Primissima díj átvételekor ott voltak a lányaim, akik mosolyogtak, sírtak örömükben. Azt hiszem büszkék voltak rám. És azt éreztem, megbocsájtották a sok írással elment időt, amit nem velük töltöttem. Mikor kopácsoltam a billentyűzetem folytonosan, rendületlenül.

- Egyik könyvének borítója sem színes, beállított kép, hanem szépia vagy fekete-fehér. Tudatosan? És miért ez a koncepció?
Saját fotóim vannak a borítókon. 
A nagymamám, az anyukám, én gyermek és fiatalasszony koromban.
Az első könyvemnél egy sínről készült kép lett volna a borító, mikor szembe találtam magam egy kis kori, ám nekem sokat jelentő képpel otthon. Végül az lett az igazi. Aztán e köré építettük fel a többi könyvem is, amik főként a családom élettörténet taglalják.

- Nem fura szembe találkozni a saját fotójával, egy emlékével a könyvesboltban?
Ellenkezőleg. Jóleső érzés.

- Hangoskönyvek is jelentek meg a történeteiből. mesélne nekünk erről?
A rohanó világban jó néha hallani is. A saját hangommal vettük fel, így még közelibb. Bevallom, volt, hogy elsírtam magam spontán. A kiadó azt mondta, az is maradjon benne. Így még élőbb, elevenebb, személyesebb.

- Mit jelent önnek az írás?
Szolgálat az írás, amit szívvel-lélekkel, érzéssel csinálok.
Nem könnyű. 

- Sokan félévente ontják magukból a történeteket. Mennyire ír ön könnyen?
Nehezen írok. Mindig lemaradásban vagyok. Elkések a határidőkkel. De igyekszem. Egy kihívás.

- Mindent véghez vitt, amit megálmodott vagy van még megvalósításra váró vágya?
Sorsszerűen élek, nem tervezek előre.
Azt vallom, hogy minden ember, találkozás, élethelyzet ad valamit az életünkhöz. Ne bánjunk meg semmit, mert a rosszból is tanulunk.










2016. május 14., szombat

Anita Wekker A 6.25-ös járat





Köszönöm az írónak, hogy elolvashattam!
A borító keltette fel a figyelmem. 
Viszont a fülszöveg rövidsége miatt féltem is tőle, na meg a magánkiadás volta miatt. 
Féltem, hogy egy buszos, maroknyi kis csapat számára mi tartogathat a történt, és az engem mennyire fog érdekelni. Féltem, hogy nem lesz-e zagyva, szóismétléses, csapnivaló ötletekkel teli vagy nem lesz-e egyhangú, unalmas, érdektelen.
A lehetőség végül is benne volt a témában. 
Az író élt is vele, meg nem is. 
Nagyon szépen fejezi ki magát. Jó volt olvasni. 
A szófordulatokkal, kifejezésekkel, hasonlatokkal, a leíró részekben nem is volt hiba. A párbeszédeken van még némi csiszolni való. De semmi eget verő gond nincs. Kár volt annyira félnem tőle. 
Haladós, könnyen olvasható a tartalom. 
A ritmusa gyors, amit könnyen felvehetünk.
Érdekes történetvezetés.
Az ötlet, ami a buszon történik, jól is van kivitelezve. A lezárás meglepő fordulatot tartalmaz.
Kifejezetten tetszik, hogy a szituáció magyar honba visz, magyar nevekkel, helyszínekkel, mentalitással.


Viszont valami hiányzott a könyvből. Nem tudom pontosan, mi az.
Talán a szálak összefésülése. 
A zökkenőmentesség, folytonosság. 
Esetleg az a tény, hogy friss író, és még gyerekcipőben jár a karakterek kivitelezése, az érzelmeik kifejezése, árnyalásuk.
A fordulópontok, tetőpontok megírásának fokozása?
A hangulatkeltés alakulóban, de még szintén kellene neki egy kis ráncba szedés.
A látványos misztikum erőteljesebb kiemelése, körbeírása, magyarázata.
Nem tudom.
Jó volt olvasni, ígéretes kezdet. De van még vele munka.
Simán el tudnék képzelni árnyaltabb, kicsit mélyebb karaktereket, a történethez több leírást, a krimi szálhoz még több adalékot, a misztikumra való ráerősítést és persze az oldalszám növelését...

Fülszöveg:
A fiatal, depressziós Bence mit sem sejtve száll fel a távolsági buszra, remélve, hogy nemsokára otthon lehet. Rövidesen rejtélyes árny ereszkedik le az égből, és a busznak nyoma vész. A foglyul ejtett utasok bármit megtennének a szabadulásért, azonban hamarosan világossá válik számukra, hogy a valódi veszély nem a buszon kívül leselkedik rájuk.

110 oldal

Magánkiadás

2016. május 13., péntek

Nyereményjáték!


Olyan rég volt már játék nálam.  
A nap is szépen kisütött. A tavasz is megérkezett. Péntek 13.-a is van. Mi kelhet ennél több?
Szóval akkor játszunk.
A Libri kiadó jóvoltából egy szuper könyvet sorsolok ki a játékban résztvevők között. Annyit elöljáróban, hogy én sem olvastam még teljesen, csak az első pár fejezetet eddig. 
De ami késik, eljő.
Szóval akkor ki szeretné megnyerni Lakatos Levente most megjelent Szigorját? 
Íme, ő az.

Amit tennetek kell cserébe.
- Írjátok meg itt kommentben, hogy mit olvastatok már Leventétől vagy mit terveztek olvasni.
- Írjatok nekem egy kedvenc Lakatos Levente idézetet is.
- Továbbá tegyetek javaslatot a blogom jobbá tételére. Mivel tudnám feldobni szerintetek? Mivel javíthatnék rajta? Miből legyen több vagy kevesebb? Új rovatok? Vagy bármi, ami eszetekbe jut.
- És persze kérek egy email címet vagy elérhetőséget, ha téged ér utol a szerencse lánya, én is el tudjalak érni.

Jó játékot és sok szerencsét kívánok mindenkinek!
A játék május 23.-ig él, 24-én sorsolok.

2016. május 9., hétfő

Klausz Melinda: A közösségi média nagykönyve






Hogyan építsd fel magad és céged az online térben?

A blogomhoz kértem és kaptam recenzióba, az Athenaeum kiadótól e kötetet. Olvasásakor azt tapasztaltam, hogy nem csak a bloghoz, férjem vállalkozásához tudom kamatoztatni, hanem rengeteg új kifejezést és dolgot is megtanultam a könyvből.

Most a szokásostól eltérően jegyzeteltem, mert kellett.
Gondolkodtam, hogyan is tudnám bemutatni a könyvet jól.
Mert nem egy regény, hogy szokványos recenziót írjak róla. Persze itt is vannak benyomásaim, észrevételeim. 
De nincs szereplő, hacsak nem az író és jómagam, akire a szituációt rávezethetem.
Nincs történés, világfelépítés, csak a modern kor vívmányai, amiket valaki vagy használ, vagy nem.
Y generációsként nem jellemző rám. Nem lóg telefon a kezemben állandó jelleggel. 
Ülök a számítógép előtt rendszeresen, de azért fél életemet nem itt töltöm. A számítógépes tudásom nem új keletű, de nem is nagyfokú. Az alap dolgokkal jól elboldogulok, ha egyszer (vagy párszor) megmutatják nekem, de úgy igazán sosem mélyedtem el benne. Valahogy nem volt rá igényem/kedvem/időm/érdeklődésem.
De aki bloggol, előbb-utóbb szembe találja magát problémákkal, megoldandó feladatokkal, a reklámozással, trollokkal és hasonló nyalánkságokkal.
Kereskedelmi végzettségem (is) van, így a marketing, eladás nem új keletű dolog. De amikor nem egy terméket kell eladnom, hanem önmagam, azaz a blogom, akkor befuccsol a tudományom.
Itt jött képbe a könyv és az érdeklődésem iránta.

Mindenki csemegézze ki, mit ad neki a könyv. 
Útmutatást az online térbeli élethez, féltőn óvást a visszaélések miatt, reklám célokra felhasználást, tudást...
Ajánlanám mindenkinek, aki egyszer is beteszi a lábát, akarom mondani a keze lenyomatát az internet világába. 
Túl kitárulkozóak vagyunk. Cseppet sem gondolunk előre ilyenkor. Nem gondoljuk át, hogy ami egyszer kikerül, annak nyoma marad. Nem gondoljuk végig, hogyan hat továbbiakban a jövőnkre, vállalkozásunkra, blogunkra egy egyszerű bejegyzés, kép, reklám, nyereményjáték, visszajelzés.
Ijesztő, hogy mennyi mindent tud rólunk az facebook és a google.
És meglepően kevés az inaktív ember, aki nincs jelen valamelyik platformon.

Te tudod, mi az iwiw, facebook, myspace, pinterest, 
tumblr, twitter, instagram, swarm, foursquare, myvip, vimeo, 
youtube, linkedln, flickr, google+, hashtag(speciális címke), mention(@ való megszólítás)...? 
Ha nem ismered valamelyiket, akkor ez a te könyved. 
Egy jó összefoglaló róluk röviden. De nem csupán ennyi.
Van blogod és érdeklődsz nem csak a készítése, hanem a népszerűsítése iránt is? Szintén találsz benne olvasnivaló részt magadnak.

A könyv írója szemtelenül fiatal, de végtelenül sokrétű a tudása. Pedig az online tér túl nagy. Én elveszek benne.
Nekem majdnem kínai a sok kifejezés, szakszó, szöveg és maga az egész net használata. Kicsi vagyok hozzá, úgy érzem vagy öreg. De a könyv világosan, érthetően bevezet a rejtelmekbe, szépen felépítve az alapoktól.

Elég tömény. Ne egyszerre akarjunk túl lenni az oldalakon.
Én szokásomhoz hűen elkövettem azt a hibát, hogy egyben akartam lenyelni az olvasmányt. Rengeteg az információ, tény, adat, érdekesség. Így elsiklunk akár a fontos dolgok fölött is.
Hagyjunk időt leülepedni, feldolgozni az adatokat és csak utána olvassunk tovább.

Sok az érdekesség benne, tényekkel, példákkal tarkítva. Az külön tetszett, hogy személyes példákkal is alátámaszt dolgokat. Életszerűbb és kevésbé száraz-adatszerű.
Jól, fejezetekre van bontva, kiemel, tagol.
Figyelemfelkeltően könnyű visszakeresni a minket érintő, foglalkoztató dolgokat.
Interaktív, mert jegyzetelhetsz a könyvben, kialakíthatod a személyes interaktív hálódat, céljaidat.

Amik számomra érdekesebb részek voltak, jobban felkeltették a figyelmem, apró érdekességek a könyvből:
- Én vajon véleményvezér vagyok a blogommal? Akik szintén vezettek blogot, mit gondoltok, a ti blogotok bele tartozik ebbe a fontos csoportba?

- Megkülönböztetünk a közösségi médiában különféle személyiség típusokat, mint az "alkotók, beszélgetők, kritikusok, gyűjtők, bekapcsolódók, nézők, inaktívak"(61.o).
Vajon én melyik csoportba tartozok jobban?

- Különféle generációk és a médiához való hozzáállásuk szintén egy érdekes adalékanyag, ilyenek a " veterán-generáció, a Baby boom-generáció, az X-generáció, az Y-generáció, Z-generáció".

- Amit nem postolsz, nincs is szindróma egyre elterjedtebb.

- Cookiek haszna, célja. De mi a szösz az a cookie? Végre választ kaptam ezekre a kérdéseimre is.

- A blogokhoz a negatív kritikát nem lehet kihagyni, mindenkinek jut és nem mindegy, hogy kezeljük a trollokat.

- Érdekes és vicces típusok a facebook világában (64. o).
Hallottatok már a "grammatikai náciról"? Ezen piszok jót vidultam.
De van itt zöldfülű, a túlosztó, a márkahű, a paranoid, a kurátor, a játékos, a véleményvezér, a csendes szemlélődő, a lájkvadász, az életbölcselő, a hater, a troll, a továbbosztó, a vitázó...

- "1999-ben a blog az angol webes napló, azaz a "web log" rövidítéseként került a köztudatba."

- "Justin Hall, amerikai szabadúszó újságíró volt az első blogger 1994-ben, ha minden igaz (73. o)."

- A magyar iwiw 2002-ben indult térhódító útjára.

- Az Facebook, azaz a fb 2004-ben kezdett és azóta is töretlen a népszerűsége.

- Van, aki vásárolt like-al érvényesül, nyereményjátékokon indul, mutatja népszerűségét. Ez inkább önbecsapás számomra és nem látom értelmét.

A fent említett és kimásolt idézetek is mutatják, hogy a könyv milyen sokrétű, mennyi érdekességet tartalmaz.
Szerintem jó támpontot ad eligazodni az internet világában, egy blog létrehozásához és menedzseléséhez, egy nyereményjáték indításához, reklamációk kezeléséhez, egy imázs felépítéséhez, egy honlap, a létrejött márka, cég reklámozásához is. 

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Fülszöveg:
Ma már szinte nincs is olyan beszélgetés, amiben ne említenék meg a Facebook, YouTube vagy éppen a lájkolni szavakat. A közösségi média felülete olyannyira mindennapjaink részét képezi, hogy ezen beszélgetünk ismerőseinkkel, nézünk filmeket vagy éppen olvasunk híreket. Mindennapjaink mellett vásárlási szokásainkat is befolyásolják ezek a felületek, vállalkozóként, cégként azonban nem minden esetben a leghatékonyabb módon vagyunk rajtuk jelen.
A közösségi média nagykönyve éppen ezért esettanulmányokon és feladatokon keresztül bevezet a közösségi média minden aktuális kérdéskörébe, az oldalak kiválasztásától a trollok kezelésén át a nyereményjátékokig.

Athenaeum kiadó


288 oldal
recenzió


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék