2014. szeptember 20., szombat

Vivien Holloway: Pokoli szolgálat












Rendhagyó módon a fülszöveggel kezdem.

Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet?
A szabadságodat, az életedet?
Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?
Beletörődnél, küzdenél?
Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbe tettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi.
Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.
Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért.
Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját.
Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet.

Ez a fülszöveg és a bombasztikus borító nagyot szólt rögtön, és pillanatok alatt felkerült az olvasási kívánságlistámra! 
Hamarosan meg is érkezett, de egy kicsit húztam az olvasását. Vártam, hogy egyre jobban vonzza a polcon a szememet, az édes várakozást.

Elég vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Ezt is vártam tőle, de mégsem.
Tetszett is, meg nem is.
Bővebben kifejtve, valami tinis, csillámos love sztorit vártam egy kis körítéssel. Erre kaptam egy viszonylag masszívan felépített, egyedi világot, igazi egyedi stílussal megfogalmazott írásmóddal.
Kaptam némi rettegést, érdekes szereplőket és nem kimondottan love sztorit.



A világ érdekes lenne, de több információt, a történet jobb kidolgozását, kibontakozást vártam volna ahhoz, hogy maximálisan értékelni tudjam és kedvenc könyv legyen. 
Még bőven elfért volna benne több utalás, több szereplő, több a világról szóló rész.
Ami meg volt írva, az jól. Erre nem is lehet panaszom. Csak olyan hiányosnak éreztem.

Az írónő stílusa könnyed, ironikus, viccelődő. Egyszóval pont a zsánerem.
Így élveztem a könyv olvasását. Mert igazán jól ír, fiatal kora ellenére Wee.

A szereplők érdekesek és trükkösek. Kedveltem őket és nem is. Nem tudtam pontosan felmérni, hogy a "buliba" ki a rossz. Így élveztem nagyon a nem várt fordulatokat. A jófiúból rosszfiúvá avanzsálást. Vagy éppen fordítva. Elég erőteljes karakterek a férfiak, erős jellemekkel, jegyekkel.



Főszereplőnk Lilian is pont egy olyan karakter, akit néha sajnáltam, néha szerettem, néha pedig egyenesen megutáltam. 
Az írónő szépen játszik a szereplők egyéniségével, így nem egy síkúak, unalmasak, sablonosak.
Ez a legnagyobb pozitívuma a könyvnek. 
Néha akkorákat pislogtam egy csavaron, hogy ejha!

Maga a cselekmény is váltakozó. Hol lassú, hol kapkodóan "mindent bele" stílusú, hogy nem győztem kapkodni a fejem a történéseken.
Wee (hogy miért így hívom, mindjárt megmagyarázom) könyvéről egy jó kis sorozat jut eszembe. A szereplők hasonló arcokkal is jelentek meg nekem olvasás közben.
Mert ugye én ahogy olvasok, látom magam előtt az egészet moziszerűen.
Ez a sorozat pedig a Dominon:



A sorozat nagyon jó és Wee könyve is egyszóval. Remélem hamarosan a második része is meg fog jelenni, mert nagyon várom, hogy mi lesz a vége.
Lilian neve és jelleme is kíváncsivá tett. na meg nem mellesleg melyik férfi szereplő lesz a befutó.

A könyvet köszönöm az Atlantic Press kiadónak!

320 oldal
saját, recenzió
Atlantic Press/ Aba kiadó: http://www.atlanticpress.hu/

Idézet:
Ő is éppen akkora hazug volt, mint Lucifer, azzal a különbséggel, hogy neki fehér szárnyakat osztott a sors.
Kinek ajánlanám?                                                                                                                                  A   Bárkinek!                                                                                                                                                                                       
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
A borítója, a változatosság, kiszámíthatatlanság

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből
-




2014. szeptember 10., szerda

Vivien Holloway Mesterkulcs (Winie Langton történetek 1.)









Egy olyan könyvről írok nektek, ami még meg sem jelent!
De melegen ajánlom.
Témáját illetően erősen steampunk! Hogy az mi fán terem?
Lejjebb olvashatsz róla többet, ha nem ismerős ez a szó.


Imádtam. 
Rövid, de velős, humoros, szerethető történet, az olvasása közben remekül szórakoztam. 

Azt hiszem, ezt a stílust nekem találták ki. Megfelelő az esős, depisebb napokra. Jobb kedvre derít, elvonja a figyelmem, kikapcsol és apró kis részletekben is olvasható, nem csak hosszú fejezetekben. 
Eddig ebben a műfajban talán két könyvet olvastam, de azt hiszem kedvenc lesz, főként ha ilyen jól megírt.

A világ érdekes, bár még homályos egyenlőre pár részlete, ami kellőképpen felcsigázza az olvasót. Köztük engem is. Kíváncsi vagyok még többre a társadalomról, a családi kötelékekről, a tolvajokról, mi más, mint a mi világunkban ...

Winie egy igazán jól sikerült karakter. A nevével nehezen barátkoztam meg, ám magával a szereplőnővel az első perctől kezdve. Humoros, laza, férfias, ám igazi nő bújik meg az álca alatt mégis. 
Férfi megfelelője pedig egy nagy talány. Azt hiszem szerelem lesz köztünk, ha az író így folytatja. 

Kellett is végre egy tökös, humoros, de nem nagyképű, szexista, beképzelt, birtokló, verekedő  férfi az olvasmányaim sorába. 
 
A nyelvezete tökéletes, a
 szleng kellőképpen megy a stílushoz, de nincs túlírva, nem erőltetett.
Aminél hiányérzetem volt, azok a leírások, legyen szó tájról vagy a közvetlen környezetéről a szereplőknek. Ott elfért volna még több.
Az a kevés, ami helyet kapott érzékletes, de nekem nem eléggé.
Más hiányosságot, bakit nem találtam a könyvben. Szóval nagyon várom a folytatást és magát a megjelenést is. Bevallom jobban tetszett, mint az írónő első olvasott könyve( amiről szintén hamarosan olvashattok).

Fülszöveg: Gyerekkoromban számtalanszor halottam a mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”
Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekedett, mint a fiúk többsége és mindent tudott a fegyverekről.
Amikor a legendás mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…
Idézet: Szükségünk is volt rá, annak ellenére, hogy próbálta kinevelni az utódját. Bár nem mondhatnám, hogy Esmondot tartottam a legmegfelelőbb jelöltnek a célra, viszont ő volt az egyetlen, aki nem ájult el egy csonkolt végtag láttán. Hogy én elájultam-e? Dehogy. Én szaladtam el a leggyorsabban.

Kinek ajánlanám?                                                                                                        
A lazább stílust kedvelőknek
                                                                                                                    
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
A humor, a szereplők kidolgozása és a világ


Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből
-

steampunk (ejtsd: sztímpánk, az angol kifejezés magyarul am. gőzpunk) az 1980-as évek végétől megjelenő, elsősorban kortárs stílus és tematika,másodsorban alternatív művészeti szubkultúra, amely a legkülönbözőbb művészeti formáktól kezdve (szépirodalomképzőművészet,művészfilmek, ponyvairodalompopzeneszámítógépes játékokképregények stb.), a mindennapi tárgykultúrában és formatervezésben is egyaránt megmutatkozik.
  • steampunk mint stílus az ún. neoviktoriánus stílusból (viktoriánus éra) meríti formáit, ezeknek egyfajta újraromantizálását vagy jelenkori dekadenciáját adja.
  • steampunk mint tematika (és nem műfaj) a sci-fi egyik altematikájának is tekinthető, amely az időbeli anakronizmus (kortévesztés) harmadik formájából, az elképzelt jövő tematikai elemeiből alkotja meg tartalmát(paleo-futurizmus). Ilyen elem a steampunkban az elképzelt technológiai vívmányok és találmányok szerepeltetése, amelyek Cory Gross nyomán Celeste Olalquiaga giccselméletének megfelelően a steampunk két alapvető típusát adja.
  • Forrás: Vikipédia :http://hu.wikipedia.org/wiki/Steampunk
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék