A hosszú (Könyvfesztes) hétvége és a betegszobai szolgálat, betegeskedés után végre megosztanám veletek Schaffer Erzsébettel való találkozásomat és a gyors interjút vele.
Az úgy volt, hogy kis városunkba hosszú kihagyás után végre író érkezett, aminek szívből megörültem. Kell egy kis kultúra.
Erzsébet könyvei közül eddig egyet olvastam, ami nagyon hangulatos, családias, finoman megírt könyv, az Álmok kertjét.
Így végképp kíváncsi voltam az írónőre, aki nem hazudtolta meg írásait, élőben is olyan tiszta, érdekes személyiség.
A kis papíromra írtam és írtam a benyomásaimat, amik a szavai közben keletkeztek bennem.
Talán az interjú előtt ezeket osztanám meg veletek, hogy átérezzétek szavait, megismerjétek személyiségét.
Hogy e röpke pillanatokban mik jutottak eszembe róla
(Vegyesen, ömlesztve érkeznek tőlem)?
Pozitív, vidám és élénk személyiség. Árad belőle a jó kedv, a nyugodtság, amit áraszt hallgatóságára is.
Élet szerető ember. Vagánysága határtalan és bámulatra méltó.
Egy ízig-vérig nő. Jellemzője a nőiesség, a báj, a kellem, a finomság.
Érdeklődő. Nyitott a külvilágra.
Erős nő. Ugyanakkor naiv is. Hisz az emberek alapvető jóságába.
Kalandvágyó, és megy is azok az élethelyzetek elé, ahol megtörténnek vele az események.
Talán nem csak megtörténnek vele dolgok, hanem szembe is jönnek vele a történetek.
Mesélő. Nem csak a könyve lapjain mesél, hanem élőben is. Bármelyik vele megtörtént eseményt úgy tudja előadni, hogy az izgalmas legyen, érdekelje az embereket.
Tele van jelzőkkel, mondanivalóval.
Színes.
Szereti a múltat, a megélt élethelyzeteket, de mégis a jövő, a jövő ígérete élteti.
Tele van érzésekkel, titkokkal és ezeket el kell mondania, meg kell írja másoknak is, különben szétfeszíti.
Nagy élettapasztalata van, amivel nem fukarkodik, megosztja másokkal is.
Számára az élet egy nagy kaland.
Filozófiája számos van, amit érdemes megfogadni.
Önmagunkkal nézzünk szembe, legyünk tisztába.
Amit el szeretnénk mondani, mondjuk is el, ne várjunk vele.
Éljük meg jól, ezt az egy életet.
Meglepő titkokat tárt fel előttünk a beszélgetésen.
Tudtátok, hogy tud franciául?
Szereti a jóféle pálinkát.
3 műszakban, segédmunkásként is dolgozott és szerette.
Utcaszínházi előadásokon is láthattátok.
Férjével leveleztek, de meg is szöktek.
A házasságkötésük kicsit rendhagyóra, de vidámra sikerült egy ruhás félreértés miatt.
A gyerekek gyors egymásutánban érkeztek, mert kíváncsiak voltak, milyen emberkét tudnak életre hozni közösen.
7 unokája van, akikről szeretettel beszélt.
És most jöjjenek a banális kérdéseim, amikre már a vendégek érkezése közben jutott idő.
- Mely könyvek azok, amik sokat adtak önnek élete során?
Lázár Ervin meséit gyakran szeretem olvasgatni.
Mikszáth bármely könyve. Főleg a novellái.
Téli berek mindig újra olvasós.
Sokat adott az Anna Karenina, Steinbecktől az Édentől Keletre is.
- Gyermekei is szeretnek olvasni? Az ön könyveit fogták már kézben?
Igen. Mindenki olvas. De főként ketten a lányaim közül.
És olvassák a saját köteteimet is.
- Tudom, hogy a saját könyvei olyanok, mint a gyermekei, de azért ellőném a méltán nem túl népszerű kérdést.
Melyik könyvét szereti a legjobban?
Ha nagyon kell, akkor talán az Ómama. De nem könnyű választás.
- Mely díjára a legbüszkébb?
Egy díj nagy felelősség. Nyomás a következő könyv írása közben, hogy ugyan olyan jót vagy jobbat alkossak.
Egyet emelnék ki, de azt sem azért, mert büszkébb vagyok rá a többi díjnál. Hanem mert akkor éreztem igazán boldogságot.
A Prima Primissima díj átvételekor ott voltak a lányaim, akik mosolyogtak, sírtak örömükben. Azt hiszem büszkék voltak rám. És azt éreztem, megbocsájtották a sok írással elment időt, amit nem velük töltöttem. Mikor kopácsoltam a billentyűzetem folytonosan, rendületlenül.
- Egyik könyvének borítója sem színes, beállított kép, hanem szépia vagy fekete-fehér. Tudatosan? És miért ez a koncepció?
Saját fotóim vannak a borítókon.
A nagymamám, az anyukám, én gyermek és fiatalasszony koromban.
Az első könyvemnél egy sínről készült kép lett volna a borító, mikor szembe találtam magam egy kis kori, ám nekem sokat jelentő képpel otthon. Végül az lett az igazi. Aztán e köré építettük fel a többi könyvem is, amik főként a családom élettörténet taglalják.
- Nem fura szembe találkozni a saját fotójával, egy emlékével a könyvesboltban?
Ellenkezőleg. Jóleső érzés.
- Hangoskönyvek is jelentek meg a történeteiből. mesélne nekünk erről?
A rohanó világban jó néha hallani is. A saját hangommal vettük fel, így még közelibb. Bevallom, volt, hogy elsírtam magam spontán. A kiadó azt mondta, az is maradjon benne. Így még élőbb, elevenebb, személyesebb.
- Mit jelent önnek az írás?
Szolgálat az írás, amit szívvel-lélekkel, érzéssel csinálok.
Nem könnyű.
- Sokan félévente ontják magukból a történeteket. Mennyire ír ön könnyen?
Nehezen írok. Mindig lemaradásban vagyok. Elkések a határidőkkel. De igyekszem. Egy kihívás.
- Mindent véghez vitt, amit megálmodott vagy van még megvalósításra váró vágya?
Sorsszerűen élek, nem tervezek előre.
Azt vallom, hogy minden ember, találkozás, élethelyzet ad valamit az életünkhöz. Ne bánjunk meg semmit, mert a rosszból is tanulunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése