2014. február 25., kedd

Gabi Gleichmann A halhatatlanság elixírje








Nagy fejtörést okozott a könyv. Tipikusan az az olvasmány, aminél nem azt kaptam amit vártam. Ráadásul az elolvasása után sem tudom eldönteni, hogy tetszett-e igazán vagy sem.
Azt hittem egy igazi háborús visszatekintés lesz, háborús eseményekkel, ehelyett egy érdekesen megszerkesztett családregényt kaptam, némi alkímiával vagy mesével fűszerezve.

Az erőssége az író mesteri szóhasználata és karakterformálása. Rengeteg szereplőt ismerhetünk meg. Ami a gyengesége is volt egyben. Ugyanis a család terjedelmes szereplőit, több éven át ívelő történetüket nem időrendben adja vissza, hanem össze-vissza. Így nehezen követtem le olykor, hogy most akkor ki-ki után következi, hiába kaptam a könyv végére családfát.
Ezt ellensúlyozta a Hogyan. A mesélő visszaemlékezései színesek, mintha egy baráti, kötetlen beszélgetés során mesélne napról napra egy másik családtagjáról. Vagy esténként a tűz körül hallgathatnánk a család vérrel és szerelemmel megírt sorsát, ami igencsak tragikus majd minden fordulatával.
A rengeteg szereplő közül sok kedvencet avattam és rettegve vártam, a sors milyen csapást mér rájuk.
Mert a könyv ízig-vérig dráma.
Az emberi csalárdság, a gonoszság, a butaság mintapéldánya.
Sokszor a sors irányítója maga a gonosz ember, saját vesztét okozza vagy éppen másét.

A könyv a zsidók üldöztetését is nagyban megcélozza és bemutatja.
Megdöbbentő, hogy mennyi szörnyűség maradt megtorlatlanul. Mennyi ember szenvedett a semmiért.
Csupán csak egy vallás miatt. 
A könyvről egy olyan film jut eszembe, amit még gyermekkoromban láttam és majdnem végigsírtam, annyira megrázó volt. Ez a  Schindler listája.



Szerelem is volt benne jócskán, néha igazi, néha álszerelem. De feldobta a sok komor részt. 
Kellett bele. Csak hogy oldja a feszültséget. Jól fel lett építve ennek a kettőnek a váltakozása.

A misztikus szálak bele szövése is érdekes újdonság, így kitűnik a megszokott családregények sorából.
Nem tudom mit gondoljak felőle. csak egy kis plusz volt vagy több akart lenni és nem lett kifejtve jobban. De enélkül is megállta volna a könyv a helyét.

Viszont terjedelmes és sokszor azt éreztem, hogy feladom. Mindig rossz a vége, nincs jó befejezés, mint a mesékben. Sokszor untam. De többször nem és kitartottam, amit nem bántam meg végül.
Voltak benne ismétlések, vagy csak a hossza miatt éreztem azt, hogy már olvastam erről a témáról.

Hogy hová sorolnám be, az talány. Van benne családregény, dráma, borzalom, szerelem, misztikum...
Így a színessége nem vitatható.
Az író tehetséges, jó mesélő. Remélem kapunk még a kútfőjéből hasonló regényeket avgy még jobbakat.

Így a post végére sem tudom eldönteni, hogy akkor mennyire tetszett most a könyv.
De elgondolkodtató volt, az biztos és monumentális, vastag.
Nem könnyed, butácska olvasmány.

A magyar borító kiemelkedően jól sikerült, nekem telibe talált.

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!


Fülszöveg:
A Spinoza család az ősidőktől fogva zsidó volt, talán inkább a körülményeknek, mint a meggyőződésüknek következményeként. Egy váratlan felfedezést követően a család egyik tagjának birtokába kerül az örök élet receptje, ami isteni adomány, de ördögi örökség is egyben. Ari Spinoza az utolsó sarj, kezében a múlt és a jövő: 36 generáció mágikus, vérrel és szenvedéllyel teli krónikája. Ősöké, akik ott voltak Európa történelmének legfontosabb pillanatainál, és döbbenetes titkok ismerői. A halhatatlanság elixírje egyszerre torokszorító és humoros családregény az emlékezés erejéről, és mindazokról, akik leigázhatták volna a halált, de megelégedtek az örökkévalósággal…


Idézet:

Az emlékek olykor önálló életre kelnek, képzeletté alakulnak, ízekkel, színekkel, illatokkal, és az érzékiség minden ismertetőjegyével veszik magukat körül, hogy végül a múltból egy teljesen másik valóság bújjon elő, egy soha nem létezett múlt, amely azonban tiszta emlékképekben él tovább, talán még tisztábbakban, mint a valódi események.

Kinek ajánlanám? 

Akik tartalmasabb olvasmányra vágynak és bírják az igaz drámát.

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
A karakterek

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.
A könyv felépítése, ahogy ugrálunk szereplők és időpontok között.

Athenaeum kiadó: http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
728 oldal
saját, recenzió
FordítottaPapolczy Péter







2014. február 21., péntek

J. A. Redmerski Az örökké határa






J. A. Redmerski Az örökké határa

Nos. A tavalyi év legkeresettebb és közkedveltebb könyvének A soha határának a folytatása.
Bizonyára nagyon sokan várták már a folytatást.
Nekem személy szerint nagy kedvencem lett, így örültem, mikor bekerültem a Blogturné olvasói közé.
Nagy elvárásokkal vágtam bele, de kissé félve.
Ami érthető.
Mert az első rész magasra tette a mércét. Jó volt hangulatilag, a történet is remek volt, a párbeszédek és nyelvezete is rendben volt. A szereplők egyszerűen szerethetőek, pedig én nyűgös vagyok-e téren.
Szerencsére ezeket a jó dolgokat megtartotta az írónő.
Folytatódott Camryn és Andrew közös élete.
Nem szeretnék nagy titkokat elárulni róluk, de persze semmi sem olyan egyszerű, mint a mesékben, hogy "éltek, míg meg nem haltak boldogan"!
Nagyon tetszett a második kötet, de azért voltak hiányjelek bennem az elolvasása után.
Túl rózsaszín lett a befejezés. hiányoltam a szerelmesek közötti drámát, az életszerű vitákat és a vibrálást, ami körülvette őket a megismerkedésükkor.
Kicsit én kiszámíthatónak találtam a folytatást, bár élvezhetőnek. Rengeteg minden feldobja a továbbiakat, mint a nagy életigazságok, a színes utazások és a jobbnál jobb zenék.
Így én bemutatnám nektek a könyvben megjelenő zenéket. 
Olykor-olykor ismerősként köszöntek vissza rám, pedig nem is sejtettem, hogy én már hallottam őket vagy éppen kedvenc dalom a rádiókból.
Máskor kellemesen új dolgot loptak az életembe.




Eagles - Hotel California (Lyrics)





Rolling Stones: Laugh I Nearly Died





The Civil Wars - Tip of My Tongue






Birds Of A Feather-The Civil Wars (With Lyrics)





Stevie Nicks - Edge of Seventeen





Bill Withers - Ain't No Sunshine





Dax Riggs Night Is the Notion





Kansas - Dust in The wind

Nektek melyik dalok lettek a kedvenceitek?
Időrendben tettem fel a zenéket, hogy érzékelhessétek a szereplők változó kedvét, állapotát.
Remélem a könyv hangulatába bepillantást tudtam adni nektek a dalokkal és mindenképpen kezetekbe veszitek a folytatást.

Fülszöveg:
A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…
Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…
Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.
Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…

Ulpius kiadó

2014. február 18., kedd

Milly Johnson: Tavaszi affér










Mese, mely kifejezetten a nőknek szól, kik élnek-halnak a romantikus, happy end befejezésekért!

A könyvtárban haladtam el a könyv előtt számtalanszor. Nem szeretem a rózsaszín, cukormázas romantikusakat, így nem vettem tudomást róla egy darabig.. De most valahogy kedvem szottyant hozzá, így ki is kölcsönöztem. Szegény olyan gyámoltalanul állt azon a polcon sokáig.
Az összbenyomásom róla röviden:
Könnyed, szórakoztató, kicsit kiszámítható és butácska könyv. De kikapcsolt.
A fülszöveg nagyjából lelövi az összes poént a könyvről, ezért én rövidítem azt nektek.

Mindenki nehezen változtat a megszokott dolgokon. Nehezen dobjuk ki a megszokott, ám de sosem használt kacatjainkat. A porosodó és vissza nem hozható emlékeinket. Az életünk szereplőit sem szívesen cseréljük le, még ha ártanak is nekünk csak.
Mindenki életére és lakására ráférne a nagytakarítás. De mindig csak halogatjuk és sosem cselekszünk.



Nagyjából erről szól a könyv viccesen, csajosan, könyvfakasztóan megírva.
Lou, a főszereplőnőnk rászánja magát. Mindenkit és mindent kiporol drasztikusan, ezzel sokak életét megváltoztatva, leginkább a jó irányba. 
A szereplők aranyosak, átlagosak, szerethetőek. Bármelyik szomszédunkról szólhatna akár a történet, de most Lou az, akinek élete megírásra érődött. 
Sokszor kedvem lett volna megrázni őt, hogy ébredjen fel a téli álmából. De hát mások hibáit, bajait világosabban látjuk, mint a sajátunk és kritikusabban is.
De megkedveltem őt naivitása ellenére is.
A többi szereplő is kedvelhető. Talán a barátnő Deb lett a legjobban a kedvencem. 
Két olyan alak is volt, akit nem tudtam hogy szánjak sekélyességének mivolta miatt vagy inkább megvessem. De rájuk inkább nem is fecsérelném a klaviatúrát. Sok ilyen ember van az életben is és kész.
Sok szereplő fejében megfordulunk a történet során, így mély és kevésbé mély gondolataikat is megismerhetjük. Számomra ez kifejezetten ínyencség volt, mert szeretem mindenki gondolatait, mozgatórugóit is megismerni.

A történet nem okoz fejtörést, meglepetést. Végig azt kaptam, amit vártam is. Nincsenek benne nagy csavarok.
De vannak benne nagy igazságok, amiket érdemes lenne beleépítenünk a mindennapjainkba.
Van a könyvben irónia, szerelem, dráma, poén is könnyed formában tálalva, színesen.
Érzelmi hullámvasút, bár nem a mély fajta. Inkább csak felületesen mászunk bele a mélyenszántó gondolatokba. 

A nyelvezete is olyan habkönnyű, mint egy citromos piskóta. Fanyar, ám de édes is egyformán.
Túl nagy leírásokat ne várjatok, azok nincsenek. De egyáltalán nem hiányoztak. Jelen esetben inkább a karaktereken és a karakterek fejlődésén, alakulásán van a hangsúly.

Vastag könyv, de könnyen, gyorsan haladós.

A könyv után garantáltan kedvet kapsz egy nagytakarításra!
Ki fogom próbálni a szerző többi könyvét is.

Fülszöveg:
Minél több szeméttől szabadítja meg Lou az otthonát, és minél több szekrényt és fiókot rak rendbe, annál több fényhez és levegőhöz jutnak az agyában és szívében szorosan bezárt, rejtett zugok is. Ettől kezdve új megvilágításban kezdi látni önmagát és a környezetét, és képes szembenézni azokkal az érzésekkel, amelyeket a soha meg nem született gyermeke iránti vágyakozás, a férje hűtlensége és a legjobb barátnőjének a hiánya váltott ki belőle. 

Idézet:

Talán eszembe jutott, hogy van a világon egy „én”, amelyik azt szeretné, ha egyszer az életben tekintettel lennének rá a környezetében élő emberek. Mert erről az „énről” a jelek szerint mindenki megfeledkezett. Még én magam is!

Kinek ajánlanám? 

Könnyed olvasmányra vágyó nőknek!

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
Karakter fejlődések

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.
Hiányzott a csavar.

Ulpius kiadó
536 oldal
könyvtári
FordítottaH. Prikler Renáta



2014. február 17., hétfő

Blogturné nálam is hamarosan J. A. Redmerski: Az örökké határa című könyvről!








Hamarosan elér az én bloggomra is az Örökké határa című könyv blogturnéja is.
Addig is itt meg tudjátok nézni, hogy kinek a bloggján olvashattok már a könyvről érdekességeket, apró morzsákat. És természetesen játék is van a könyvért!



02.14 Kristina blogja: http://kristinablogja.blogspot.hu/2014/02/j-redmerski-az-orokke-hatara.html

02.15 Angelika blogja: http://angelikablogja.blogspot.hu/2014/02/idezet-kavalkad-j-redmerski-az-orokke.html

02.16 Kelly Lupi olvas: http://www.kellylupiolvas.com/2014/02/ja-redmerski-az-orokke-hatara.html

Pergel Zsolt Pizza, szerelem, Mexikó









Nem első könyves író, de valahogy eddig még nem fedeztem fel. Nem tudom, hogy kerülhette el a szenzoraimat Pergel Zsolt.
Aztán ez a szép borítós könyv a  nyárias hangulatával  megtette a hatását és egy könyves játéka.
Felfigyeltem rája vagy inkább polip, hogy maradjak a könyv humoránál.:)
Kellemes, könnyed olvasmány. 
Limonádé férfi módra.
Humoros, öniróniával telt és nagyon pasis. A humora néhol erőltetett,de  olyan "még elmegy, túl pasi ahhoz hogy megértsem" módon.
Csajként néhol nem értékeltem annyira, bár ajánlanám kifejezetten a lányok számára is a könyv olvasását. Már csak annak az okán is, hogy mi jár a becsüs férfiak agyában nap mint nap, mikor pizzát rendelnek tőlünk vagy megpillantanak. 
Nagy igazságokat, tanulságot ne várjatok a könyvtől.
Tele van klisékkel, de kikapcsol, elszórakoztat, néhol megnevettet, néhol a fejünket a falba verős történet.
Főszereplő pasasunk vajon tényleg maga az író? 
Erre roppant mód kíváncsi lennék. Mert ha igen, szegény nagyon peches ember. Ami kátyúba, kellemetlenségbe lehet, bele gyalogol. Nem lát a szeménél tovább, csak néz. Férfi létére eléggé tesze-tosza és kissé nyávogós, egoista. De a legtöbb férfi ilyen, igaz hölgyeim? Van, mikor ezért is szeretjük pont őket. 
Pedig olyan utazásban van része, amiről sokan csak álmodoznak. Olyan helyekre eljut a könyv során, ahol én is szívesen megszállnék, majdnem bármely kellemetlenség ellenére.
A történet nagyjából kiszámítható, néhol mesés elemekkel tarkítva, ami nehezen hihető.
Az utazás jelentős pontjairól szívesen olvastam volna hosszabban, mint turista. Talán megdobta és a jelentősen kurtácska könyvet hosszabbá tehette volna pár oldalkával.




A nyelvezete különös, de szokható. A helyesírási hibák nem zavartak, még a szándékosan,direkt módon benne hagyottak sem ez egyszer.

A leírások színesebbé tétele hiányzott még nekem a tartalomból nagyon, hiszen a színes szóképek, a már-már magam előtt látott tájak, emberi kinézetek miatt szeretem főként az olvasást.

A szereplők egyszerűek, klisések és semmi különleges nincs bennük. Akármelyik szomszédom lehetne bármelyik főszereplő. Kifejezett kedvencem nem lett.
Eleinte inkább unszimpatikus volt a férfi főhős. De megbarátkoztam vele, bár szeretni nem szerettem meg.

A könyvet az apróbb hibái ellenére gyorsan kivégeztem és még élveztem is.
Legközelebb bővebben kérném kifejteni az egész történetet!

A könyvet köszönöm szépen az írónak!



Fülszöveg:
Könnyed hangvételű, humoros történet egy fiatal férfiről, aki első pillantásra beleszeret egy lányba. Felhagy miatta addigi megszokott, unalmas életvitelével, és követi őt Mexikóba, ahol számos izgalmas és veszélyes kalandban lesz része. Gengszterek, barátok, barátságos gengszterek színesítik a történetet, amely nemcsak a levegőben és a szárazföldön, hanem a víz alatt is zajlik. A főhős kedvét a verés, a késelés és a golyózápor sem veszi el a folytatástól. Elszántan tör előre a célja felé, miközben megismerjük Mexikó néhány varázslatos helyszínét: Mexikóvárost, Taxcót, Acapulcót. Csetlő-botló kalandorunknak mindemellett önmagával is meg kell küzdenie. Az izgalmas kalandok során a szerelmi szál is bonyolódik, s a végén garantált a meglepetés.

Idézet:

-

Kinek ajánlanám? 

Bárkinek, de a könnyed olvasmányra vágyóknak leginkább.

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
Humor

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.
Bővebben megírható lett volna, terjedelmesebb kifejtésekkel, több leírással.
Aposztróf kiadó
166 oldal
saját, recenzió





2014. február 12., szerda

Szomorú búcsú










Tegnap kaptam a szomorú hírt, hogy az Egmont Hungary Kft, az egyik kedvenc kiadóm végleg búcsút mond a hazai piacnak.
Fájó szívvel köszönök el tőlük, mert bizony sok kedvenc sorozatom az ő köteteik közül került ki.
 A változtatás után az Egmont-Hungary Kft. a fennmaradó két üzletágára, a jól ismert, nemzetközi márkákon alapuló magazinok kiadására és forgalmazására, valamint a Disney és Micimackó könyvklubokra kíván koncentrálni, könyvet már nem ad ki.
Hogy a már megkezdett sorozatokat átveszi-e valaki, azt sajnos még nem lehet tudni.
Szomorú vagyok.
De ezúton is köszönöm a rengeteg szép kötetet, amit a kiadó biztosított nekem.
A legjobban  Tiszták és Reisz kisasszony sorozatát fogom hiányolni. Cremer sorozat is félbe maradt így.
Az Elcserélt, A halott ember tava is beszerzendő lenne még a polcomra.
Remélem akad kiadó, aki felkarolja az elárvult sorozatokat.


2014. február 6., csütörtök

Christopher Paolini Örökség










Hát ennek is vége. Még húztam volna, ha lehet.
De csak elfogyott.
Pedig jó volt egy alaposan elképzelt, apró, ám de észrevétlen hibákkal tarkított világba lépni és benne lenni egy darabig. Hiányozni fog.

Tanácstalan voltam, hogy az író, így az utolsó részre tartogat-e valamit, van-e benne elég erő és mese. 
Nem vettem meg, hanem a könyvtárból hoztam ki. De kelleni fog a polcomra, mert méltó megkoronázása a sorozatnak a vég.




A könyv igencsak nagyszabású, minden szempontból.
Már nem féltégla vastagságú, hanem mindjárt dupla. Így igencsak megnehezítette a kényelmes olvasást.
Szívem szerint én két könnyedebb kötetre szedtem volna.
A történet is kiteljesedett, nagyobb szabású lett. Már nem csak egy sárkány és Lovasa, hanem az egész világuk, a különböző népek sorsa is bemutatásra kerül. Több szempont és szemszög volt, több szereplő, ami kifejezetten jót tett a történetnek. Az író felnőtt a feladathoz.
Míg az első kötetnél inkább gyermek- ifjúsági korosztályt célzott meg, némi finomabb durvasággal, harccal, addig itt már igencsak felnőtteknek szóló mese keveredett belőle halállal, durvasággal, vérrel. Éppen csak a szex hiányzott belőle. Bár bevallom én elégedett vagyok az alakulásával, nem hiányzik bele a szex, személy szerint.
A kötet férfiasabb, mint az első három. Úgy mondanám bevállalósabb, tökösebb.

Hogy az elején szerettem jobban, vagy most? Talán az elején még kiforratlan volt, több bakival. Most már kevesebb hibát véltem felfedezni. viszont nagyon a szereplők rovására ment.
Alakultak, fejlődtek, de itt keveset ismertünk meg belőlük. Igaz az elején viszonylag bemutatásra kerültek.
De még lett volna mit alakítani rajtuk, hogy árnyaltabbak legyenek. Nehezen tudtam eldönteni, ki a főszereplő és ki a mellékszál csak.
Hiányoltam Saphira és Eragon érzelmes együttesét. Kevés részt kaptak ők, a beszélgetéseik, a finom egymásra hangolódásuk, a szeretetük.
Pedig azokat a fejezeteket kedveltem a legjobban.
Az igazi romantika is kevés volt. Volt ugyan benne, de csak egy minimális.
Vártam egy nagy szerelemre, kiteljesedésre, de sajnos elmaradt. Talán egy másik sorozatában az írónak...Bár nagy a csend körülötte. Remélem nem fejezte be az írást, csak valami még nagyobbon töri a fejét és a tollát.
Amit kifogásolnék, az a borzalmasan hosszú levezetés. Majdnem egy új könyvnyi kijönne belőle és pár sorban is le lehetett volna rendezni szerintem, vagy legalábbis pár oldalban. Nagyon rózsaszín lett és kerek. Egy igazi mese.



Így vissza olvasva inkább negatívumokat írtam a könyvről, pedig nagyon jó könyv.
Csak olcsó nyafogások ám.
Imádtam a lendületét, a varázsos világát, a szereplőket, a humort, a nyelvezetét, az akció jeleneteket, a harci fejezeteket...És ide még millió és millió egy dolgot fel tudnék sorolni.
Nagyon megszerettem a sorozatot és ténylegesen hiányozni fog a remekül felépített világ.
Mint egy második Gyűrűk ura.

Kezdetben volt Eragon…
És végül itt az Örökség.
Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak…
Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen?
Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra, tündékre és segítőikre, a váltott macskákra. Ismét szembekerül Murtagh és Tövis meg Eragon és Saphira. Az út végén pedig Galbatorix és fekete sárkánya, Shruikan várja őket…

Európa kiadó
könyvtári
940 oldal
FordítottaUrbán Erika
















2014. február 2., vasárnap

Interjú Zakály Viktóriával!









Következő interjút Zakály Viktóriával készítettem. 
Bevallom, régóta kíváncsi voltam a könyvére és a munkásságára.
Köszönöm ezúton is, hogy vállalta!



- Mit tudhatunk rólad, mint magánember? Mennyi idős vagy? Családod? Mi a foglalkozásod az írás mellett?
28 éves vagyok és egy dunántúli megyeszékhelyen élek, a vőlegényemmel lakok együtt egy kertvárosi, csendes részen. Ha éppen nem írok, akkor egy irodában dolgozok, illetve a helyi újságban van egy oldal, amit én töltök meg színes témákkal. De szerkesztőként is egyre gyakrabban és egyre többet segítem a kiadó munkáját. Sok időm nincs a pihenésre, de az olvasóimra mindig jut egy kevés.

- Ha nem írsz, mivel foglalkozol még szívesen a szabadidődben?
Természetesen olvasok. Rengeteg könyvem van, de sosem elég, egy jó olvasmányra mindig kapható vagyok. 
Ezenkívül nagyon szeretem a jó filmeket, nemrég az Éhezők viadalát és a Jégvarázst láttam. Kedvenc sorozataimat az interneten követem, a Vámpírnaplók és az Így jártam anyátokkal sosem hagyom ki. 
Szeretem a természetet is, ha jó idő van, akkor szívesen járok futni reggelenként vagy hétvégenként sétálni a közeli erdőbe.

- Az írói karriered az olvasás szeretetével kezdődött, ha jól gondolom. Szerinted a szívesen olvasó emberek képzelőereje erősebb, színesebb, hogy a legtöbb jó író közülük kerül ki, vagy a sok könyv olvasása közben érlelődik meg bennük, hogy ők is tudnának így írni?
Nem biztos, hogy összefügg az írásra való késztetés és az olvasottság. Én mindig azt szoktam tanácsolni azoknak, akik megkeresnek engem írói álmaikkal, hogy az első és legfontosabb dolog, hogy sokat olvassanak. De nem elég egy fajta típusba tartozó művet a kezükbe venniük. Az olvasottság nemcsak mennyiség és minőséget takar, de színességet is.
A képzelőerő egy teljesen más dolog, ami nem tanulható, de fejleszthető. Viszont a legtöbb esetben isteni ajándék. Én már akkor is találtam ki történeteket az óvodában, amikor még nem tudtam olvasni. Inkább arra hajlok, hogy azt mondjam, egy jó könyv olvasása közben természetes érzés, hogy elkap minket az érzés, hogy bárcsak én írhattam volna!

- Mekkora a saját könyvespolcod? Hány kötetet tudhatsz magadénak?
Még nem számoltam meg. De nagyon sok könyvem van, hamarosan egy új könyvespolcrendszerrel kell meglepnem magam. Mivel régen aktív könyvtárlátogató voltam és a főiskola alatt is rengeteg könyvet olvastam, nehéz megmondani, mennyi történet lehet a merevlemezemen. Történetek pedig nem foglalnak sok helyet.

- A magyar kortárs írókkal kritikusabb vagy szerinted, vagy inkább elnézőbb, tudván már mekkora munka egy könyv megírása?
Sok kortárs író művét olvasom, de nem szoktam ítélkezni. Szerintem nincs olyan, hogy csak jó könyv, hiszen ez egy nagyon szubjektív dolog, nem tetszhetsz mindenkinek és neked sem tetszhet mindenki. Az viszont biztos, hogy mióta már magam is szerkesztek, sokkal kritikusabban figyelem a hibákat az olvasmányaimban, de ez nem jelenti azt, hogy ne lendülnék bele a történetbe és ne hagynám figyelmen kívül őket egy idő után. Írni nagyon nehéz dolog, ezért aki belefog, azt mindig becsülni kell, még akkor is, ha nem tetszett nekünk, amit írt.

- Van írói példaképed?
Szabó Magdát nagyon szeretem, szerintem csodálatosan ír, remek történetei vannak gyönyörű nyelvezettel. Sok-sok kedves íróm és írónőm van, de ha csak egyet lehetne megnevezni, az ő lenne.

- Te mikor éreztél először késztetés, hogy megálmodj és le is írj egy történetet?
Nagyon sok történet van évek óta a fejemben, középiskolás korom óta (ezek egy részét remélem, idővel az olvasóim is megismerhetik), de soha nem éreztem késztetést, hogy le is írjam őket. A Szívritmuszavar előtt nagyon rossz hangulatban voltam és úgy gondoltam, az írás segíthet rajtam. Mivel a regény nagy része a valóságban is megtörtént, éreztem, hogy ki kell írnom magamból ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni. Amikor leírtam az utolsó mondatot is és felálltam, úgy éreztem, egy másik ember állt fel, mint aki leült. Kigyógyítottam magam a kesergésből és az önsajnálatból.

- Van kifejezetten kedvenc helyed vagy napszakod, mikor írni kezdesz?
Van a nappalimban egy hatalmas kagylófotel pihe-puha párnával, ami a világ legkényelmesebb helye, általában oda szoktam bevackolni magam a laptopommal. Fontos, hogy teljesen csend legyen és ne zavarjon semmi meg közben. Éjszaka nem szoktam írni, inkább a délelőtti vagy délutáni órákban, mert inkább pacsirta, mintsem bagoly típus volnék.

- Viszel rendszert az írásba, vagy az ihlet mozgat leginkább?
Mielőtt egy sort is leírnék, készre gyúrom a fejemben a történetet. Mindent kitalálok, néha jegyzetelek is, de magából a regényből egy sort sem írok le. Amikor kész a történet és tudom, hogy lesz annyi időm, hogy huzamosabb ideig tudjak rajta dolgozni, akkor nekiállok leírni. Munka mellett négy-hat hét alatt meg tudom írni a kész művet, ekkor egy kicsit pihenni hagyom, aztán újra átolvasom már tiszta fejjel és szemmel.

- Ért már negatív élmény a könyved/ könyveid megjelenése óta?
Kifejezetten negatív élmények nem szerencsére. Olyan történt, hogy valaki nem úgy reagált a könyvemre, ahogy vártam, de ezekről a legtöbb esetben kiderült, hogy tudatlanság, féltékenység vagy szimplán rosszindulat okozta.

- Hogy viselted az első negatív kritika megjelenését? Volt ilyen egyáltalán?
Hogyne, mindig van negatív kritika. Ha jó és építő jellegű, akkor segítségünkre lehet a fejlődésben, a rosszakkal pedig nem érdemes foglalkozni. Persze ezt most már könnyen mondom, az elején még nagyon bántottak, de túllendültem rajtuk.

- Mi a legnagyobb pozitívuma az írásnak?
Átadni a történetet, ami a fejedben van. Ezt nagyon nehéz elmondani, de aki már érzett ilyent, pontosan tudja, miről beszélek. A történetmesélési vágy mindig is benne volt az emberekben, csak régen a tűz körül gyűltek össze, most pedig egy e-book olvasó felett.

- Ha elakadsz, vagy nem dülőzől egy jelenettel, megvan az a személy, aki ihletet ad vagy tanácsot?
Az írásban csak akkor szoktam kikérni mások véleményét, amikor már készen vagyok az egésszel. Közben nem nagyon szoktam segítséget kérni, mert azt a káoszt, ami a fejemben van a történet kapcsán, csak én szoktam átlátni.

- Nem féltél a kezdő írók mumusától, hogy nem fogod tudni kiadatni a megálmodott történetedet?
Nem, mert eszem ágában sem volt, hogy valaha is kiadják a kéziratomat. Baráti unszolásra küldtem el néhány kiadónak, de amikor fél év után sem érkezett válasz, egészen elfelejtettem. Nem törődtem vele. Így amikor jött egy e-mail, hogy kiadnák, teljesen le voltam forrázva.

- Manapság nem nagyon divat olvasni. Elégedett vagy az eladási statisztikáddal? Szerinted hogy lehetne a fiatalokat legjobban rávenni az olvasás szeretetére?
Nem használnám ezt a szót, hogy divat. Igazán divatos talán soha nem volt az olvasás, és akik űzik most vagy korábban, soha nem is ezért olvastak. Úgy gondolom, mindenkinek tartogat üzenetet mind a két könyvem, ha fogékony rá, meg is hallja. Nehéz rávenni a fiatalokat az olvasásra, ehhez különösen nem ajánlanám a fejükhöz szorított fegyvert. A legjobb eszköz, hogy jó könyveket írunk. Ha valakinek tetszett, úgyis elmeséli a barátainak, aztán ők is elolvassák és így tovább. Az olvasásra szoktatni a fiatalabb korosztály csak és kizárólag jó könyvekkel lehet. Mi, a Könyvmolyképző szerzői mindent meg is teszünk ennek érdekében.

- A könyved saját, személyes ihletésű. Nem féltél kiadni magad egy kicsit? Mit szólt a könyvbeli társad életbeli megfelelője, hogy bekerült egy történetbe?
Nem gondoltam bele, hogy mennyire őszinte ez a könyv, csak miután megjelent. De nem bántam meg egy percre sem, hogy elmondtam mindent. Én csak magamat adtam és remélem, szimpatikus volt az olvasóknak. A könyvbeli Ádám még megjelenés előtt olvasta mindkét részt. Nem hiszem, hogy könnyű lehetett neki, de ezt nem mondta. Nem engedte, hogy bármit is változtassak rajta és természetesen ő is megkönnyezte.

- A molyos és bloggos könyvélet tagja is vagy. Szerinted ez előny az írók számára? Könnyebb így kontaktust teremteni közvetlen az olvasóiddal?
Ha nagyon akar, megtalál az olvasó.  Elég sok helyen elérhető vagyok és szívesen beszélek az olvasóimmal. Nem zárkózom el senki elől, sőt, azt mondták eddig nekem, hogy nagyon nyitott és közvetlen vagyok. Szeretem, ha megírják a véleményüket a regényeimről, mert így sokat tudok tanulni és persze nem mellesleg, nagyon jól is esik, ha szépet írnak.

- A második könyved is megjelent. Mit tervezel a jövőre nézve. vannak otthon elfekvőben ötleteid, még kidolgozatlan történeteid, amik kiadásra várnak? Vagy már készülőben a konkrét , harmadik köteted? Hasonló jellegű lesz, mint az előző kettő?
Jelenleg is javítgatom a következő, sorban harmadik kéziratomat. A történet már kész van, de a nézőpontot még át kell gondolnom. Egy időutazásos szerelmi történet, ami visszafelé halad az időben: a szakítástól a megismerkedésig. Teljesen új történet, teljesen új szereplőkkel, csipetnyi misztikummal és hét új élettel, amit az élet kínál fel a főhősnek. A munkacíme Bogozdki!, valószínűleg ez is marad, mert ez egy olyan történet, amit bonyolultságára való tekintettel valóban ki kell bogozni. Ha minden jól megy, még idén a kezükbe foghatják az olvasók.
-Ez nagyon izgalmasan hangzik.

- Hogy látod magad 10 év múlva, mint író és mint magánember?
Szeretnék minden évben újabb történetet adni az olvasóim kezében, ezért tíz év múlva már remélhetőleg nem lesz elég az a kicsi polc, amint most van a két könyvem. A magánéletben pedig remélem, hogy akkora már édesanya leszek és a gyerekeim megértik, ha anya néha elvonul egy kicsit írni.

- Van kitűzött életcélod, amit mindenképpen meg szeretnél valósítani vagy bakancslistád?

Huhh, imádok utazni és már rengeteg helyen jártam, de kimaradt még Párizs és Róma az úti céljaim közül. Remélem, néhány éven belül sikerül mindkettőt bepótolnom, hogy aztán új célokat tűzhessek ki magam elé.

Viktória  blogja, ahol elérhetitek: http://zakalyviktoria.blogspot.hu/
Nagyon szépen köszönöm az interjút, és kívánom, hogy a vágyaid teljesüljenek!

Zakály Viktória: Szívritmuszavar




Idő közben szerencsém volt elolvasni Viktória, Szívritmuszavar című könyvét is.
Azt kell mondjam, hogy tényleg kitárulkozó, nagyon személyes, érzelmes, mély könyv.
Nekem kifejezetten tetszett. A vége megrázó volt, valahogy mást képzeltem el, igaz én szeretem a rózsaszín befejezéseket.
Szépen van megírva, nincs benne nyelvi giccs. A párbeszédek sem nyálasak és csöpögősek, nem erőltetettek. Látszik, hogy személyes tapasztalótokból építkezik. Valódi. 
A szerelem vágyódását, megannyi kínját, buktatóját megtalálhatjuk benne. De még így is megéri. A szerelem formál és épít. nincs nála jobb érzés, még ha nem is vidáman végződik.

Fülszöveg:
Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad. A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul. Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge.

Könyvmolyképző: http://konyvmolykepzo.hu/
208 oldal
könyvtári


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék