Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos

A könyv címe nem mondott semmit. Viszont az író egy másik jellegű könyvét szerettem, így kiadói ajánlásra ezt is elolvastam.

A borítója habókos, sokat nem mondó, de ígéretes.

Ez mellett jó sok mindent beleszuszakolt a könyv írója a történetbe.

Nem is tudom, hova soroljam. 

Vannak benne érzelmek, poénok, történések, gyilkosságok, misztikus szál és gondolkodni való is bőven. 

Nekem az emberi kapcsolatok tetszettek benne a legjobban. Tetszett, hogy egy majdnem gyerek fejében vagyok és minden érzését, gondolatát hallom. Ez is az erőssége a történetnek.

John fura gyerek. Szociopata. Érdekelt mindig is, hogy egy ilyen betegségben szenvedő ember hogy látja a világot és minket, embereket. Milyen érzés lehet nem érezni az emberek apró kis rezdüléseit. Nem tudni olvasni az érzelmek tengerében. Ijesztő lehet. 

De John megtanulja azt, ami a túléléshez szükséges. Néha átsejlik a valódi énje, de az álca működik. Senki sem tudja, mi lakozik legbelül benne. Mert van egy sötét, gonosz énje is, amit gondosan elzár.

Mi van akkor, ha végül a túlélésért ki kell engednie a szörnyet. Van megállás? Vissza tudja fogni magát vagy elveszti a harcot? Izgalmas volt a belő vívódását olvasni. Harcát önmagával és a számára félelmet keltő világgal.

Messze áll tőlem és mégis tudtam vele azonosulni, tudtam őt szeretni a hibája ellenére.

Hiszen minden emberben lakozik egy szörnyeteg, akit vissza kell fojtania.

Bizonyára te is gondoltál cifrákat a szomszéd néniről, mikor éppen valami olyat tett.

Vagy épp arra a tanárra, aki jól keresztülhúzta a számításaidat...

De ha egyik sem, ne mond, hogy a főnököd sosem csuklott volna, ha emlegeted!

Tetszettek a szabályok, amit a fiú létrehozott. De legjobban azt imádtam, mikor fokról fokra megszüntette őket és a szociopata voltát felhasználva nyomozni kezdett.

Csavaros észjárása lenyűgözött, pedig csak tinédzser. Irigyeltem, hogy az empátia hiánya mellette mennyire ráérez az emberek cselekvéseire, hogy mit fognak éppen gondolni róla vagy mivel tudja őket megfélemlíteni.

A világban vajon hány ilyen ember szaladgálhat?

John a fő karakter, ő maximálisan fel van építve. De hiányoltam mellőle a nem sablonos, mellékszereplőket. Nagyon kellett volna még valaki, aki ellensúlyozza John sötétségét, kicsit világosít a történeten és kontrasztot alkot kettőjük között.

A szarkazmus és a jóféle humor az, ami megment minket az unalomtól!

Nem unalmas a könyv. A világért sem mondanám. Viszont nekem a misztikus szál teljességgel felesleges volt. Enélkül remekebbül működött volna talán a dolog. Lényegében zavart. Túl fantasztikus volt ide a történethez. 

Wells nyelvezete könnyed, poénos. nem bonyolítja, cifrázza túl a nyelvezetet. Nincs túl sok leírás, ami elvinné a dolgot másfele. Kifejezetten szeretem, ahogy ír. Gyorsan haladós könyv, hamar ki lehet végezni.

És a második részt is kíváncsian várom. vajon meddig megy el a szereplőnk és ki lesz belőle a későbbiekben.

Fülszöveg: 

John Wayne Cleavernek hívnak. 

15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…

Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.

1. a történet: 5/4
2. a létrehozott világ: 5/4
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4
5. kedvenc szereplő: John és nővére
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/4
10. a könyv hangulata: 5 /5
11. legjobb jelenet: Tűzgyújtás
12. legrosszabb jelenet : balzsamozás
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: 5/2.5
15.  humor:5/4
16.  kedvenc idézet : 

"A tűz nem alkot semmi újat, csak önmagát adja. Ha el kell pusztítani más dolgokat, hogy létezhessen, nem zavartatja magát. A tüzet csak az érdekli, van-e tűzrevaló. Ha elfogyott, a tűz is kialszik; lehet, hogy megtalálod a nyomát, hogy ott járt, de magát a tüzet nem – se fény, se hő, se apró piros szikrák, melyek kipattannak a lángból. Eltűnik oda, ahonnan érkezett, és sosem fogjuk megtudni, hogy érez-e velünk kapcsolatban valamit, vagy emlékszik-e ránk."

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: bárkinek

18.  fülszöveg: 5/5
19. a borító: 5/4
20. összességében: 5/4

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

Fumax kiadó: http://www.fumax.hu/

240 oldal

saját, recenzió

Fordította: Szebegyinszki Szilvia

Itt olvashattok a szociopaták jellemzőiről bővebben:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Antiszoci%C3%A1lis_szem%C3%A9lyis%C3%A9gzavar