Milly Johnson: Tavaszi affér

Mese, mely kifejezetten a nőknek szól, kik élnek-halnak a romantikus, happy end befejezésekért!

A könyvtárban haladtam el a könyv előtt számtalanszor. Nem szeretem a rózsaszín, cukormázas romantikusakat, így nem vettem tudomást róla egy darabig.. De most valahogy kedvem szottyant hozzá, így ki is kölcsönöztem. Szegény olyan gyámoltalanul állt azon a polcon sokáig.
Az összbenyomásom róla röviden:
Könnyed, szórakoztató, kicsit kiszámítható és butácska könyv. De kikapcsolt.
A fülszöveg nagyjából lelövi az összes poént a könyvről, ezért én rövidítem azt nektek.

Mindenki nehezen változtat a megszokott dolgokon. Nehezen dobjuk ki a megszokott, ám de sosem használt kacatjainkat. A porosodó és vissza nem hozható emlékeinket. Az életünk szereplőit sem szívesen cseréljük le, még ha ártanak is nekünk csak.
Mindenki életére és lakására ráférne a nagytakarítás. De mindig csak halogatjuk és sosem cselekszünk.

Nagyjából erről szól a könyv viccesen, csajosan, könyvfakasztóan megírva.
Lou, a főszereplőnőnk rászánja magát. Mindenkit és mindent kiporol drasztikusan, ezzel sokak életét megváltoztatva, leginkább a jó irányba. 
A szereplők aranyosak, átlagosak, szerethetőek. Bármelyik szomszédunkról szólhatna akár a történet, de most Lou az, akinek élete megírásra érődött. 
Sokszor kedvem lett volna megrázni őt, hogy ébredjen fel a téli álmából. De hát mások hibáit, bajait világosabban látjuk, mint a sajátunk és kritikusabban is.
De megkedveltem őt naivitása ellenére is.
A többi szereplő is kedvelhető. Talán a barátnő Deb lett a legjobban a kedvencem. 
Két olyan alak is volt, akit nem tudtam hogy szánjak sekélyességének mivolta miatt vagy inkább megvessem. De rájuk inkább nem is fecsérelném a klaviatúrát. Sok ilyen ember van az életben is és kész.
Sok szereplő fejében megfordulunk a történet során, így mély és kevésbé mély gondolataikat is megismerhetjük. Számomra ez kifejezetten ínyencség volt, mert szeretem mindenki gondolatait, mozgatórugóit is megismerni.

A történet nem okoz fejtörést, meglepetést. Végig azt kaptam, amit vártam is. Nincsenek benne nagy csavarok.
De vannak benne nagy igazságok, amiket érdemes lenne beleépítenünk a mindennapjainkba.
Van a könyvben irónia, szerelem, dráma, poén is könnyed formában tálalva, színesen.
Érzelmi hullámvasút, bár nem a mély fajta. Inkább csak felületesen mászunk bele a mélyenszántó gondolatokba. 

A nyelvezete is olyan habkönnyű, mint egy citromos piskóta. Fanyar, ám de édes is egyformán.
Túl nagy leírásokat ne várjatok, azok nincsenek. De egyáltalán nem hiányoztak. Jelen esetben inkább a karaktereken és a karakterek fejlődésén, alakulásán van a hangsúly.

Vastag könyv, de könnyen, gyorsan haladós.

A könyv után garantáltan kedvet kapsz egy nagytakarításra!
Ki fogom próbálni a szerző többi könyvét is.

Fülszöveg:
Minél több szeméttől szabadítja meg Lou az otthonát, és minél több szekrényt és fiókot rak rendbe, annál több fényhez és levegőhöz jutnak az agyában és szívében szorosan bezárt, rejtett zugok is. Ettől kezdve új megvilágításban kezdi látni önmagát és a környezetét, és képes szembenézni azokkal az érzésekkel, amelyeket a soha meg nem született gyermeke iránti vágyakozás, a férje hűtlensége és a legjobb barátnőjének a hiánya váltott ki belőle. 

Idézet:

Talán eszembe jutott, hogy van a világon egy „én”, amelyik azt szeretné, ha egyszer az életben tekintettel lennének rá a környezetében élő emberek. Mert erről az „énről” a jelek szerint mindenki megfeledkezett. Még én magam is!

Kinek ajánlanám? 

Könnyed olvasmányra vágyó nőknek!

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

Karakter fejlődések

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

Hiányzott a csavar.

Ulpius kiadó
536 oldal
könyvtári
Fordította: H. Prikler Renáta