2013. július 31., szerda

Film- könyv kapcsolat














Egy régebbi postom ihlette a mostanit. Amit itt tudtok megnézni:
http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/2013/02/filmes-konyvek.html



Rengeteg könyvből filmet készítenek mostanában, hol jobban, hol rosszabbul.
Kíváncsivá tett, hogy a rendszeresen olvasó közönségnek melyik  nyerő átlagban, egy elolvasott könyv vagy  a film.
Így egy kihívást készítettem hozzá a moly.hu könyves közösségen belül.

Az arány így alakult az eddigiekben. Jelenleg 11 ember válaszai alapján. Még sokan jelentkeztek a kihívásra, van még bőven idő, mert decemberig tart. De irtó kíváncsi voltam, hogy állunk. Így rögtön elétek is tárom, mik az eddigi eredmények.

film: 12
könyv: 23
egyforma: 20

Nem okozott igazán meglepetést az eredmény. Talán annyiban, hogy azt hittem kevesebb pontot kap majd az egyforma rubrika.
Egyértelmű volt, hogy a könyvek fognak nyerni a film ellenében.
De még így is sok pontot kaptak a filmek.
Akkor ezek szerint a rendezők nem rosszak, csak én nem találtam meg a megfelelő filmeket vagy túl válogatós vagyok.

Sokan említették  a harry Potter sorozatot, a Felhőatlaszt, a Gyűrűk urát.
De pár, nekem újdonságnak ható könyvet/filmet is ajánlottatok a kihívás keretein belül.

Itt mg tudjátok nézni a kihívást és az olvasók véleményét, esetlegesen csatlakozni a molyhoz és a kihíváshoz:
http://moly.hu/kihivasok/filmek-konyvek




Ha én olvasok és filmezek:
Sok filmet megnézek és ha utólag kiderül hogy könyv formátumban is leledzik, biztos felkutatom.
Ilyenkor nekem az tetszik benne, hogy a könyv rendszerint vissza adja azt a hangulatot, amit a film nézése közben éreztem. De a könyv ez mellett még többet ad hozzá. Sok apró részletet, ami feldobja a történetet. Kifejti bővebben az érzéseket, hangulatot, jobban megismerem a szereplőket.
Amikor olvasom a szereplők a filmes alakjukban jelennek meg.
Ez a jobb felállás.
Általában elsőnek a filmet nézem és utána olvasok. De ha mégis fordítva történik, akkor gond van.
Sokszor zavar, mert a könyv közben kialakítom a szereplők kinézetét, a színeket, a jeleneteket . Látom magam előtt az egészet, a saját képzeletemben.
És mikor a rendező még csak meg sem közelíti az elképzelésem, sikítani tudnék.
Na meg akikkel nézem a filmet. Szegényeket kiakasztom. Mert hogy a könyvben ez nem így volt. Ez jobb volt ott. Most kimaradt egy fontos történés...

Így mint olvasó, kijelenthetem, hogy a film ritkán adja vissza a könyvek hangulatát, nagyszerűségét.
Nem lehetetlen. Van fordítva is. De nagyon elvétve csak.
És az eddig példa mutatja, hogy nem én vagyok az egyetlen olvasó, aki így gondolja.
Ti hogy szoktátok?




2013. július 29., hétfő

Vavyan Fable: Barbárság Tengere







Kicsit elvesztem minden szempontból. 
El vagyok veszve lelkileg, olvasásilag és blogírásilag is.
Na és a könyvben is elvesztem, csak bolyongtam.
De el kell olvasni, mert:
Mese felnőtteknek, amit felírnék receptre.

Már megtanultam, hogyha valami gondom, búm, bánatom van, akkor a mély gödörből csak Fable rázhat ki.
Az ő egyedi humora, szóösszetételei, mondatai mindig felvidítanak. A mondanivalója a történeteinek mindig lelket önt belém. Nem titkolom, hogy a fantasy könyveit még jobban a kedvenceim. 
Szóval itt adott volt minden, hogy feltornázzam és felvértezzem a kedvem és önmagam.
De elmaradt a várt hatás.
Vagy túlontúl mély most a bánatom, vagy Fable varázsa kopott meg kicsit.
Nem mondom, hogy nem volt jó a könyv. Mert az volt. De a nagy katarzis, a sok kacagás és a nagy szerelem a könyv és köztem elmaradt.
Pedig úgy, de úgy vártam, hogy végre elkészüljön a könyv.
Most túl tömény volt nyelvileg. Szeretem ahogy ír, ahogy kacifántozza, cifrázza a mondanivalót. Szeretem a stílusát, amit csak ő tud írni és senki más. De kicsit túlzásba esett. Túl sok volt. Egy percre sem hagy pihenni a míves mondataival, a sok leckével. Nem tudtam kikapcsolódni, az agyam ezerrel pörgött.
A cselekmény szintén pörgött , mint a motolla és elsikkadtak az érzelmek. 
A szereplők nem kerültek hozzám közel . A nagy szerelem pedig nem érintett meg, ami nagy baj.
A sok nyelvi cifraság ez utóbbi kettő rovására ment.
Sandont szerettem az első részben, bár meg sem közelítette Belloq vagy Seym karakterét.
Valahogy most ő is hitehagyott és kötözködő, kényelmes lett.
Hiányzott belőle a nagyon férfiasság, bár a humora legalább remek.
Lazisa igazi humorzsáknak lett teremtve. Talán őt kedveltem meg a legjobban a hibbantságával, szokatlan kérdéseivel, pökhendiségével.
De kettőjüket együtt nem tudtam elképzelni. Nem éreztem a kémiát, kevés volt a kettőjük között a rezgés.




De sebaj, nem romantikus könyv. Csak kicsit csalódott vagyok.
Hisz Fable másik erőssége a szerelem ábrázolása. Most az elmaradt.
A többi szereplő is érdekes, egyedi, Fable-s. És persze azért meglátogattak a régi ismerősök is.





A helyszínnel nem bajlódott sokat az írónő, de én pontosan láttam magam előtt a kastély minden zegzugát, titokzatosságát, rejtekajtóját. Bejártam minden helyiségét, kóboroltam órák hosszat a folyosókon.




A mese része tetszett nagyon. Ismét egy elvarázsolt világ, ami hol lidérces, hol szeretni való. Ismét a világmegváltó tervek kicsiben, majd nagyon nagyban. 
És az elmaradhatatlan Virtuo, a felejthetetlen lények...
Jó volt megint elmerülni Fable csillagporában, még ha nem is ért annyi csillám, mint vártam volna.
Kellenek a könyvei. Főként, hogy hamarosan teljes a könyvtáram tőle.
Kellenek, mert helyre tesz bennem valamit. Egy picit jobb utána a világ. Szebb és szerethetőbb.

Idézetet tudnék írni nektek milliót és millió-egyet. Nem teszem. Mindenkinek más az, ami beférkőzik a szívébe.
Ám lenne valami, amit még meg kell osszak veletek.
Tudtátok hogy a férfi és nő között létrejött testi kapcsolatot hányféleképpen lehet leírni szépen? 
Újat tanultam ez ügyben Meseanyónktól.:)




1.  történet: 5/4
2.  létrehozott világ: 5/5
3.  helyszín: 5/5
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4
5. kedvenc szereplő: Lazisa, Virtuó
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/3.5
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/3
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: Lazisa megjelenése a férfi szereplők életében
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: 5/4.5
15.  humor:5/4
16. kedvenc idézet : Millió....
18.  fülszöveg: 5/4
19. a borító: 5/4.5
20. összességében: 5/4

Fabyen kiadó
saját könyv
392 oldal

2013. július 25., csütörtök

Julie Kenner Forró rabság




Az Athenaeum kiadó rossz könyveket nem adhat ki. Kizárt!
És tényleg. Az Athenaeum kiadó rossz könyvet nem ad ki!
Az eddig olvasott erotikus könyvek közül ez viszi a prímet, a Bomlással együtt
Szóval nem ragozom tovább, érdekelt, mert már vágytam egy jó szexis könyvre.
Végre egy könyv, ami jól meg van írva. Nem 100%-os, de jó és erotikus. Lenne némi csiszolni való rajta, de tényleg csak pár pici, alig zavaró dolog.

A könyv borítója sejteti a belsőt, bár egész diszkrét. Nekem kifejezetten tetszik.

Ami a legjobb benne, hogy a főhősnőnk, Nikki  végre nem egy nyávogó liba, hanem egy gondolkodó, felelős nő, akit hajt a vágya, de nem megy bele felesleges körökbe, veszélyes dolgokba, viszont kapható egy kis huncutkodással. Tudja, nagy általánosságban mit akar és nem álszenteskedik  Van némi gondja, mint mindenkinek. De tulajdonképpen teljesen felesleges volt beleírni, anélkül is élvezhető.
Bírtam. Nem mindig, de legtöbbször bírtam a megnyilvánulásait.
A férfi szereplő, Damien persze megint egy irányításmániás, piszokul gazdag pasi. Jó lenne végre ezt a klisét is megdönteni. De hát nem lehet minden teljesen tökéletes és nem is az, mint írtam.
De legalább szerethető pasi, és izgató. Amit főleg a rejtélyessége okoz és nem a milliói. 
Izgató más szempontból is. Nem tudtam belőni a kinézetét valahogy. Minden szereplőnek arcot adok. De ő talány maradt számomra. Ami fura.
Nekem szörnyen hiányoztak Damien gondolatai és ő maga. Nem csak a cselekedetei. Lehet ezért maradt ő szürke színfolt.
A mellékszereplők érdekesek, van bennük lehetőség, de még kevesek.
Nikki barátnőjét kifejezetten csíptem a szabad szellemével és szabad szájúságával.

A történet nem túl változatos, sok újdonság nincs benne. Erotika, erotika hátán, némi kis talánnyal, egy pici múltidézéssel, romos életekkel.

De egész jól meg van írva a semmi történet. Élveztem és érdekelt. Gyorsan ki is végeztem. 





Az erotika nagyon rendben volt. A kémia működött a szereplők között végre. Nem csak eljátsszák a kis húza-vonát.

Nincsenek nagy jelenetek és teátrális dolgok. De sok gondolat eredeti és tényleg szexi.
Viszont sok. Három ágyjelenettel kevesebb és egész normális lett volna.
Ki az, aki 1 napon belül ötször is kapható egy kis mókázásra gond nélkül? Mert akkor mutassatok be neki rögtön! Csak vicc, nem érdekel ám annyira.:)
De szerintem ez kivitelezhetetlen normálisan. Főleg 30 perc alatt három numera.




Szóhasználat, nyelvezet rendben volt. Remek munka az írótól és a fordítónak is jár a piros pont. 
Itt még a baszás szó sem zavart annyira, mint oly sok történetnél. Bár nálam ne merje senki sem megpróbálni, mert fogak nélkül marad. Úrinő nem baszik, esetleg szexel vagy hasonlók. Nem szerelmeskedik, mert az már a csúcsok csúcsa és ritka, ahhoz  már mély benyomás kell bőven.
De nem baszik. Már elnézést a csúnya szóhasználathoz. Jeleztem, hogy 18 karika vagy csak akartam?

A lezárás igencsak érdekesre sikerült. Mint számítani lehetett rá, sorozat első része. Bemutatkozásnak szerintem jól sikerült és kíváncsian várom, hogy szerepel majd a továbbiakban. Kellő rejtély maradt, ami miatt érdekelne majd. És ha a szex is marad ebben az irányban, akkor gond nem lesz.






Így a végére azért elmondanám a férfi olvasóimnak és az erotikus könyveket íróknak, hogy jó lenne, ha végre nem vennék meg a főszereplőnőt. Megy ő anélkül is, ha jó a pasi. Nem kellenek milliók és luxusajándékok. Nekem nem szimpatikus, ha eladja magát, mindenféle mondvacsinált okok miatt. Sőt. Rettentően ideges leszek ettől.  Nem eladó minden nő!

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!


1. a történet: 5/4
2. a létrehozott világ: -
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4
5. kedvenc szereplő: , Jamie
6. akit a legjobban utáltam: Nikki édesanyja
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/3.5
8.  erotika: 5/4
9. dráma, drámaiság: 5/3
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: Limós, jégkockás történet
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: -
15.  humor:5/3.5
16. kedvenc idézet : 
"– Maga lesz az én lovagom a fénylő páncélban? 
Gunyorosan mosolyog. 
– Azt hiszem, kicsit rozsdás vagyok én már ahhoz a munkához."
18.  fülszöveg: 5/4
19. a borító: 5/4.5
20. összességében: 5/3.5

saját, recenziós
384 oldal
FordítottaSóvágó Katalin







2013. július 21., vasárnap

Dr. Gergelyné Dr. Tóth Éva: Szasz-Ewing-kór a young korban




Fülszövege:
A csillagok, távoli izzó napok az égen, mint megannyi kicsi fénypont tündökölnek. A hullócsillagra pedig mindenki külön is felfigyel, mert neki üzenete van: amikor megpillantják, valami nagyot kívánnak egymásnak az emberek. 
18 éve megszületett egy kis csillag, aki melegségével bearanyozta boldog, szerető családja életét. Mindig is kitűnt a fénye, kisugárzása a környezetéből, és rövid 17 éve alatt még, vagy éppen, súlyos betegségében is rengeteget adott. Sokszor 80 év alatt sem alkot ennyit valaki, nem hagy ennyi fontos üzenetet az életről, a természet szépségeiről, az életszeretetről, a küzdeni tudásról, a mások felé fordulásról, a mélységekből való sokszoros talpra állásról. Blogját több százan követve merítettek belőle kitartást, türelmet, erőt saját hétköznapjaikhoz. 


Napok óta olvasok és olvasok csak, de nem írtam a könyvekről. Nem volt kedvem.
De tudtam, hogy ez a könyv más, róla biztos, hogy írni fogok.

Szandra tőlem kicsivel fiatalabb volt..
Bajai, azaz nem is oly messze lakott tőlem.
Sokat hallottam róla és az ő küzdelméről. Volt közös ismerősünk. Viszont személyesen nem ismertem.
Mikor elkezdte a blogját rendszeresen figyelemmel kísértem.
Sok közös volt bennünk.
Szerettünk táncolni és olvasni. Érdekelt mindkettőnket az öltözködés, a lakberendezés, utazások, fényképezés.
Viszont egy ponton szerteágazott az életünk. Sajnos ő egy nehezebb, küzdelmesebb utat kapott az élettől.


Csodáltam a kitartását, az életszeretetét. Ahogy megőrizte önmagát.
Példaértékű volt a blogja, amiben leírja a jót és rosszat is, hogy másoknak ezzel segítséget nyújtson.
Őszintén írt mindenről, amit a könyvében  is visszakaptam.
Az utolsó perceiben is próbálta élvezni az életet, meglátni a jót, a szépet. Segíteni másokon.
Tanulhatnánk tőle.
Értékeljük a szépséget, ami körülvesz. Értékeljük a világot, a szeretteinket és legfőképpen az egészségünket, hiszen nagy kincs. Pedig sokan félvállról veszik a dolgot.
Ő egy hihetetlen érett gondolkodású kislány volt, kortársait messze megelőzte észben és gondolkodásmódban. Sokoldalú volt és tehetséges. De az élet nem engedte kibontakozni.
Bár azt írhatnám, hogy más már nem kapja el ezt a szörnyű kórt vagy már gyógyítható. De sajnos nem.
Még nem 100%-osan gyógyítható.
Bár ne lennének hasonló betegségek sem.

A könyvet csak most voltam képes a kezembe venni, ennyi év után. de így sem álltam meg, hogy ne sírjak bele a könyvbe egy-egy résznél.
Az utolsó oldalakat csak részletekben tudtam végigolvasni, úgy hogy sétálnom kellett vagy csak megszeretgetni Danci babát kicsit, hogy tudatosodjon bennem, milyen szerencsés is vagyok.

Már fordult a kocka, már nem én vagyok a kislány, aki hasonlatos Szandrához. Már én vagyok az anyuka, aki belerokkanna, ha az ő pici lányával csak hasonló is történne.
Szasz anyukája is egy nagy harcos. Harcolt foggal-körömmel a kislányáért, a pici lány emberségéért az utolsó percig.
Ezután orvos létére le merte írni a negatívumokat is a könyvben. nem csak a jó dolgokat. Hanem az esetleges hibázásokat, a hibás orvos/nővér hozzáállásokat is. Leírja a könyvben minden érzését a betegséggel, a kislányával, az ő halálával kapcsolatban. Nem kertel. Őszinte és a legnehezebb percekről is ír nekünk.
Közel engedi magához az olvasót, ami nekem nagyon szimpatikus volt.
Remélem megnyugvást talált azóta a két gyermekében és talán boldogságot is!

Maga a könyv tárgyilagosan, leíró módban működik, de igyekeztek kicsit színesebbé tenni, sok szépet is belecsempésztek a nehéz órákba.
Az anyuka, aki írta nem író. Csak egy anyuka, de szerintem sok író megirigyelhetné a stílusát.

Nem fogom pontozni a könyvet és a történetet sem, nem tartom helyénvalónak!
Viszont Szandra élni akarását,példamutatását, édesanyja kitartását csillagos ötösre értékelném!

A blogja , az emléke még mindig él!
http://ewing.blogol.hu
http://www.gergelyalexandra.hu/




                                                          Nyugodj békében kicsi lány!

Álompasi szavazás kicsit másként, azaz játék!




Most aktuális. A blogok között sok buzdító felhívás van, hogy szavazzunk a könyves álompasira.
Én kicsit csavarok rajta és arra kérlek titeket, hogy szavazzatok inkább az álomszerelemre, akár könyvben,  akár filmben.
Melyik a legszebb, legromantikusabb, legszívettépőbb, legerotikusabb, sistergőbb szerelmi románca szerintetek?
A nyertes film vagy könyvre szavazók között egy kis meglepit sorsolok ki természetesen.

Itt hozzászólásban jöhetnek a voksok.
Indoklást is kérek, hogy számodra miért pont ők.

Az eddigi jelöltek:



Tündérkrónikák: Mac és Barrons

















Twilight: Bella és Edwárd
2 szavazat









                                                                                                                                                              Gyönyörű sorscsapás: Abby és Travis 2 szavazat






Brenda Joyce: Deadly sorozata: Francesca- Calder Hart

















2013. július 18., csütörtök

Interjú Robotka Istvánnal









Következő interjúm, egy kicsit éltesebb, de elsőkönyves íróval készítettem.
Úgy gondolom, hogy megérdemli a publicitást.
Ő pedig Robotka István és az Úton című könyve , de még nem zsebelte be a megérdemlő  figyelmet.




- Mesélj magadról. Mit tudhatunk rólad, mint magánember?
- Nős vagyok. Két gyermekem van, az egyik már régen felnőtt, a másik tavaly kezdte el koptatni az iskolapadot. A rendszerváltás hajnalán vállalkozó lettem. Sok mindent csináltam. Nagyüzemi jószágtartással, kupeckedéssel, kicsit bekuccsintottam a textilipar világába, majd logisztikáztam egy kicsit, és most szabdúszó-gondolkodó lettem. Hogy mit jelent ez, nem is tudom, talán azt: sokáig gondolkozom azon, hogy mit is csináljak azért, hogy megéljek, és a társadalomnak is hasznos tagja maradjak. Közben hordom a gyereket az iskolába, művelődök - ami, olvasást, rádiózást, TV nézést információszerzést jelent -, és írok.

Hogy kerültél kapcsolatba az írással?
- Az írással akkor kerültem szoros kapcsolatba, amikor alig hét évesen elolvastam első regényemet. Mikor az utolsó szótagon is túlrágtam magam, révetegen magam elé bámulva ezt mondtam: hát ilyet én is tudnék írni. És utána hosszú-hosszú időn keresztül semmi. Már hatodikos voltam, mikor a magyar tanárom azt mondta: a dolgozataiddal mindig lázba hozol. A javítást, mindig a te írásoddal kezdem. Akkor valahogy megfogalmazódott bennem: kiválasztott vagyok. Akkor úgy tizenkét éves formán olyan jó volt erre gondolni. Az általános elvégzése után, mint minden más rendes ember szakmát tanultam, majd érettségiztem. Egy író-olvasó találkozón kaptam meg azt a lökést, ami az irodalmi pályára repített. Tóth Béla kétszeres József Attila díjas íróval találkoztam, ki egy jó órás beszélgetés után, kérte küldjem el az asztalfiába tartott írásaimat Szegedre, a Somogyi Könyvtárba, ugyanis Ő volt a könyvtár igazgató. Elküldtem a paksamétát, - ami, mint később megtudtam -, a félországot bejárta, és egyre-másra érkeztek az észrevételek, a kritikák. Nyugodtam mondhatom, hogy a nyolcvanas évek íróinak túlnyomó részével kapcsolatba álltam. Majd felkértek, hogy segítsek a Halasi Tükör című hetilap beindításában. Örömmel tettem, oly annyira, hogy csak a szabadság vágyam gyűrte le az írást, ugyanis úgy gondoltam: a vállalkozás szabaddá tesz. 

- Ez az első megjelent könyved?

- Ez az első megjelent könyvem. Írásom, van több kötetre való, de úgy gondoltam ezzel a nem olyan régmúlt történettel kopogtatok. 
Mennyi ideig tartott, mire végleg megszületett? Mennyi idő telt el az írás kezdete és a könyv kiadása, promótálása között?
- Felkérésre közel egy évig írtam, és a megjelentetése másfél hónapot vehetett igénybe. 

- Ha írsz, akkor egy elképzelt világot teremtesz meg, vagy a valós életből veszed a figurákat és a történetet?

- Az írás részemről igaz történetek és fikciók egyenlő arányú keverékéből áll, mert gondold meg, hitelesen te is csak arról tudsz írni, amit átéltél, megtapasztaltál, és nem tudom ki hogy van vele, de én a jövőnek írok, és azt hiszed szeretném, hogy az utókor azt mondja rám, ez egy hantás pali? Ez az egy életem van, egyszeri és megismételhetetlen, és a könyv egy portéka, egy olyan portéka, amely történetekkel, sorsokat mutat meg, és amelytől az ember joggal elvárhatja, hogy hiteles, és mint mondtam volt, csak a személyem garantálhatja a hitelességet. 

Mennyit adsz ki magadról a könyvedben/ könyveidben? Magad is bele szövöd kicsit a könyvbe?

- Persze, kicsit benne van személyiségem minden írásomban, másként nem, mint elbeszélő.

Hogy képzeljünk el írás közben? Van valami megszokott rituáléd, sémád, időpont vagy helyszín, ami végig kísér egy könyv születése közben?

- Nálam az írás olyan, mint a hasmars. Hirtelen jön, parancsolón, és az olyan, hogy akár letolt gatyával is...

Miért pont szépirodalom és nem a most divatos sci-fi vagy misztikus?

- Azért foglalkozom szépirodalommal, mert úgy gondolom tartósabb, időtállóbb a szépirodalom, mint sci-fi.

- Nem gondolkodtál még azon, hogy nyiss mondjuk a könyves blogerek felé? Most sokan ily módon reklámozzák a könyvüket.

- Igazándiból nyitnék én a könyves blogerek felé, de nem tudom azt hogy kell csinálni. Ha segítenél, köszönettel fogadnám...

- Kiknek ajánlanád elsősorban az Úton című művedet?

- Azt szokták mondani, az egy évestől a kilencvenkilenc évesig. Igen, ezeknek ajánlom művemet, ugyanis próbáltam úgy megírni, hogy a nyájas olvasó úgy érezze, odaültem az ágya mellé, és egy szép történetet mesélek el neki. Egy történetet, mely nem vidám, nem könnyed, de ízes nyelven, sodró lendülettel van megírva. Hát akik az ilyen írásokat kedvelik, azoknak ajánlom.


- Olvasni is szoktál? Az annyira közel áll az íráshoz? Ha igen, akkor milyen műfajban elsősorban?


- Szoktam olvasni is, de mint te is tudod tágult a művelődés köre. Ma már nem biztos, hogy azokat kell műveltnek neveznünk, akik sokat olvasnak, akik úgy mondd könyvmoly félék. Így az olvasáson túl TV, rádió, net, hangoskönyv, és nem utolsó sorban beszélgetések, hosszas beszélgetések, amik kielégítik művelődési igényemet.


- Van olyan író, akinek csodálod a munkásságát, inspirál téged is?


Nekem egy igazán kedvenc íróm van, Hemingwai. Bevallom férfiasan, próbáltam közvetlen stílusát ujjgyakorlat gyanánt követni, nem sikerült. No, Őnála éreztem azt, mikor az összes könyvét elolvastam, hogy de kár, hogy nem írt többet. Az a közvetlenség, az az írási puritánság, - a történéseknek nem kerít nagy feneket, - azok a papírra hajított egyszerű mondatok, engem igazán lenyűgöztek.


- Mennyivel nehezebb vidékiként érvényesülni az írás világában, mint mondjuk nagyvárosiként?


Az érvényesülés ? Nehéz dolog. De azért azt hiszem egy vidékinek talán nehezebb, mint a fővárosinak, vagy talán nem is ? Az tény, mint minden a világon a könyv is csak egy árú cikk. Ha eltudod adni érvényesülsz, ha nem, nyalogathatod sebeidet. Ez egy véget nem érő munka, és én még csak most kezdtem bele abba a szakmába, amit úgy hívnak marketing. Kevés az ismeret, kevés a pénz - mert ugye maga a reklám a legdrágább iparág -, és ugye így nehezen halad előre az ember...


- Mik a jövőbeli terveid?


- Jövőbeli terveim? Ajjajj... Nagy fába vágtam a fejszémet. Mesekönyvet szeretnék írni, már a címe is meg van Habakuk és Heléna, de szerencsétlenke olyan nehezen akar megszületni, már egyszer a számítógépem elnyelte, majd az újraírt kézirat elveszett, majd legutoljára elázott, most az illusztrátor hagyott cserbe, hát mondom, sok bajom van vele, nem beszélve arról, hogy a világ legnehezebb dolga mesekönyvet írni. Ezt Tóth Béla bácsi mondta, mikor hetven éves korában azzal dicsekedett, hogy látod Pista gyerök, fölnyőttem annyira, hogy már neki merek vágni egy mesés könyvhő... az igazát, már én is gyanogatom. Lehet, hogy még fiatal vagyok hozzá, majd kiderül.




A könyvről:

A könyv a rendszerváltás időszakában játszódik, egy családot mutat be, és azt a közeget, amiben akkor éltek. Az apa újságíró, az anya vasúti alkalmazott, és él velük egy kis gyermek, akit már inkább kiskamasznak is vehetnénk. A változás szele minden kisváros lakót elkapott. A munkahelyek az egyik pillanatról a másikra megszűntek, a családok lába alól kicsúszott a talaj, a nincstelenség felütötte a fejét. Sokan az éhhaláltól féltek, mások a politika szelét akarták befogni, több-kevesebb sikerrel. Ez a család mindent megtett, hogy újra és újra talpra álljon, de sajnos boldogságuk, gazdagodásuk útjába mindig a nagy politika állt. Az éhhalál küszöbére kerültek, és el kellett dönteniük, hogy a tisztes, de szegény életet válasszák, vagy a bűn útját követve gazdaggá válnak.

2013. július 13., szombat

Megan Crewe: elSZIGETelve






Ez a könyv a rejtélyes címével keltette fel a figyelmem, és persze a fülszövege is jól hangzott.
Így nekem el kellett olvasnom. Viszont már nem friss olvasás. már több mint egy hete ülök a bejegyzésen. Egyszerűen nincs kedvem írni, vagy valami közbejön mindig. Így már kicsit koptak az érzelmeim. De megpróbálok azért kisajtolni magamból valamit nektek.

Fülszöveg:
Egy kanadai szigeten él Kaelyn és családja. Az álmos hétköznapokból egy rejtélyes kór felbukkanása rázza fel a lakókat: egyre többen tüsszögnek, köhögnek és vakaróznak, majd furán kezdenek el viselkedni, majd belehalnak a fertőzésbe. 
A sziget hamarosan teljesen elszigetelődik: a kormány elrendeli a karantént, majd leáll a telefon- a kábeltelevízió és az internet szolgáltatás, aztán már áram sincs. Egyre több a halott, Kaelyn apja, a kutatóintézet munkatársa pedig nem találja meg az ellenszert a bajokra… 
Kaelyn naplót ír, amelyben megörökíti azt a kilátástalan harcot, amelyet nemcsak a sziget, hanem a föld élővilágának védelméért folytatnak, miközben ő maga is megfertőződik… 
Mi következik, ha pár fiatal áll egy halálos, gyógyíthatatlan vírussal szemben? Megküzdenek-e vele vagy hiába kockáztatják az életüket?


Mindig minden bajom van. Rengeteg apróság kiborít a napok folyamán. Aztán jön egy ilyen könyv, aminél rádöbbenek, hogy nekem nincs is túl nagy bajom, ehhez képest. Mert mi lenne, ha én kerülnék hasonló szituációba. Berezelnék, de biztos, hogy vigyáznék, hogy ne kapjam el. Mert itt egy hatalmas vírus a főszereplő, aki szedi áldozatait.
Egy hatalmas téma. Izgalmas vírus elszabadul a szigeten és a sziget karantén alá kerül. Az ott lakóknak maguknak kell megoldaniuk mindent. A kezdeti fejetlenség és káosz után éledezik némi remény. Ilyenkor az emberi természet rettentő sok buktatót rejt és itt  ki is bújt a szög a zsákból sokszor.
Borzalmas, hogy mikre nem vagyunk képesek a túlélésért. Vagy a hatalom megszerzéséért.
De mégis számomra nem volt elég sötét vagy drámai.
Ez mellett rettentő keveset tudunk meg magáról a vírusról, terjedéséről, amiért létrejött vagy akik létrehozták,  amit sajnáltam. Hiányzott a megszokott kutatónő vagy riporter, aki mindig a legjobb helyen kutakodik. Kiderít apró dolgokat.
Vágytam a főszereplő Kaelyn helyett, édesapja nyomába szegődni, hogy benne legyek a sűrűjébe.
Ehelyett egy tini gondolatait, első szerelmét, kaptam, némi jellemfejlődéssel körítve és az ő fájdalmát mérsékelten, tompán, elnyomva.


Napló jellegű, amit én kifejezetten kedvelek. De valahogy a főszereplő mégsem került a szívem csücskébe. Sokszor idegesített. Önző tyúk, főleg az elején. 
Nincs túlságosan kidolgozva, talán az zavart annyira benne még. Hiányoznak az igazi, hiteles érzelmei. Pedig a napló jelleg megadta neki ezt a lehetőséget és mégsem élt vele. Mindent csak tudomásul vesz, pedig összedől a világ körülötte. Néha kiszámítható. Néhol pedig rettentő naiv és olyan megmozdulásai vannak, hogy a falnak csaptam volna a fejét. Semmi elővigyázatosság, de még a felelős felnőtteknél sem. Ez kiborított!
A többi szereplő olyan közepes volt. Senki sem fogott meg igazán, de legalább nem idegesítettek, mint Kaelyn.
A romantikus szál eléggé eseménytelen. Nem is igazi szerelem. Pedig sok lehetőség volt benne. Mintha az író félt volna kibontani igazán. Nem ez volt a történet fő szála, de akkor minek is kellett bele?

Tudjátok mi a fura? Maga a világ szépen fel volt építve, de unos-untalan mindig bakikat kerestem és sajnos találtam. Nekem nagyon fontos a háttér, az összefüggések. Itt nagyon sok apróság nincs elrendezve.

Egy reménységem van a fura befejezés után.
Mégpedig Kaelyn tesója. Remélem, megmenti a második részt majd! 
Mert nem volt rossz könyv, de annyi kiaknázható dolog kimaradt és azok a fránya logikai bukfencek ne lettek volna még benne.







A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

1. a történet: 5/4
2. a létrehozott világ: 5/3
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/3
5. kedvenc szereplő: -
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/3.5
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/4
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: -
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: -
15.  humor:5/4
16.  kedvenc idézet : -
18.  fülszöveg: 5/4
19. a borító: 5/4
20. összességében: 5/3.5

Egmont kiadó: http://www.egmont.hu
344 oldal
saját, recenzió

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék