Fülszövege:
A csillagok, távoli izzó napok az égen, mint megannyi kicsi fénypont tündökölnek. A hullócsillagra pedig mindenki külön is felfigyel, mert neki üzenete van: amikor megpillantják, valami nagyot kívánnak egymásnak az emberek.
18 éve megszületett egy kis csillag, aki melegségével bearanyozta boldog, szerető családja életét. Mindig is kitűnt a fénye, kisugárzása a környezetéből, és rövid 17 éve alatt még, vagy éppen, súlyos betegségében is rengeteget adott. Sokszor 80 év alatt sem alkot ennyit valaki, nem hagy ennyi fontos üzenetet az életről, a természet szépségeiről, az életszeretetről, a küzdeni tudásról, a mások felé fordulásról, a mélységekből való sokszoros talpra állásról. Blogját több százan követve merítettek belőle kitartást, türelmet, erőt saját hétköznapjaikhoz.
Napok óta olvasok és olvasok csak, de nem írtam a könyvekről. Nem volt kedvem.
De tudtam, hogy ez a könyv más, róla biztos, hogy írni fogok.
Szandra tőlem kicsivel fiatalabb volt..
Bajai, azaz nem is oly messze lakott tőlem.
Sokat hallottam róla és az ő küzdelméről. Volt közös ismerősünk. Viszont személyesen nem ismertem.
Mikor elkezdte a blogját rendszeresen figyelemmel kísértem.
Sok közös volt bennünk.
Szerettünk táncolni és olvasni. Érdekelt mindkettőnket az öltözködés, a lakberendezés, utazások, fényképezés.
Viszont egy ponton szerteágazott az életünk. Sajnos ő egy nehezebb, küzdelmesebb utat kapott az élettől.
Csodáltam a kitartását, az életszeretetét. Ahogy megőrizte önmagát.
Példaértékű volt a blogja, amiben leírja a jót és rosszat is, hogy másoknak ezzel segítséget nyújtson.
Őszintén írt mindenről, amit a könyvében is visszakaptam.
Az utolsó perceiben is próbálta élvezni az életet, meglátni a jót, a szépet. Segíteni másokon.
Tanulhatnánk tőle.
Értékeljük a szépséget, ami körülvesz. Értékeljük a világot, a szeretteinket és legfőképpen az egészségünket, hiszen nagy kincs. Pedig sokan félvállról veszik a dolgot.
Ő egy hihetetlen érett gondolkodású kislány volt, kortársait messze megelőzte észben és gondolkodásmódban. Sokoldalú volt és tehetséges. De az élet nem engedte kibontakozni.
Bár azt írhatnám, hogy más már nem kapja el ezt a szörnyű kórt vagy már gyógyítható. De sajnos nem.
Még nem 100%-osan gyógyítható.
Bár ne lennének hasonló betegségek sem.
A könyvet csak most voltam képes a kezembe venni, ennyi év után. de így sem álltam meg, hogy ne sírjak bele a könyvbe egy-egy résznél.
Az utolsó oldalakat csak részletekben tudtam végigolvasni, úgy hogy sétálnom kellett vagy csak megszeretgetni Danci babát kicsit, hogy tudatosodjon bennem, milyen szerencsés is vagyok.
Már fordult a kocka, már nem én vagyok a kislány, aki hasonlatos Szandrához. Már én vagyok az anyuka, aki belerokkanna, ha az ő pici lányával csak hasonló is történne.
Szasz anyukája is egy nagy harcos. Harcolt foggal-körömmel a kislányáért, a pici lány emberségéért az utolsó percig.
Ezután orvos létére le merte írni a negatívumokat is a könyvben. nem csak a jó dolgokat. Hanem az esetleges hibázásokat, a hibás orvos/nővér hozzáállásokat is. Leírja a könyvben minden érzését a betegséggel, a kislányával, az ő halálával kapcsolatban. Nem kertel. Őszinte és a legnehezebb percekről is ír nekünk.
Közel engedi magához az olvasót, ami nekem nagyon szimpatikus volt.
Remélem megnyugvást talált azóta a két gyermekében és talán boldogságot is!
Maga a könyv tárgyilagosan, leíró módban működik, de igyekeztek kicsit színesebbé tenni, sok szépet is belecsempésztek a nehéz órákba.
Az anyuka, aki írta nem író. Csak egy anyuka, de szerintem sok író megirigyelhetné a stílusát.
Nem fogom pontozni a könyvet és a történetet sem, nem tartom helyénvalónak!
Viszont Szandra élni akarását,példamutatását, édesanyja kitartását csillagos ötösre értékelném!
A blogja , az emléke még mindig él!
http://ewing.blogol.hu
http://www.gergelyalexandra.hu/
Nyugodj békében kicsi lány!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése