Vavyan Fable: Barbárság Tengere

Kicsit elvesztem minden szempontból. 
El vagyok veszve lelkileg, olvasásilag és blogírásilag is.
Na és a könyvben is elvesztem, csak bolyongtam.
De el kell olvasni, mert:
Mese felnőtteknek, amit felírnék receptre.

Már megtanultam, hogyha valami gondom, búm, bánatom van, akkor a mély gödörből csak Fable rázhat ki.
Az ő egyedi humora, szóösszetételei, mondatai mindig felvidítanak. A mondanivalója a történeteinek mindig lelket önt belém. Nem titkolom, hogy a fantasy könyveit még jobban a kedvenceim. 
Szóval itt adott volt minden, hogy feltornázzam és felvértezzem a kedvem és önmagam.
De elmaradt a várt hatás.
Vagy túlontúl mély most a bánatom, vagy Fable varázsa kopott meg kicsit.
Nem mondom, hogy nem volt jó a könyv. Mert az volt. De a nagy katarzis, a sok kacagás és a nagy szerelem a könyv és köztem elmaradt.
Pedig úgy, de úgy vártam, hogy végre elkészüljön a könyv.
Most túl tömény volt nyelvileg. Szeretem ahogy ír, ahogy kacifántozza, cifrázza a mondanivalót. Szeretem a stílusát, amit csak ő tud írni és senki más. De kicsit túlzásba esett. Túl sok volt. Egy percre sem hagy pihenni a míves mondataival, a sok leckével. Nem tudtam kikapcsolódni, az agyam ezerrel pörgött.
A cselekmény szintén pörgött , mint a motolla és elsikkadtak az érzelmek. 
A szereplők nem kerültek hozzám közel . A nagy szerelem pedig nem érintett meg, ami nagy baj.
A sok nyelvi cifraság ez utóbbi kettő rovására ment.
Sandont szerettem az első részben, bár meg sem közelítette Belloq vagy Seym karakterét.
Valahogy most ő is hitehagyott és kötözködő, kényelmes lett.
Hiányzott belőle a nagyon férfiasság, bár a humora legalább remek.
Lazisa igazi humorzsáknak lett teremtve. Talán őt kedveltem meg a legjobban a hibbantságával, szokatlan kérdéseivel, pökhendiségével.
De kettőjüket együtt nem tudtam elképzelni. Nem éreztem a kémiát, kevés volt a kettőjük között a rezgés.

De sebaj, nem romantikus könyv. Csak kicsit csalódott vagyok.
Hisz Fable másik erőssége a szerelem ábrázolása. Most az elmaradt.
A többi szereplő is érdekes, egyedi, Fable-s. És persze azért meglátogattak a régi ismerősök is.

A helyszínnel nem bajlódott sokat az írónő, de én pontosan láttam magam előtt a kastély minden zegzugát, titokzatosságát, rejtekajtóját. Bejártam minden helyiségét, kóboroltam órák hosszat a folyosókon.




A mese része tetszett nagyon. Ismét egy elvarázsolt világ, ami hol lidérces, hol szeretni való. Ismét a világmegváltó tervek kicsiben, majd nagyon nagyban. 
És az elmaradhatatlan Virtuo, a felejthetetlen lények...
Jó volt megint elmerülni Fable csillagporában, még ha nem is ért annyi csillám, mint vártam volna.
Kellenek a könyvei. Főként, hogy hamarosan teljes a könyvtáram tőle.
Kellenek, mert helyre tesz bennem valamit. Egy picit jobb utána a világ. Szebb és szerethetőbb.

Idézetet tudnék írni nektek milliót és millió-egyet. Nem teszem. Mindenkinek más az, ami beférkőzik a szívébe.
Ám lenne valami, amit még meg kell osszak veletek.
Tudtátok hogy a férfi és nő között létrejött testi kapcsolatot hányféleképpen lehet leírni szépen? 
Újat tanultam ez ügyben Meseanyónktól.:)

1.  történet: 5/4
2.  létrehozott világ: 5/5
3.  helyszín: 5/5
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4
5. kedvenc szereplő: Lazisa, Virtuó
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/3.5
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/3
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: Lazisa megjelenése a férfi szereplők életében
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: 5/4.5
15.  humor:5/4

16. kedvenc idézet : Millió....

18.  fülszöveg: 5/4

19. a borító: 5/4.5
20. összességében: 5/4

Fabyen kiadó
saját könyv
392 oldal