2017. július 24., hétfő

Vivien Holloway: A bross és egy kis interjú a végére




Vivien Holloway: A bross
A könyv egy kis rövidített vidámság bomba, Winiék háza tájáról, hogy kibírjuk a következő kötetig. 
Van, aki nem ismeri még Winie sorozatát? 
Szerintem nem kell nagyon bemutatnom az ifjúsági korosztálynak, a steampunkot kedvelőknek, a magyar írókat támogatóknak, az igényes történeteket kedvelőknek...Ugye?
Na de ha még nem hallottál róla, véletlenül sem olvastad egy részét sem, az írónőt sem ismered, akkor elmondom, hogy egy magyar írónő nagyszerűen kitalált világába merülhetsz el részekről részekre, ami vidám, bohókás, szerelmes, steampunk. Jól megírt könyvek sorozata. Ám cselesen, igen rövidek, hogy a következő részt nagyon igényeld.

Hogy karácsonyi történet? 
És én éppen nyáron olvasom, nem pedig a hideg téli estéken, forró teát iszogatva, fa díszítése közepette?
Hát, az előfordul. Legalább a nagy melegbe egy kis hideget is hozott, az óriási mosolygások mellett. 
Mert egy merő humor és szeretet bomba. 
Szerintem Vivien egy kicsit a családja melegségéből is lopott hozzá. El tudom képzelni, milyen lehet Viviéknél és Winiéknél is egy egész napos karácsony. 
Vidám, meleg, megmosolyogtató, serény, bájos, fényes, kicsit sírós, kicsit kacagós. Winiéké pedig nagyon egyedi. Nem is lopom tovább a szót. Olvassátok el a könyvet. Hiszen felvázolhatnám a történet nagyját. Elég legyen annyi, hogy karácsony, egy bross, család és Winie. Kell ennél jobb kombó?

Na és akkor jöjjön a ráadás, amit szerintem mindenki várt az első sorom óta!

Winie kérdések:
-        Kedves Winie, minek köszönhetjük, hogy bepillantást engedtél e jeles ünnepetek a karácsonyi készülődésbe?
Gondoltam, lássátok ti is, mivel kell nekem megküzdenem minden egyes alkalommal. Mert ez mindig ilyen. Azt hiszem, öt-hat éves lehettem, mikor apám bezavart a kéménybe, mert épp karácsony napján dugult el valamitől. És akkortájt épp én voltam a legkisebb… én fértem be. Szedtél már kis félig sült, döglött galambot a kéményből? Hallgass rám, ne próbáld ki.

-        Miben tér el a ti karácsonyotok másokétól?
A karácsony nálunk egy jól szervezett káosz. A szervezést anyámék csinálják, a káoszt meg a gyerekek. Én, ha tehetném, egész nap aludnék, és csak akkor mozdulnék ki, mikor megérzem a sült pulyka és az almás pite illatát, egy perccel sem korábban. Igazából nem tudom, miben tér el a karácsonyunk másokétól, mert én csak miénket ismerem. Az is sok olykor.

-        Minek örülnél a legjobban, így karácsony alkalmából?
Nyugalomnak. Csendnek. Tizenkét óra zavartalan alvásnak.

-        A családod igazán különleges. Mit szeretsz bennük a legjobban és mitől tudsz a falra mászni?
Langtonok kiállnak egymásrét. Csinálhatsz akár milyen hülyeséget, a család akkor is beáll a hátad mögé. Legfeljebb utána közlik, hogy hülye voltál, de az adott pillanatban mindenki számíthat mindenkire.
Viszont mindig mindenről tudnak. Mindig. Mindenről. Nincs magánéleted. Egy perc se.

-        Van kedvenc ünnepi rituáléd?
Nézni, ahogy anyám süt, apám díszíti a fát, Audrey meg idegbajt kap. Ez utóbbi amúgy is a kedvenc hobbim.

-         Miben érzed ilyenkor otthon magad a készülődés közepén?
Nincs kedvenc ruhám. Az Audrey. Igazából, ha félig tiszta, nekem jó. Anyám ragaszkodik a teljesen tisztához, ilyenkor meg általában igyekszem a kedvére tenni

-        Sokan várják már a történeted következő fejezetét. Mikor tudhatjuk papíron?
Elméletileg idén ősszel, november körül.

-        Megtudhatunk némely kulisszatitkot a könyv keletkezéséről?
Túl sok kulisszatitok nincs. Mikor már eleget rágom Wee fülét, talán leül, és nekiáll írni is. Kicsit körülményes úgy tollba mondani, hogy folyamatosan rugdosnom kell, hogy haladjon már.

-        Hogy viszonyulsz a történeted megálmodójához? Te is annyira csíped, mint mi?

Egész jófej. Legalábbis nem nagyon szól bele abba, mit csinálok, ezzel pedig már előrébb van, mint a családom kilencven százaléka. Szóval igen, egész jól kijövünk. 

2017. július 20., csütörtök

Soman Chainani Itt ​nincsenek hercegek




Egy jófajta felnőtt mesére vágytam, így a választásom e könyvre esett. Jól is tettem. Kellemesen elvarázsolódtam. De nem csak ennyit tud  a könyv. Kellemes meglepetés volt, mert bizony meglepett. Azt hittem nem fog újat mondani, kiszámítható és tudom mi lesz a folytatás, a vége. De nem. Nagyon nem. Teljesen más irányba ment el a történet, mint gondoltam volna.
Az első részt kórházban olvastam, illetve "gyorsan végigrágtam magam rajta" a helyes kifejezés inkább. Tömény volt úgy, de élvezhető. Most is gyorsan haladtam, de hagytam időt a leüllepedésre, a megemésztésre.

A nagyon ifjúsági szereplők, első szerelem, konspirációk, iskolai dolgok,  ki-kit nem szeret részek már nem az én asztalom. De hiába nem én vagyok a korosztály, aki a kiszemelt, mégis élveztem, ha ezeket a momentumokat eldugtam a tudatom mélyére. Így csak a poénokra, a sötétségre, a varázslat(os) világra koncentráltam. És persze arra, amit látni vélek a könyvben. Nem tudom más is így van-e vele, de egyfajta kifigurázását a meséknek, a mai rózsaszín világnak is(hűdemilyenszépmindenéstökéletes).

A humoron kívül a könyv legnagyobb erőssége az szerintem, hogy szinte minden korosztály megtalálja a neki tetszőt a történetben. Kinek a tinis csevegés, az iskolai jelenetek, kinek a romantika, kinek a világfelépítés, míg másnak a humor, a nyelvezet, kiszámíthatatlanság vagy éppen a mesevilág elferdítése, kifigurázása fog tetszeni.

A szereplőket az első részben élesen, meghatározóan  érzékeltem, osztályoztam, tudtam kit szeretek, kit nem. Ez a határ kezd elmosódni. Már nem mindig szeretem ezt vagy azt a szereplőt. Ingadozok.
Az új karakterek ütősre és egyedire sikeredtek. Örülök, hogy sok mellékszereplő több jelenetet kapott, így jobban megismerhetjük. Mélységük lett, nem csak bábu karakterek, akik butácskák és csak úgy vannak. Két főszereplőnk szintén még jobban mélyült, alakult, változott, épült.

Még mindig imádom a könyv szóvicceit. Gazgató és Thénetész...
Még mindig imádom a könyv egyedi karaktereit, lényeit, világát.
A tanulságokat, a meghatározó idézeteket szintén. Hiszen van itt szó barátságról, szerelemről, külsőségekről, családról...
Nem beszélve az illusztrációkról, amik nagyban feldobják a könyv szépségét!

Tanulságos könyv és haladós is. Hamar végigszáguldottam rajta, pedig elég vastag könyv. Ám mégis rohantak a lapok, pedig nem tartalom nélküli, egyszerű kis könyvecske. Hiába, vittek a történések, a fordulatok, a vágy, hogy ismerjem a VÉGE szó előtti részt. Hát most jól megkaptam. Tűkön ülve, körmöt rágva várhatom a folytatást.

A könyvet köszönöm a Twister Médai kiadónak!


Fülszöveg:
Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott. 
A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez? 


Idézet:
""– Miért nem kaphatja meg egy lány mindkettőt? – kérdezte Sophie halkan. Az ágykeretben tükröződő fiúarcát nézte. – Miért nem kaphatja meg hercege szerelmét és barátnője szeretetét egyszerre? 
– Azért, mert felnőttük, Filip – sóhajtott Tedros. – Amikor az ember nagyon fiatal, hajlamos azt hinni, hogy a legjobb barát, a legjobb barátnő a minden. De ha megtaláljuk igaz szerelmünket… ez megváltozik. A barátság azután már nem lehet olyan, mint volt. Mert akármennyire is igyekszünk mindkettőt megtartani, csak egyhez lehetünk hűségesek.""


544 oldal
Twister Media kiadó
FordítottaBozai Ágota 
llusztráltaIacopo Bruno
recenzió

2017. július 12., szerda

TopSzerda5


Egy téma, öt könyv, toplista a Top 5 Wednesday keretében.
Ehhez a cuki kis kezdeményezéshez is csatlakozom pár bejegyzés erejéig.
Itt találjátok bővebben az ötlet kiagyalóját és mindent: https://www.goodreads.com/group/show/118368-top-5-wednesday

A mai bejegyzésben kedvenc gyermekkori könyveimet mutatom meg! 
Sam írta, hogy lehet „Middle Grade” is, amit a 8-12 éves korosztálynak íródott könyvekre mondják. Hát...Ő...Izé...

Nem voltam szokványos gyerek. Minden elolvastam, ami a kezem ügyébe került. Az újságokon át a tejes címkéig, a szüleim polcán található könyvekig. Így a gyermekkori kedvenc könyveim sem túl szokványosak. Igazán gyermekkönyveknek sem nevezném nagyon csak párukat.

1. Benedek Elek: A világszép nádszál kisasszony
Rongyosra olvastam. Elég sötét és nem szokványos mesék találhatóak benne.Rajzolgattam ki belőle a hercegnőket is. Még mindig a polcomon található és alig várom, hogy lánykáimnak is átadjam a fanatizmust.


2. Karl May: Winnettou
Világéletemben indián lány akartam lenni. Erre rátett a hosszú, sötét hajam és a könnyen barnuló bőröm egy lapáttal. Rengetegszer lovagoltam, harcos hercegnő voltam kislányos álmodozásaim közepette. Persze csak a jó részeit láttam a dolgoknak naivan.


3. Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Nem tudom megmondani miért, de az első könyv, amit igazán megszerettem. Újra és újra elolvastam. Jelenleg 4 különböző példányban fellelhető a polcomon. Hogy hányszor olvastam pontosan? Nem tudnám megmondani...



4. James Herriot: Egy állatorvos történetei
Vicces, megmosolyogtató, régies, tiszta...És egy csomó jó dolgot el tudnék mondani a könyvről és írója képzeletéről. Továbbá állatokról szól.



5. Francine Pascal: A lehetetlen
Első igazi romantikus könyvem volt ez és pár másik része a sorozatnak. Itt már kicsit nagylányosodtam...



Borítót, könyvcímet vegyenek


Egy kis tél a nyárban:
















2017. július 7., péntek

Summer Forever projekt 2017, 4. fejezet




Milyen a jó olvasmány nyáron?Mármint nekem.
Gondolom mindenkinél változó ez. De én valahogy nem szeretem a fajsúlyosabb, nehéz olvasmányokat sem külsőleg, sem belsőleg. Olyan, mint az étkezés. Ilyenkor kerülöm a zsírosabb, nehezebb ételeket és valami könnyedebbre vágyom, mint egy jól behűtött dinnye vagy egy könnyű saláta. Könyvben is így van valahogy. A nehéz olvasmányokat, a féltégla méretűeket, a drámát, a feszültséget, a nehéz kérdéseket boncolgató témákat meghagyom gondolkodni valójukkal együtt őszre, télre, tavaszra. A sorozatokat is elkerülöm, ha lehet. Ne egy történetről szóljon a nyaram. Vagy epekedjek a folytatásért. Bár elég nehéz kikerülni, mert nagyon elvétve találok csak önálló kötetet, ami nem sorozatrész nyitó.
Szeretem azokat a könyveket és ilyenkor listám legelejére kerülnek, amik humorosak, rövidek(ezáltal bármely kis táskámba beférnek), gyorsan olvashatóak, rövid fejezetekre tagoltak, nincs komoly mondanivalójuk, szórakoztatnak és nem feszegetnek etikai dolgokat. Ne legyen lebutított a nyelvezete és szóljon is valamiről. Nem bugyuta könyvre vágyom, ne higgyétek. Csak ne kelljen gondolkodnom túl sokat, tépelődnöm, drámát és sötétséget olvasnom, hanem nyár, fagyi, napsütés, vidámság legyen a fő téma. Vagy egy kis románcra ilyenkor vevő vagyok. Egy könnyed krimi vagy varázslatos varázs világ is levesz a lábamról.
Pár kedvencemet bemutatom nektek, hátha pont befér a táskátokba és bekérezkedik nyaraláshoz útravalóul.
















2017. július 5., szerda

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék