2013. január 30., szerda

Ann Aguirre: Menedék – Enclave



Végre lehullott rólam az átok.
Azt hittem idén nem is fogok már olyan igazi, nagyon jó könyvet olvasni.
És mégis sikerült.
Pont egy olyan könyvben találtam meg, amiről nem is gondoltam volna.

Kaptam egy gyönyörűséges fényes borítót, némi dombornyomással.

A fülszöveg jó, de ez alapján nagyon el lehet rontani ezt a stílust is, így nem reménykedtem semmi jóban.
Hogy én mekkorát néztem mikor vége lett a könyvnek.

A könyv az elejétől fogva egy nagyon érdekes világba kalauzol el minket.
Apránként tudhatunk meg fontos információkat a létrehozott világról.
Talán a végén még több kérdésem lett, mint az elején, de most a jó értelemben.
Nem úgy volt hiányos, hogy értelmetlen vagy túl sok teret ad a képzeletnek. Hanem én tovább gondoltam a történetet és azon gondolkoztam, hogy hogy jöhetett létre ez a kulimász, amiben most élnek.

A könyv beszippantott és végig izgultam, rettegtem az egész könyvet.
Képzelj el egy Resident Evilt vagy  The Walking Dead könyvet, de tini szereplőkkel és egy kicsit megcsavart világgal.
Izgalmas, körmöt tövig rágós, letehetetlen, komor és sötét jövőt lefestő.

A szereplőket szerettem, persze nem a Korcsokat.
Jól megalkották őket. Fejlődőképesek és igazi emberek. Hibáznak és szenvednek, éreznek és lázadnak.
Van, akit kedveltem, van akit megértettem csak.
Pikk főszereplőnőnk egy merész, vagány csajszi, aki akaratán kivűl végül fellázad az az élet ellen, amire úgy vágyott.
Tetszett a humora és életrevalósága és hogy fejlődött a karaktere, bemerte ismerni hibáit és gyengeségeit
Fakó egy igazi túlélő, aki kemény és hideg. Próbáltam megszeretni, de nagyon lázadt ellene. Azért a végére csak megszerettem a kis cselest.

És hogy kik a Korcsok?
A Korcsok az ellenség, akik olyan élőhalottak és uram atyám,  kiderül róluk, hogy tudnak szervezkedni és gondolkozni is.
Így még izgisebbre sikerültek. Láttam a fejemben őket.
Még jó hogy nem filmben néztem meg, hanem olvastam.
Mert éjszaka nem biztos, hogy aludtam volna, ha szembe nézek egy ilyen lénnyel.

Sajnos ez a világvége jövő mindenkiből kihozza szerintem a legrosszabbat.
Annyira hihető ez a történet, én simán el tudom képzelni a világot így 150 év múlva mondjuk.
És persze ki hozza az emberekre a legnagyobb pusztulást?
Naná hogy nem a Korcsok vagy éhínség, esetleg valami vírus.
Hanem maguk az emberek.
A Farkasok bandája testesíti meg mindazt a népcsoportot, amikké válunk majd egy ilyen helyzetben.

Térjünk vissza a szereplőkhöz.
Van egy kis szerelmi szál is.
De bizonytalan és nem túl erős.
Szerintem nem fektetett túl nagy súlyt rá az író, ami jól is van így.
Elvileg háromszög illetve négyszögnek van beállítva sok ember szerint akik olvasták már.
Én nem érzem így.
Ezek gyerekek, akiknek meg van tiltva a kötődés, az érintés, az érzelmek és a szerelem is.
Nem tudják besorolni az egymás iránt érzett érzéseiket a szerelembe vagy simán a szeretetbe.
Én úgy gondolom, tévesen sok olvasó félreértelmezi.

Ami fura volt és nehezen emésztettem meg azok a nevek voltak. Az elején inkább viccesek voltak.

Tetszett a végén  a plusz melléklet, amit csatoltak a konzervekről és hasonlókról.
Szerintem sok jó ötletet ad a könyv ahhoz, ha ténylegesen beköszönt a világvége.
Na, volt amikor nagyon nem értettem hogy miért csinálnak ekkora hülyeséget, mikor felesleges.
De nem lehet minden 100%-os egy könyvben azért.

És a jó hír, lesz folytatása is a könyvnek!
Én biztos vevő vagyok ár, az már biztos.

Köszönöm a könyvet a Fumax kiadónak!

1. a történet 5/5
2. a létrehozott világ 5/5
3.  helyszín 5/5
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/4
5. kedvenc szereplő: Pikk
6. akit a legjobban utáltam:  Kósza
7. érzelmek, érzések,romantika 5/4.5
8.  erotika -
9. dráma, drámaiság 5/4
10. a könyv hangulata 5 /4
11. legjobb jelenet: Pikk névadó ceremóniája és a harcok a Korcsok ellen
12. legrosszabb jelenet: Pikk és Kósza majdnem összegabalyodása
13. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/4
14. misztikum -
15.  humor 5/4
16.  kedvenc idézet -
17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve: inkább női könyv az eddigi visszajelzések alapján a sok érzelem miatt, és 16 felettieknek
18.  fülszöveg 5/4
19. a borító 5/5
20. összességében 5/5

Fumax kiadó: http://www.fumax.hu/
 saját, recenzió
274 oldal
Fordította: Benes Attila

Philip Pullman: Rubin és füst (Sally Lockhart 1.)


Nem olvastam még semmit az írótól. Nekem újdonság volt mégis.
Nagy népszerűségnek örvendenek a könyvei.


Talán egy kis James Bond régies stílusba oltva, női kiadásban, fiatalon.
Olyan közepesre pontoznám nagyrészt.
Jó volt, mert izgalmas és csavaros történet. de olyan közepes.
Nagyjából kiszámíthatóak a történések, bár volt, ami meglepett.
A karakterek is szerethetők, de hiányzik valami belőlük.
A fordítás és a nyelvezete fura, néhol nagyon nem értettem mi van most?

Sally a főszereplőnk egy törékeny kislány, akinek édesapja halála után a gyűlöletes nagynéni házába kellene ücsörögnie és varrogatnia.
De ő olyan örökséget kapott édesapjától, hogy egy vagány csajszi lett.
Nem hamupipőkét neveltek belőle.
Tud lőni, csavaros esze van és tud írni, olvasni, számolni, ami abban a korban ritkaság számba ment.
Talán ő billenti a pozitív mérleg felé ezt a könyvet.
Ő szerethető és érdekes. Bár néha olyan furcsa volt egy-egy mondata vagy tette.
A mellékszereplők szórakoztatóak nagyrészt. Még a gonosz szereplőket is bírtam (Mr. Barry).

A korrajz is jól el lett találva. Tetszett nagyon.
De akkor is nekem nagyon hiányzott valami belőle.
Pedig a gonosz boszorkány is adott.
Őt nem tudtam megfejteni. Most egy gonosz banya vagy tényleg van némi hatalma is misztikus úton?

A krimi szála jó.
Igaz a kislány mindig pont jókor van jó helyen, jó emberekkel pont az adott pillanatban ismerkedik meg.

Korosztályos besorolást illetően kicsit bajban vagyok.
Drog és gyilkosságok, verések és szenvedés, elrablás és megalázás.
Való ez a nagyon fiatal ifjúságnak? De felnőtteknek viszont kevés a könyv szerintem. 
Szóval a kettő között.


1. a történet 5/3
2. a létrehozott világ 5/4
3.  helyszín 5/4
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/4
5. kedvenc szereplő: Mr Barry és Sally természetesen
6. akit a legjobban utáltam Mrs Holland
7. érzelmek, érzések,romantika  5/3
8.  erotika -
9. dráma, drámaiság -
10. a könyv hangulata 5/4
11. legjobb jelenet: Mr. Barry meghunyászkodása és krumpli pucolása
12. legrosszabb jelenet
13.. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/3
14.. misztikum 5/2
15. humor5/3
16. kedvenc idézet -
17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve:  nehéz eldönteni, talán 14 től felfele , fiú-lány egyaránt
18. a borító 5/4
19. fülszöveg 5/3
20.. összességében 5/3

Alexandra és geopen kiadó
232 oldal
saját
Fordította: Jász István

2013. január 26., szombat

egy kis bővítés





Arra gondoltam hogy a könyvek pontozásában egy kicsivel több pontot vezetek be.
Az új rendszerem:

1. a történet
2. a létrehozott világ
3.  helyszín
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük
5. kedvenc szereplő
6. akit a legjobban utáltam
7. érzelmek, érzések,romantika
8.  erotika
9. dráma, drámaiság
10. a könyv hangulata
11. legjobb jelenet
12. legrosszabb jelenet
13. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete
14. misztikum
15.  humor
16.  kedvenc idézet
17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve
18.  fülszöveg
19. a borító
20. összességében

A pontozás eddig 1-től 10-ig terjedt, de az egyszerűség miatt ezen is kicsit változtatok.
Most 1-től 5-ig fogok pontozni:
1 pont: unalmas, olvashatatlan, kár a papírért, uncsi szereplők, katasztrófa történet...
2 pont:elmegy, de rengeteg a hibája, sok javítanivaló van benne, uncsi karakterek, nem jól megírt történet...
3 pont: egész jó, olvasható történet,közepes karakterek,fejlődőképes ...
4 pont: apró hibák, szuper történet, jó karakterek...
5 pont: abszolúte kedvenc, minden klappolt benne...

Cat Clarke : Entangled – Összekuszálva


Hát ez a könyv olyan...izé volt.
Engem is összekuszált rendesen.
Az első benyomásaim ezek voltak a könyvről:
Gyönyörűséges a borító, pont így képzeltem el a főszereplőt.
Belülről is szép cirádás díszítést kapunk.
Néhol viszont majd üres lapokat, ami azért nagy pazarlás a fák szemszögéből nézve.

A főszereplő minden, csak nem kedves és bírható.
Inkább önző, öntelt, affektáló és idegesítő.

A történet ugrál és nem igazán jól lett megszerkesztve a tagoltsága.
Olyan éles váltások és ugrások vannak, hogy megfordult a fejemben inkább abba hagyom az olvasását.
Aztán maradtam.
Valami arra kényszerített, hogy végig olvassam. Na, nem a jó modor (hisz ajándékba kaptam), és nem is a jó értékelések.
Kíváncsi voltam, mi sül ki ebből mégis.

Amik a könyv olvasása közben még eszembe jutottak:
Erős, a mai fiatalságra jellemző témákat hoz fel, de csak érinti egy pillanatra őket (depresszió, emó, fiatalkori terhesség, erőszakolás, ivás, drogozás, vagdosás, öngyilkosság).
Nem igazán fejti ki, néhol nem is helyénvalóan kezeli őket az író.
Ilyen a fiatalkori terhesség például.
Nagyot néztem mikor a világ legrosszabb dolgának titulálta a terhességet. Súlyos dolog fiatalon, de vannak ennél szörnyűbb dolgok is, ha az embernek szerető családja van és megbeszélheti velük.
Ezután pedig fiúzni, bulizni és piálni küldi az érintett szereplőt?
Nem hiszem hogy így viselkedne valaki a normál életben.

A bezártság szála igen érdekes volt.
Nem nagyon tudtam mire vélni, de sejtettem, hogy nem csak rablásról van szó.
Azt gondoltam Ethan talán egy angyal és segít feldolgozni az életét? Vagy tudathasadásos Grace?
Álmomban sem gondoltam arra, ami így utólag igencsak kézenfekvő s kiderült.

Aztán a vége felé kezdtek változni az érzéseim a főszereplőt illetően. Megkedveltem.
A mellékszereplő pedig, akit kedveltem, kezdett tőlem eltávolodni.

Végén a nem kedvelt Grace-t utol érte a sajnálatom és az idegesítő tulajdonságai átváltoztak valami mássá.
Önzőségét már betudtam annak, hogy egyedül érezte magát.
Affektálását annak, hogy nem volt önbizalma, félt.
Vicces volt és kelekótya.
Mindig mindenki bántotta hol okkal, hol ok nélkül és elhagyta.
Ki ne őrülne bele.
Rengeteg dolgot végig titkolt előlünk önmagáról. Csak mikor már megtörténik a baj, akkor jövünk rá ki lapult a buta kislány mögött. Mit érzett igazán és miért lett ilyen.

Végig klisékkel teli a könyv, kiszámítható, várható dolgokkal, majd a végén egy ütőset szól.
Meg is lepődtem rendesen. Tudott újat mutatni és elámultam.

A nagy barátnő és szerelme végig gyanús volt nekem. mindenfélét gondoltam róluk, nagy részük be is igazolódott sajnos.
Hátba támadták ismét Grace-t.
És ő összetört.
Sokat gondolkoztam már én is, hogy reagálnék egy ilyen dologra.
Nem mondom, hogy jól döntött főszereplőnk, de érthetően.

Sok érzelmet zsúfoltak bele a végébe.
Megérintett a könyv vége és alaposan elgondolkodtatott.

Lehet hogy az elején kellett volna, de azt is elmesélem, hogy jutott a birtokomba e nagyszerű könyv.
Egy nagyon kedves lány olvasta a molyon, hogy mindenféle jót kaptam karácsonyra, de könyvet nem.
Így ismeretlenül meglepett vele.
Együtt kezdtük el elolvasni és szépen meg is beszéltük a végére a gondolatainkat.
Azt kell mondjam, nagyon jó, hogy van kivel megosztanod a friss olvasmányélményed. Kicserélni a tapasztalatokat.

A legeslegvégére egy kis Spoiler is kerül.
De nem igazán ajánlom annak, aki a könyv olvasása előtt áll még..
De kikívánkozik belőlem azért is.
Felelősséget nem vállalok, hogy nem árulom-e el a könyv csattanóját.

történet:10/8
helyszín:10/6
létrehozott világ: 10/-
misztikum: 10/-
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek, romantika:10/9
a könyv hangulata:10/7
 a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/8
 fülszöveg:10/8

Könyvmolyképző
316 oldal
saját
Fordította: Cziczelszky Judit

Spoiler

Hogy én hogy haragudtam Sal-re és Nat-ra a végén.
Ilyenkor mindig a nő a hibás általában. Hátha az még barátnő is egyben!...
Elveszi Grace egyetlen dolgát, amiért érdemes élnie, a szerelmét.
Pedig tudja mennyit jelent Grace-nak.
Igaz hogy ő ismerte elöbb, de ha rögtön elmondja akkor nem bonyolódnak bele ennyire a hazugságok hálójába!
Nat-ra is haragszom.  Élvezte a kialakult helyzetet, önző volt és álltatta Grace-t. Nem tisztázta a dolgokat.
Az anyukára is haragszom. mirt magával volt elfoglalva amikor látható jelek voltak a katasztrófára?
Miért utólag gondolt csak a lányára?

Grace nem döntött jól. Elítélem az öngyilkosságot. viszont a végén helyre hozza a dolgot az akarással.
Remélem sikerült is neki!

Richelle Mead: Véreskü



Kellett már a lelkemnek valami nem túl romantikus, nem túl gondolkozós vagy uncsi könyv.
Meg is leltem a polcomon.

Végre jót szórakoztam, kikapcsolt és megnevettetett.

Rose ismét a főszereplőnk. Kikerül az Akadémiáról és fejest ugrik ész nélkül, mindent és mindenkit hátrahagyva egy nagy küldetésbe.
Közben marcangolja önmagát, önpusztít és persze harcol.
A humora még a nehéz helyzetekben sem hagyja el.

Egy csomó új szereplőt kapunk, akiket megkedveltem vagy csak érdekesek voltak.
Abe és az Alkimisták sokat ígérő szálként kerültek bele. Reményem szerint még olvashatok majd róluk.
Pár csavar van benne és jó nagy adag izgalom is.

Azért nem 100%-os a kötet, mert az eleje untatott sokszor, hiányzott Rose és Dimitrij szópárbaja.
A végén pedig túl sok volt a lelkizés, ami érthető. De akkor is. Nekem túl sok volt.

Egy kis tanulságot is kaptunk persze.
Rose előítéletes mindenféle dampyrokkal, aztán ő is ugyan abba a kelepcébe esik. Igaz kilábal belőle, de szerintem megtanulja egy életre, hogy nem nézhet le senkit.

Sajnáltam őt sokszor, mert itt bizony megmutatta nem csak a kemény, harcias voltát, hanem érző szívét is, ami darabokban van. Így még jobban megkedveltem.

Lissa eddig sem volt a kedvencem, ebben a részben még messzebb került tőlem.

Amúgy hihetetlenül gyorsan elszálltak az oldalak. Sajnáltam is nagyon.
Gyorsan haladtam vele, mert lendületes, akció dús könyv. ritkán hagyott az író pihenni olvasás közben. Mindig történt valami érdekes vagy mozgalmas dolog.

A nyelvezete is olyan volt, mint maga a könyv. Lendületes, sodró és érzékletes.

A könyvben létrehozott világot még mindig nagyon imádom. Pedig már kezd a hócipőm tele lenni a vámpíros könyvekkel.
De ez még mindig felülmúlta az előző részit. Szóval ez után is várom repesve, hogy mi jön még.

történet:10/8
helyszín:10/7
létrehozott világ: 10/8
misztikum: 10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek, romantika:10/8
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/6
fülszöveg:10/8

Agave kiadó: http://www.agavekonyvek.hu/
350 oldal
saját
Fordította: Farkas Veronika

A játék nyertese




 A Könyvfalók oldalán volt egy játék, aminek nyertesét sajnos nem tudtam elérni.
Újra sorsoltam.
A jelenlegi nyertes

Gelle Évi, Nutty!
Gratulálok neki és hamarosan kézhez kapja a nyereménykönyvét .

2013. január 22., kedd

Lesley Pearse : Titkok


Időtlen idők óta csücsül a polcomon a maga elrettentő 730 oldalával.
Mindig halogattam és halogattam.

Nem volt rossz könyv.
Olyan Danielle Steel-es a maga módján. egy kicsivel talán több.
Egy kedves kis romantikus történet, néhol egy kis háborúval fűszerezve.
Régen nagyon szerettem volna. Azt hiszem. De most már ez kevés volt nekem.

Azt kell, hogy mondjam nehezen birkóztam meg vele. Pedig gyorsan olvasható, egyszerű nyelvezetű, nem csűri-csavarja.
730 oldalon keresztül mesél egy kiszámítható, fordulatoktól mentes romantikus történetet.
Hiába jó, de miért kellett ennyi oldalba írni?
A történet nehézkes.
Túl sokat akarat bele zsúfolni a könyvbe az írója.
Nagyon el lett húzva és ez már elrettentő az olvasónak szerintem. még nekem is, aki azért olvasok mint a gép.


A karakterekben semmi megkapó nincs.  Szerethetőek és gyűlölhetőek egy bizonyos ideig.
Az az érdekességük, hogy huss egy szempillantás alatt kiderül a rossz karakterekről is, hogy jók is, csak valami miatt lettek gonoszok.
Egy szempontból tetszik is így, mert mindennek van előzménye és miértje.
Megértjük miért cselekedtek rosszul.
Más szempontból viszont idegesített, hogy egy- két jó cselekedet után már nincs kit utálni ,megszűnik a rossz a könyvben mint egy tündérmesében.
Persze a végén szinte mindenki boldog és egymásra talál, ami nagyon giccses, de szerethető.

Ahhoz képest, hogy romantikus, hiányoltam a gondolatokat. Kaptunk történetet, csavart (ami azért kiszámítható)  és magyarázatot, érzelmeket, szenvedést és szerelmet dögivel. De a gondolataikat hiányoltam.

Az elején még tetszett, tipikus volt, de jó.
Tudtam kire haragudni és érdekelt a kislány életének sorsa.
Hogy a rosszak elnyerik-e méltó büntetésük.
Kiderül-e hogy mi miért történt.
Apró kis mozaikdarabokat kellett összetenni a szereplők szemszögeiből.
A közepe felé egyre kevésbé érdekelt már.
A végén meg idegesített a befejezés.
A vége egyszerű és nagyszerű, mint a mesékben és ilyen nincs a való életben!

A borító túl egyszerű, lehetett volna valami látványosabb is.

történet:10/7
 helyszín:10/6
létrehozott világ: 10/-
misztikum: 10/-
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/6
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/6
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/6
fülszöveg:10/7

Ulpius kiadó
saját
742 oldal
Fordította: László Nóra

Fan Wu : Február virágai



Nem tudom, hogy véletlen-e, de már megint bajom volt a könyvvel, és megint Ulpiusos. Remélem csak én fogom ki a nekem nem tetszőket sorban.

A könyv borítója olyan gyönyörűséges hogy az csak na!
Fogásra és látványra is.

De a belső értékeivel nem tudtam azonosulni.

Imádom a japán, kínai, koreai és hasonló emberekről írt könyveket.
Annyira jó elmerülni az ő különös világukba és látni, hogy mennyire máshogy élnek és gondolkoznak.
Ezért is vettem meg ezt a könyvet.
Vártam, hogy megint kapok egy szelet világot, ami más.
Kapok egy kis érdekességet, amit még nem tudok róluk.
Vagy csak ismerősként üdvözlöm a vallásuk, az ételük, a szokásuk vagy bármit.
Ehelyett ez a könyv nagyon keveset adott nekem.
Inkább arról szólt, hogy a fiatal lányok hogy akarják majmolni Amerikai társaikat.
Farmerben járnak, és fiúznak, cigiznek és topmodellek akarnak lenni. (tisztelet a kivételnek)

Érdekes karakterek, de nincsenek kibontva teljesen.
Itt is nagy hiányérzetem volt.

Sablonos volt, ahogy a rossz kislány próbálja a jó tanuló jó kislányt megváltoztatni és fordítva.

A történet vontatott és unalmas volt számomra.

Ami talán érdekes volt, hogy mennyire tudatlanok a szex terén ezek a tinik.
Amivel csak rosszat tesz nekik az iskola és a szüleik.
És hogy mennyire kevés emberi érzelmet, szeretetet kapnak, így egymás felé fordulnak.
Azt hiszek szerelem, holott csak erős kötődés.
Legalábbis szerintem inkább volt barátság, mint szerelem.

Amiért még tetszett esetleg, az a rengeteg könyves utalás.
El is határoztam, hogy amikre utal a könyv és még nem olvastam, valami úton, módon el fogom olvasni.
(A tigriskisasszony meg a férje, Vörös rózsa fehér rózsa, A vörös szoba álma, Ulysses,  Hosszú folyó, Közöny, Üvöltő szelek , Emily Dickinson )

Valamit még írni akartam róla, ami az elején megfogalmazódott bennem, de sajnos elfelejtettem
Mindig megfogadom, hogy jegyzetelek olvasás közben, de mindig elmarad.


történet:10/5
helyszín:10/6
létrehozott világ: 10/-
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/6
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/9
fülszöveg:10/7

Ulpius kiadó
saját
294 oldal
Fordította: Zombory Klára

2013. január 19., szombat

Isamu Fukui : Truancy



Egy 17 éves fiú bosszúja az iskola ellen ez a történet.
Nagyon nem szerethette a sulit és a felnőtteket.
 Annyira érzéketlennek írja le a nagyok világát, hogy gyanítom valami nagyon rossz dolog történhetett vele vagy az egész élete ilyen volt.

Vett egy szokványos várost és iskolát, felnagyította a gyűlölt iskola és felnőttek legrosszabb tulajdonságait és egy új világba tette.
Ötletes, de azért a kivitelezésen még látszik, hogy tapasztalatlan író.

A Város háborúban áll.
Az egyik oldalon a Törvénybehajtók,
a másik oldalon… gyerekek.
Olyan gyerekek, akik nem riadnak vissza a haláltól,
mert nem volt gyermekkoruk.
Ők a TRUANCY.
"

A bemutatkozó szöveg sok nagy könyvhöz hasonlítja, amivel nem értek egyet.

Érdekes, hogy a mai világ nem e létrehozott történet felé halad, hanem pont az ellenkezője felé.
Itt semmit sem szabad, megalázzák a gyerekeket, semmi sem elég jó. Nem beszélhetnek és önállóan gondolkozni sem gondolkozhatnak. Nem dönthetnek.
Most pedig a diákoknak mindenhez joguk van, és semmi nem korlátozza szinte őket.
Azt hiszem az arany középutat kellene megtalálnunk a helyes élethez.

A szereplőkben semmi extra nincs. Hiányoltam az érzéseiket, egyediségüket.

A történet kiszámítható és több kérdés is felvetődött bennem.
Lejjebb Spoilerként jelzem is majd.

A harcok izgalmasak, de elég brutálisak néhol.
Szenvtelenül oltják ki egymás életét gondolkodás nélkül, néha teljesen feleslegesen is a harcoló felek, semmi bajtársiasság nincs bennük vagy betyárbecsület.

Ami még zavart, hogy rengeteg a névismétlés.
Összeszámoltam. Egy harci jelenetben, egy egész oldalon 15-szer jelenik meg a neve az egyik félnek.
Kicsit sok szerintem.
De ezt betudom az író fiatalságának.

Azért gyorsan haladtam vele és szerintem a kellemetlenségeket leszámítva jó könyv.
Nagyon jó gondolatok kaptak helyet benne.

történet:10/7
helyszín:10/8
létrehozott világ: 10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/7
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/7
fülszöveg:10/7

Spoiler

Például hol vannak a szülők? Őket sem érdeklik gyermekeik? Hagyják, hogy bántsák őket?
Vagy a polgármesternek korlátlan hatalma van? Miért? Gyermekei miért grasszálhatnak egyedül büntetlenül?

Spoiler vége

Ulpius kiadó
472 oldal
saját
Fordította: Tábori Zoltán

2013. január 17., csütörtök

Jean Rhys : Széles Sargasso-tenger


Úgy fogtam bele, hogy A Széles Sargasso-tenger hősnője: a Jane Eyre egy mellékalakja – Antoinette (Bertha) Cosway-Mason, Edward Rochester őrült felesége.
Mivel a Jane Eyre-t nagyon szeretem, így kihagyhatatlan volt.
Na meg a gyönyörűséges borítója is.
De hogy hol vettem ne kérdezzétek, csak annyira emlékszem, hogy nagyon olcsón valahol és sokáig állt a polcomon érintetlenül.
Na, most bele is vágtam és három óra alatt elolvastam.
Nem egy vontatott, lassú, vaskos regény az biztos.

Sajnos annyira azért nem bűvölt el, mint a reklámban szereplő könyvrokona.
A stílus kicsit más volt.

 A történet nem valami erős és izgalmas.
Nem rágtam tövig a körmöm az izgalomtól.
Nem szerettem meg egyik szereplőt sem túlságosan.
Egyszerűen nem kerültek közel hozzám, csak olvastam róluk.
De a  szereplőkkel és a különös tájjal, a leírásokkal viszont eladta nekem az író.
Ugye ezt nem értitek? Most szeretem vagy nem a szereplőket?

Nem kerültek közel hozzám a szereplők, de viszont éltek és érdekesek voltak.
Nem tudtam melyik a jó oldal és melyik a rossz.
Annyira nem határolódtak el egymástól. Ezért nem olyan sablonosak és így már érdekes volt olvasni róluk.

A könyv hangulata végig szomorú és nyomasztó.
Már az elején sejtjük mi lesz a vég.

A tájleírások buják és izgalmasak.

Néhol elvesztem és lemaradtam a történetben. Egyszerűen nem voltam képben.
Váltott egyet az író és megint helyre billentem.

Hogy milyen kategóriába sorolnám be?
Szerintem igazán egyikbe sem tartozik.
Mert nem teljesen dráma és romantikusnak sem mondanám teljesen.
Egy kis misztikum is van benne, de annyi nem hogy fantasy műfajba soroljam.
Szépirodalomnak meg nem túl választékos. vagy mégis?
Feladta a leckét.

Nem tudom, mit gondoljak a könyvről.
Szerettem vagy sem.
Tanácstalan vagyok teljesen.



Európa kiadó, Ulpius
saját
Fordította: Tandori Dezső

történet:10/7
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/9
a borító :10/9
 fülszöveg:10/8

Charlie Higson : Ezüstuszony



Gondoltam sorra veszem ezt a jó kis ifjúsági könyvet, biztos kis aranyos Bond lesz majd gyerekként.
Na ehhez képest totális döbbenet.
Kész horror a könyv, én is eléggé megszenvedtem vele. Utána alig bírtam elaludni.
Szóval azért megnézném, mekkora gyerek kezébe adjam.

Sok köze nincs sem hangulatilag, sem szereplőileg az eredeti James Bond filmhez.
Pedig elvileg az előzményeket mutatja be, hogy lett kém Bond.
Én ilyen előzményekkel elrettennék, nemhogy kém legyek.
Sokszor meredezett  a karomon a szőr.
Az író ijesztő világot teremt.
A könyv hangulata végig lúdbőröző, sötét.

A szereplők is ijesztőek.
Nem úgy viselkednek, ahogy kellene.
A gyerek nem viselkedik gyerekként, a felnőttek meg olyan felelőtlenek mint a gyerekek.
Nem túl egyediek a karakterek, semmi újdonság nincs bennük ezen kívül.

A helyszín egy sötét vár és egy morcos iskola nagyrészt.

Amit még kapunk az az iskolai kegyetlenkedés, ami jellemző most is a diákokra, bár nem annyira mint itt a könyvben.

Nyelvezetével semmi baj nincs. Jól ír az író.

Izgalmas könyv, némi hullámvölgyekkel.
De inkább sokat izgalmat várjon az olvasó.
Gyenge idegzetűeknek és nagyon fiatalaoknak tényleg nem ajánlanámvan benne pár ijesztő , de gyomorforgató rész is.
Hannibal Lecter szerű egyébként.

A fülszöveg szerintem megtévesztő, de a borító teli találat.

Glória kiadó
saját
Fordította: Kovács István


történet:10/7
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
misztikum: 10/8
a borító :10/8
fülszöveg:10/8

Játék nyertese

 A Könyvfalók oldalán volt egy játék, aminek nyertese
Kiss Ágnes lett.
Ágnes kérlek jelentkezz, mert az emailcímed hibás, nem tudunk elérni.
Vagy aki ismeri, kérem szóljon neki.
Ellenkező esetben hétvégén újra sorsolom a harmadik könyv gazdáját.

Michelle Zink: Prófécia

 http://konyvfalok.blogspot.hu/2013/01/konyves-jatek-nyertese.html

2013. január 14., hétfő

Aimee Agresti : Megbűvölve



Azt hittem már elátkoztak, hiszen az idei év nem igazán hozott jó olvasnivalókat eddig, csupán egy volt, ami talán tetszett.

De most ez a könyv jól lefoglalt.
Na, nem is a súlyával csak, hanem maga a történet is érdekes volt.
Bár bevallom berezeltem az oldalak számától, de olyan gyorsan haladtam vele hogy fel sem tűnt hogy vége van.

Naná hogy megint egy jó kis misztikus könyv.
A történet meglepett, mert még hasonlóra sem számítottam.
Több soron is meglepett, mindig kaptam valami pluszt, amire rácsodálkozhattam.
Az író lassan adagolja az apró morzsákat, így jót nyomozhatunk mi is.

 A világ tetszett, amit létrehozott az író. Bár lenne még mit kidolgozni rajta.

A nyelvezettel volt némi gondom néha.
Tinik az igaz, de a sok hű-zés és a szleng használat néha nekem sok volt.
De ez csak egyéni érzékenység szerintem.

Eléggé bő folyású a szöveg, szépen körül keríti a történetet.
Tetszenek a leírásai. Bár van, akit zavarhat a sok párbeszéd és körítés.
Én élveztem.

Tetszett a humor is, pont megfelelően adagolva, nem túl sokra sikeredve.
A szerelmi szál kicsit gyengécske, de mivel sorozat első része, gyanítom hogy bővebben ki lesz fejtve.
A baj, ha én a rossz fiúnak szurkoltam, pedig már az elején sejtettem hogy ő nem tartozik a jó oldalhoz?

Ha már rosszak.
nem voltak túl félelmetesek.
Így az ifjúság könyvek közé be lehet sorolni szerintem.

Főszereplőnk egy igazi kis kedves, magányos királylány, de sokat fejlődik a könyv során.
Többi szereplőről annyit, hogy semmi egyedi nincs bennük.
A szomszéd srác is lehetett volna Dante. Bár szerintem ez is volt a lényeg.
Hogy akár te is lehettél volna Haven.

Volt benne pár apró hiányosság és baki, de én nagylelkűen átlépek e fölött.
Nekem akkor is tetszett.
Szerettem a sötét, nehéz, várakozással teli hangulatát. 

Viszont a vége csalódás volt.
Hiányzott az igazi harc, a fájdalmas szenvedés, az érzések, mint a diadal, öröm, szomorúság, aggódás…és olyan gyorsan és egyszerűen lett lezárva.

Ahogy befejeztem a könyvet, sőt már a vége felé ez jutott eszembe a könyv mondanivalójáról:
A tökéletességnek ára van!
Te megfizetnéd? Bármibe is kerüljön?

Hogy miért kérdezem? Mert a könyvnek nagyjából ez a mondanivalója röviden, a rossz és a jó harca mellett.
Sajnos a mai rohanó világunkba mindenki szép, okos, híres és tökéletes akar lenni.
Megéri annak lenni?
Aki mindezt megkapja, biztos, hogy boldog teljesen? Mit ad fel cserébe ezekért vajon?

Ahogy olvastam a kritikákat, eléggé hullámzó a könyv megítélése.
Szerintem ne higgy nekik.
Olvasd el és megtudod, téged mennyire bűvöl el.(vagy meg).

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

történet:10/7
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
misztikum: 10/8
a borító :10/8
fülszöveg:10/8

Egmont kiadó: http://www.egmont.hu/home.php
520 oldal
saját, recenzió
Fordította: Márton Andrea

2013. január 12., szombat

J. K. Rowling : A kviddics évszázadai


Tudvalevőleg nagy Harry Potter rajongó vagyok.
Hogy én mennyire megörültem, mikor a Rukkolán sikerült ezt a kiegészítő könyvet elcsípnem!

Aztán jött a kezdeti sokk, mikor megérkezett egy parányi kis levél méretű csomag.
Vajon ki küld nekem levelet? Nem szoktam kapni.
És hát nem levél volt, hanem eme apró könyvecske.

Hogy miért volt jó elolvasni?
Mert ismét elkapott a Harry Potter láz, annak ellenére, hogy majdnem minden könyvét kivégeztem már.
Aztán azért is, mert annyira hű a könyvhöz és filmhez!
Jó volt olvasni a kviddics létrejöttéről, a játékszabályokról, a labdákról (golyókról).
Sokat nevettem egy-egy elmés megjegyzésen, vidám történeten vagy szerencsétlenségen.
Sok pluszt kaptunk, amitől értelmet nyert ez a labdajáték és sok talány megválaszolásra került benne.

Kipróbálnám én is, ha nem lenne masszív tériszonyom és nem törné sebesre a hátsóm a söprűm.
Mert sajnos az enyémen nem leledzik párnabűbáj.
De így marad a söprögetés és a labda sima dobálása.
Bár majdnem mindenféle sportban életveszélyes vagyok, tuti az első percben leesnék söprűmről vagy lelökne a kvaff.

Voltak benne unalmasabb részek is, de alapjában véve jó kis könyv volt besűrítve ebbe a 64 oldalba.
Csak lett volna kicsit hosszabb.

" Madam Cvikker elmondása szerint a diákok napi rendszerességgel  mancsolják , nyálazzák, és minden módon bántalmazzák” a kötetet.
De te ne tedd, mert Madam Cvikker rátok bocsát egy hatalmas és ijesztő átkot."


történet:10/7
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
misztikum: 10/8
a borító :10/8
fülszöveg:10/8


Animus kiadó
saját
64 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei és más történetek



Úgy látszik ez nem lesz  én évem.
Ez megint csak nem az én könyvem volt, nem igazán tetszett.
Persze semmi sem jut az eszembe, amit leírhatnék nektek róla.
Kínkeservesen hoztam össze ezt a posztot.

A Könyvudvarban leltem rá, szinte aprópénzért, ezért nem is sajnálom, hogy megvettem.

Apró vidám vagy ironikus kis történetek sokasága.
Szám szerint 8 történet.
De nem dolgozták ki jól őket.
Mindig hiányérzetem volt.
A szereplőkről keveset tudunk meg.
A történetek gyerekmese szinten vannak vagy népmese szerűek.

Vannak benne tündérek, hollókirály és mindenféle jó.
De nem tudtam a könyv varázsába bele feledkezni, sőt inkább untam.

Volt ahol a nyelvezettel is bajban voltam, fura régies módba íródott.

Kedvencem talán a címadó volt Búcsúbáj hölgyei.
Bár sok értelme nem volt, de imádtam a bagoly hölgyeket. 

Terjedelmét illetően nem egy vaskos könyv, ráadásul könnyen és gyorsan haladhatunk vele.
Amiért érdemes elolvasni az a történetek hangulata talán.
Persze csak annak, aki szereti a tündérmeséket, ahol majdnem mindig "minden jó, ha jó a vége"!

A borítója érdekes és tetszik is.
A fülszövegével viszont nem vagyok elégedett.

történet:10/7
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/6
érzelmek, romantika:10/6
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
misztikum: 10/ 8
a borító :10/9
fülszöveg:10/7


Agave kiadó :  http://www.agavekonyvek.hu/
250 oldal
saját, Könyvudvari akcióból
 Fordította: Heinisch Mónika 
 Illusztrálta: Charles Vess

2013. január 10., csütörtök

Walter Lord : A Titanic pusztulása


Kicsinykét el vagyok maradva a postvírásokkal.
Na meg az olvasással is, egyszerre 15 könyv fontos lett és sürgős.

Rukkoláról szereztem.
Nem az új, szép kiadás, hanem egy régi, apró betűs.
De gyorsan megbirkóztam a pici betűk mellett is vele.
Szerintem kb. 2 óra alatt kiolvastam.
A közepe felé derengeni kezdett, hogy én ezt már olvastam valamikor nagyon régen, ismerősek voltak az alakok, na nem a Titanic című filmből.

 1912 április tizenötödikére virradó éjszaka, 2.20 perckor elsüllyedt a Titanic hajó, mert jéghegynek ütközik.
Rengetegen vesztik életük a hajón.

Ez egy olyan téma, amit sokan megírtak, megfilmesítettek.
Nehéz lehet belőle jó könyvet írni.

A könyv száraz, nem olvasmányos és regényes.
Rengeteg adatot közöl, amik hol hasznosak, hol felháborítóak, néhol pedig feleslegesek.
De ez kell a történethez, magához.

Nem emberközeli, mert nem igazán ismerjük meg a szereplőinket, csak azt, hogy mi történik velük.
 Az író nagyon tájékozott könyvet akart, nem szeretett volna tévedéseket, félremagyarázásokat bele írni  a könyvébe, csak igazi adatokat, igaz dolgokat.

És ugye mindenki máshogy élte meg, máshogy emlékszik a történtekre, nehéz eldönteni mi volt végül az igazság.

De így is átérezzük rettegésük és bánatuk.
Érezhető végig a könyvön a szomorúság.

 Azt kell, hogy mondjam, én is szomorú vagyok.
Ez egy olyan könyv, ami rengeteg embert megérint, és nem hiszem, hogy ki lehet bírni sírás nélkül vagy legalább szomorúság nélkül .
Szomorú vagyok és bosszús.
Az emberi butaság, az önzés és nemtörődömség mind közre játszott e hatalmas katasztrófában.
Nem magát a hatalmas Titanic hajót hibáztatom és tervezőit, építészeit.(bár a kevés mentőcsónak miatt hibások).
Nincs olyan hajó vagy gép, ami elpusztíthatatlan.
Hanem az embereket, akik feltétel nélkül hittek benne, hogy elsüllyedhetetlen.
Aztán sok véletlen dolog is közre játszott abban, hogy ilyen rettentő mennyiségű ember meghalt.

Felháborító, hogy az első osztályon utazóknak mennyivel több joguk volt felszállni a mentőcsónakokra, mint az első osztályokba lévő nőknek vagy gyerekeknek.
Gyerekek haltak meg. Sokan.
Nem érdekelt senkit sem a hajón, csak hogy a gazdag férfiakat mentsék?
A férfiaktól milyen gyávaság volt, hogy nem a kicsikre gondoltak először, hanem hogy az irhájukat mentsék?
A nők is hibásak azért.
Mikor elsüllyedt a hajó, miért nem engedték, hogy a csónakok visszatérjenek a vízben fuldoklókhoz és felvegyék őket?
Hogyan eshetett meg, hogy némelyik csónakban a megengedhető emberek számának még fele sem ült és közben eszükbe sem jutott kimenteni a vízben lévőket?
Hogy volt szívük hallgatni a könyörgéseket és sikolyokat anélkül, hogy kisujjukat is mozdították volna?

A rettegés és saját életük mentése felül ír vajon minden becsületbeli, szívbeli dolgot?

Nem tudom, hogy én hogy viselkednék, ha választanom kellene hogy a férjem mentsem a hajóról vagy egy idegen kisgyereket.
De azt tudom, hogy ő hogy döntene.
És azt is tudom, ha lehetőségem lenne rá, megmentenék annyi embert, amennyit tudok.
Nem vagyok jó.
Hanem szerintem ennek alapnak kellene lenni!

Aki pedig életben maradt, sosem felejti el ezt a napot azt hiszem.
Akármi is történt vele.

történet:10/8
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/7
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/8
fülszöveg:10/8

Kossuth kiadó, Partvonal kiadó
158 oldal
Fordította: Róna Ilona

2013. január 7., hétfő

MaryJanice Davidson · Laurell K. Hamilton · Charlaine Harris · Angela Knight · Vickie Taylor: Karó


Nem tudom, mi van velem.
Afféle átok súlyt?
Az idei év olvasmányai nagyon nem indulnak jól.
Kifogtam egy könyvet, ami nem az én világom, majd kifogtam egy másikat, amiben picit csalódtam és most ez a könyv...
Ezt inkább hagyjuk.

Egy jó kis válogatás lenne, illusztris az írók névsora.
Sokuktól olvastam már és általában véve tetszettek is.
De ez? Atya gatya. Kár a papírért.
Talán csak a Harris és Hamilton rajongóknak ajánlanám.

 L. Laurell K. Hamilton – A lány, akit elbűvölt a halál
Hamilton hozta az Anita Blakes formáját, jó is volt, izgalmas is volt, de pont a lényeg maradt ki belőle a végén.
10/8

Charlaine Harris – Egyszavas válaszok
 Harris az Inni és élni hagyni sorozathoz nyúlt, ami amúgy sem lett a szívem csücske valamiért, de ez a rész egyenesen unalmas volt
 10/6

MaryJanice Davidson – Nyílt színi harapás 
erről még írni sem nagyon tudok, mert nem jut eszembe mi volt, annyira érdektelen a történet.
Ja már megvan, egy kis vámpíros enyelgés és szex egy vámpír állatorvos és egy pasi között.
A vámpírszereplők olyan bugyuták voltak, mintha karikatúra lett volna.
10/5

Angela Knight – Galahad
Ez volt a mélypont.
Összefüggéstelen kitaláció, nem volt kidolgozva rendesen, az újításoktól meg a fejem a falba tudtam volna verni
10/3


Vickie Taylor – Vérszomj 
Normális karakterek, borzalmas lezárással.
Azt hittem, hogy végre lesz egy ütős történet.
Jó is volt, tetszett is, de annyira könnyen lett vége
10/8

A nyelvezettel nem volt semmi baj.
Az erotika helyén volt, azzal sem volt bajom.
De a történetek eléggé gyengére sikeredtek vagy hiányosak voltak.

Összességében:
történet:10/4
helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/6
érzelmek, romantika:10/6
a könyv hangulata:10/6
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
humor: 10/7
a borító :10/8
fülszöveg:10/8

Ulpius kiadó
384 oldal
Fordította: Csató Gabriella, Gálvölgyi Judit, Lukács Lászlóné, Weisz Böbe

Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága



Egy különös című és tartalmú könyv, az biztos.
A borítója szépséges, ez az, ami felkeltette az érdeklődésem, na meg a nagy érdeklődés, ami a könyvet követi.
Szerintem a tavalyi év egyik legkeresettebb könyve.
Egy kicsit mégis szomorú vagyok.
Nagyobb szabású történetet vártam, egy kis vidámságot, egy kis titkot, egy nagyon fantasztikus fantasyt vagy nem is tudom mit.
Jó a könyv, jó a történet és a szereplők is (ezt majd bővebben ki is fejtem) de mégis hiányérzetem volt.
Én vagyok a hibás, mert hatalmas várakozással készültem neki az olvasásnak és nagy elvárásom volt vele szemben.
Talán ezért nem lett a kedvenc könyvem.
Ha nem így kezdek neki, hanem csak úgy elolvasom, és nem vágyok ennyire rá és ilyen sokáig, akkor kedvenc lett volna.
De így csak egy jó, de nagyon jó történet.

Az alapötlet nagyon tetszik, egyedi végre.
Viszont a kidolgozás lehetett volna részletesebb is.
Rövid kis könyv, még olvastam volna tovább.
Többet kaphattunk volna a különös citromtortából és a különös képességből.

A szereplők szerethetőek és érdekesek, kissé furák.
Főszereplőnk egy kislány, aki fura dolgot tud meg magáról és környezetéről, pedig nem vágyik rá.

Úgy irigyeltem a képességéért.
Pedig ha egy cipőbe lettem volna vele, nem biztos, hogy így gondolom.
De olyan rejtélyes, érdekes ez a képesség.
Nem lesz tőle hős, nem lesz tőle Rose sokkal több, csak a tudása lesz meg, hogy olyan titkokat kifürkésszen, amiknek rejtve jobb lenne.
Rose az ételekben érzi a készítő hangulatát, érzéseit és le tudja bontani helyszínekre az egyes összetevők készülését, termesztését.
Ez megkeseríti az életét, ahelyett hogy jóra fordítaná.
De hiszen még kisgyermek. nem érti milyen kincs birtokába került.
Fél és nincs, kivel megbeszélje.

Fura családja van. De kinek nem fura a családja?
Bátyjával nem túl szoros a kapcsolata.
Édesanyja mintha más világban élne.
Édesapja pedig retteg és magányosan elszigetelt.
Így Rose egyedül marad, és egyedül küzd meg mindennel.

Valójában a család normálisnak tűnik a felszínen.
Talán az író erre fektette a hangsúlyt nagyon. A családra, az emberi kapcsolatok kesze kuszaságára.
A felszínen normálisak.
De mélyben nem, ott más rejtőzik.
Rose képessége ellenére talán a legnormálisabb, a legéletrevalóbb a családból.

Van benne egy kicsiny szerelmi szál is. Éppen csak elkezdődik a maga keserédes első szerelmével.
Szerettem nagyon a történetben.
Felidézett emlékeket bennem.
De tényleg csak egy apró részt kapott benne.

Aztán a finom ételek leírása. Éreztem az illatuk és ízük szinte.
Érzékletesen ír az író nagyon.
Néhol recepteket is mellékelhettek volna hozzájuk, akár a végére is.
Mert megkóstoltam volna.

A könyv hangulata magával ragadó és letehetetlen.
Ezt szerettem a legjobban.
Szomorú, melankolikus, pont ehhez a hideg, szürke télhez passzoló.
Lassan folydogál a történet, semmi extra nincs benne, semmi csavar.
Ám így is van benne meglepetés, nem várt fordulat.
Érzelmekkel van tele a történet.
Igazi emberi érzelmekkel. Ami jóváteszik a könyvet és érdekessé.

Olvastam volna Rose testvérének történetét is. Talán egyszer belevág az író és megkapjuk.
Vannak benne rejtélyek, amik nem kerültek megoldásra, talán ezekről is olvashatunk majd?
Vagy ennyi volt?
Nyitott kérdések válaszok nélkül?
Remélem nem.


A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

történet:10/8
helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
 humor: 10/7
 a borító :10/9
 fülszöveg:10/7

296 oldal
saját, recenzió
Gabo kiadó: http://www.gabo.hu/hu/
Fordította: Komló Zoltán

új kiadó



Ismét egy új kiadót köszönthetek a blogomon!
Hogy hogyan találtam rájuk?
Egy karácsony környéki nyereményjátékukon részt vettem.
Naná, hogy könyvet lehetett nyerni és nekem nincs elég jó könyvem a polcon, annyi nincs, hogy ne férjen rá még pár jó könyv.
Hatalmas meglepetésemre nyertem is egy könyvcsomagot, amiben az össze eddig megjelent könyvük benne van!
Ezután leleveleztük a címet és egyebeket egy nagyon kedves "úrral".
Egy lelkes, fiatal csapatról van szó, így szerettem volna nekik segíteni mindenképpen, ha lehetséges valamiben.
Na meg persze önző módon érdekelnek is a könyveik és a hatalmas lehetőség, amit látok ebben a kiadóban.
Hiszen kezdő írókat próbálnak felkarolni, amit fontos dolognak tartok!

Egyszóval köszönöm az ajándékcsomagot és remélem, hogy hosszú ideig tudunk együtt "dolgozni" az Álomgyár kiadóval!
Itt meg tudjátok lesni a kiadót és a megjelent könyveiket:
http://alomgyar.com/tag/alomgyar/

2013. január 3., csütörtök

Könyves játékok összegzése és nyertesei



Letelt a december is, így sorsoltam és összegzek a két indított játékomhoz.

Az év könyves blogerja versenyre sok embert regisztráltak vagy ő jelentkezett.
Inkább az első a számottevő.
704 látogatója volt a postnak.
49 blog indult a versenyben végül.

Sajnos a szavazás nem volt túl mozgalmas, majdnem mindenkire csak egy-két szavazat jött.
Azt hiszem a blogerek nem merték az olvasóikat buzdítani a szavazásra a  szerénységük miatt.
Vagy csak lusták az emberek szavazni.
Ha tudjátok, mi volt a hiba a játékba, nyugodtan írjatok mi könnyítené meg a következő hasonló játékot.
Mert bizony jövő novemberben is szeretném újra megrendezni.

a nyeremény a következő volt:
  A nyeremény egy egész napos, hajósi körtúra a győztest és családja részére .
Ami a hajósi borospincéknél egy nagy séta, pincelátogatás, bor és pálinka kóstoló és egy finom házi ebéd vagy vacsora kívánság szerint.
Bármikor beváltható a jövő év során!
A nyeremény átruházható a második vagy harmadik helyezettnek, ha esetleg nem megoldható.
Ebben az esetben a győztes választhat a könyvtáramból egy nyereménykönyvet és kárpótlásnak egy kis meglepetést postázok még hozzá.

meg kell hogy mondjam, nem azok kerültek az élbolyba, akikre én számítottam.

Most már bizonyára felcsigáztalak titeket.
Nézzük az első három győztest.

 - A harmadik helyezett:
Megosztva ugyan annyi szavazattal, 7-tel:
Nita  http://konyvgalaxis.blogspot.hu/
Gigi  http://agnescornel.blogspot.hu/
Könyvfalók  http://konyvfalok.blogspot.hu/ 
Roni  www.roni-olvas.blogspot.com

- A második helyezett 9 szavazattal :
Gretty  http://www.

-Az első pedig 13 szavazattal:
Félcsi  www.olvasnijo.blogger.hu


Hölgyeim és uraim , minden blogot vezteő és blogot olvasó ember köszönöm szépen a részvételt és a szavazatokat!





Kedvenc idei olvasmány
 - Celia Rees: Bűbájos Mary 

Kedvenc blogbejegyzés:
- SzaMárti Padláson jártam bejegyzése 

 Kedvenc borító:
- Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna


















-P . G. Wodehouse :Forduljon Psmithhez
 Busáné Bitó Erika


- Jilian Lauren: A szultán háremében
 szil0214


- Michelle Zink: Prófécia
Kiss Ágnes


Cserna-Szabó András: Puszibolt


Mindenki csupa jót írt a könyvről.
Nagyon sokan ajánlották nekem.
A csoda tudja, hogy miért gondolták, hogy tetszeni fog nekem.
Mert ez bizony nem az én könyvem, nagyon nem.

Félrevezető a címe.
Én azt gondoltam, hogy egy kis elmélkedés lesz a boldogságról.
Apró szívet tépő, néhol vidám történetekkel tarkítva.
Egy kis szívmelengető könyv, ami ellát jó tanácsokkal vagy életképekkel.

Ehelyett kaptam egy abszurd paródiát.
Egy karikírozott társadalmat, fura fazonokkal és fura történetekkel, némi mondanivalót is.
Néhol gyomorforgatóba átcsapó történeteket, amiket nehezen emésztettem meg.
 Lehet, hogy rossz passzba olvastam, de nekem nem volt poénos, nem vettem a lapot.

Mindenki, a maga módján keresi a boldogságot, de túl szürreálisan , túl szenvedőn, a hosszabb utat választva.
Összefüggő történetek, de egyben végigolvasva, ahogy én tettem túl tömények.

Vagy egyszerűen nem tudom mi volt a hiba  a könyvvel, ha egyszer mindenkinek tetszett.
Lehet, velem van a gond?
Mondjuk sosem szerettem az angol humort, túl durvának és nyersnek éreztem.
Ez hasonló ahhoz.
Vagy talán a kortárs könyvek nem igazán fogyaszthatósága számomra?

Nagyon férfias könyv, hiszen férfi írta.
Ebből következik, hogy a perverzitási faktora számomra túl magas és a vérfolyás száma meghaladja a zombis és egyéb horror műfajú könyveket, amiket mostanában olvastam.
Rengeteg erotikus szó van benne, bár igazi erotikus helyzet nincs.

Nem azt mondom ,hogy rossz könyv. Sőt.
De nem az én könyvem.

 A könyvet köszönöm a Magvető kiadónak!


történet:10/5
helyszín:10/7
 szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/6
 érzelmek, romantika:10/7
 a könyv hangulata:10/6
 a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
 humor: 10/7
 a borító :10/8
fülszöveg:10/8

Magvető kiadó : http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/
saját, recenziós
262 oldal

George R. R. Matrin: Trónok harca



Az év első könyvének bejegyzése az előző év utolsó olvasmánya volt.
De nem volt nagyon időm és nem akartam összecsapni.
Mert ez a könyv megér egy kis időt, hogy bővebben áradozzak róla.

Igen, áradozó post lesz hölgyeim és uraim. Kőkeményen!
Aki nem szereti az ilyen olvasnivalót,  ne is olvassa tovább, mert nem sok kivetnivalót találtam a könyvben.:)

Elsőnek nézzük a film és könyv kapcsolatát.

A filmsorozatot kezdtem el nézni elsőnek, ami durva volt, de tetszett.
Igaz némelyik résznél inkább kikapcsoltam volna, mert megfeküdte a gyomrom, de végül nem tettem.
Így nem volt kérdéses, hogy el is karjaim olvasni.
Azt kell, hogy mondjam, a film tökéletesen visszaadta a könyvet.
A szereplők is jól össze lettek válogatva.
Viszont az érdekesség az, hogy van, akit nem szerettem a filmben, de a könyvben nem volt bajom vele (Sansa)
Vagy a könyvben semmilyen nem volt, a filmben pedig csíptem (Tyrion).

Most lássuk a könyvet.
Imádtam, imádtam, imádtam.

Pont a kedvenc nagyszoknyás, lovagos-váras korszakomba játszódik.
Ezért már megéri elolvasni.
Ez mellé kapunk egy ki misztikumot és egy csipetnyi újítást is a világban.
Nem sokat. Csak egy egész kicsit, nem számottevő, így a fantasy könyveket kerülő emberek is olvashatják bizalommal, élvezni fogják.
Férfiaknak ajánlanám a kemény párbeszédek és a kemény férfias világ miatt.
De romantika is van benne a női olvasóknak.

Aztán a szereplők fantasztikusak. Igaz néha az érzelmeiket hiányoltam, de csak egy picit.
Ennek ellenére jól megalkották őket.

Az író viszont egy szörny!
Gondolkodás nélkül kiírja a főszereplőket is.
Helye sincs a panasznak.
Megszeretni nem érdemes senkit sem.
Ami fáj, viszont felüdülés egy könyvben.
Nem azt írja meg, amit mi olvasni várunk, hanem ami neki tetszik.
És így kiszámíthatatlan és élvezetesebb a könyv.

A másik dolog, amiért szeretem az az, hogy hihető, szép, kerek történet, korhű mind a stílusában, mind a szereplők viselkedésében, babonáikban.
Azért szép, kerek történet, mert az író mindenre gondolt.
Oda figyel minden apró mozzanatra.
A történet kapott mítoszokat, babonákat, egész családfákat, összefüggéseket.

A leírásmódja tökéletes a könyvnek.
Szerettem a tájakat, a vicces szópárbajokat, a jeleneteket.
Néhol eléggé szókimondó, naturista, de a kor velejárója és pont a helyén van.

Kedvenc szereplőm  Daenerys lett.
Az ő történetének szála ragadott legjobban magával, bevallom a sárkányok miatt főleg.
Meg azért is, mert érdekelt mindig a vesztes fél és vártam, hogy mikor fog felemelkedni a hányatott sorból.
De persze még vannak további részek, így még a negyedét sem ismerem a jövőjének.

Legszívesebben egyhuzamban végig olvastam volna.
Nehezen tettem le a könyvet egy vacsorakészítésért vagy rend rakásért (na, Danci babáért nem).

Több ember szemszögéből olvashatjuk, mindenki külön fejezeteket kap, így több belelátásunk van az életükbe.
Talán ezért szerethetők a karakterek, ezért kerülnek hozzánk közel, mert emberszeretőbb.

Így a következő bolti sétám után, tudtam mit fogok magamnak venni, hát a következő részét.
És van még neki bőven.
Szóval három-négyhavonta biztosan olvasni fogjátok tőlem a következő részek értékeléseit.
Mert könyvstop ide vagy oda, nekem KELL ez a sorozat a polcomra!

A borítójával sincs semmi gond szerintem!
Nem hatásvadász.


történet:10/10
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/10
érzelmek, romantika:10/8
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
 humor: 10/8
misztikum: 10/9
 a borító :10/8
fülszöveg:10/8

saját
Alexandra kiadó
890 oldal
Fordította: Pétersz Tamás
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék