Nem voltam figyelmes. A történet elolvasása után konstatáltam az utolsó
lapoknál, hogy ez bizony egy trilógia második része.
Így nyugodtan kijelenthetem, remekül meg van írva, ami az első könyv
olvasása nélkül is működik tökéletesen.
A cím körbeöleli a történetet és remek jelző is rá.
Olyan a történet, mint egy nyári fuvallat.
Kellemes, éppen jókor jön, hogy felüdítsen, felvidítson, melankóliába
taszítson, gondolkodásra késztessen, érzéseket csaljon ki belőlem. Friss. Jó
érzés. Finom és melegséggel áraszt el.
Ezt a történetet nem tudod rosszkor elkezdeni.
Ha bánatos vagy, reményt ad és mosolyt csal az arcodra, melegséget lop a
szívedbe.
Ha jó a kedved, akkor pedig boldogan fogadhatod a könyv adta apró
érzéseket, boldogság mondatokat.
Tele van érzésekkel, nehéz döntésekkel, vívódással és szeretettel,
egyszóval az igaz élet morzsáival. Nem mesterkélt. Nem túlírt.
A szereplők egytől egyig bájosak, szerethetőek. Könnyen azonosulhatunk
velük. Hús-vérek, valóságosak, hihetőek, esendőek és sebezhetőek. Nem csupán jó
döntéseik vannak, ám ettől igaziak. A karakterek árnyaltak. Azt gondolom, jól
ki vannak építve. Van mélységük. Látványos a jellemfejlődésük, amit az egymásra
ható jellemük, szeretetük, a közösség ereje formál.
Tökéletességük elenyésző. Itt nem csodaszép és szuperül okos mindenki. Egy
szereplőért sem áll sorba a potenciális hímek sora. Ezt kifejezetten imádtam a
könyvben.
Nem tudja, merre lépjen az élete során következőnek a képzeletbeli
sakktáblán.
Talán ezt kedveltem meg bennük, a legjobban.
Bizony kedvencet is avattam, bár nem mondom meg, ki került hozzám
legközelebb. Túl sokat árulna el rólam.
Ami még nagyszerűvé teszi a történetet, az a társas kapcsolatok, az
egymásra hatás, jellemformáló erő és szeretet, amivel minden nehézségen
túlteszik maguk, egymás segítségével.
Noha romantikus témájú, nem csupán a romantikus érzések, az ismerkedés,
egymásra találás az alappillér a Nyári fuvallatokban. A szeretet dominál
inkább, legyen szó családi, testvéri, baráti szeretetről vagy romantikus
érzésekről.
A történet olyan témákat dolgoz fel, amiből egy is elég lenne, hogy ébren
tartsa a figyelmed, érdemes legyen az olvasásodra.
Ám többet kapunk egy könyvön belül.
Beszélhetünk a válásról, alkoholizmusról, az életből, a kudarcokból az
ételbe menekülésről, az autizmusról, egy nem várt terhességről...
És számos más fontos dolgot is felleltem a könyvön belül.
Mindezt lélegzetelállító környezetben, szépséges tájleírásokkal tűzdelve.
Érződik, hogy a könyv írója szereti a természetet, a növényeket, az állatokat,
mert át tudja adni mondanivalójával együtt ezeket is, háttérbe húzódva, nem
elfedve a valódi témát.
A nyelvezet érthető és élvezhető. Jó stílusa van az írónőnek.
A párbeszédek kacérak, vidámak, szórakoztatóak, ironikusak, megmondók,
érdekesek voltak. A leíró részek pedig szemet gyönyörködtető és filmszerűek.
Összességében kellemes olvasmány volt.
Gondolatébresztő, finom, szerethető.
A könyvet köszönöm a Generál Press kiadónak és a Kildara csapatának!
Fülszöveg:
Dora boldogtalan házasságában évekig játszotta a tökéletes anya és feleség szerepét. Férje azonban egy nap beadja a válókeresetet, és az asszony úgy érzi, hogy autista kisfia nevelésében is kudarcot vallott. A válása és az eladandó házzal kapcsolatos megannyi teendő pedig szinte minden energiáját felemészti. Szorult helyzetéből nem talál kiutat. Végül egy rosszullét kell ahhoz, hogy rádöbbenjen: ha újra boldog akar lenni, gyökeres változásokra van szükség az életében, amelyeket csakis önerőből vihet véghez. Elindul hát egy rögös, számára ismeretlen úton, amely a sok megpróbáltatás mellett megannyi örömöt is ígér, és csak remélni meri, hogy a végén nemcsak önmagára, hanem egyúttal haza is talál.
Mary Alice Monroe szívmelengető és magával ragadó trilógiájának második kötetében folytatódik a Nyári emlékekből megismert három lánytestvér, Dora, Carson, Harper és nagyanyjuk édes-bús története.
Idézet:
Carson, kedvesem, az élet olyan, mint az óceán. Mély, és rengeteg szépséggel teli, de a hullámok egyre csak jönnek. Néha nagyobbak, rázósabbak, de akadnak enyhébbek is. Csak meg kell lovagolni őket, pontosan úgy, Carson, ahogy eddig tetted.
Generál Press kiadó
424 oldal
Fordította: Kolláth Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése