Christopher Paolini Örökség

Hát ennek is vége. Még húztam volna, ha lehet.
De csak elfogyott.
Pedig jó volt egy alaposan elképzelt, apró, ám de észrevétlen hibákkal tarkított világba lépni és benne lenni egy darabig. Hiányozni fog.

Tanácstalan voltam, hogy az író, így az utolsó részre tartogat-e valamit, van-e benne elég erő és mese. 
Nem vettem meg, hanem a könyvtárból hoztam ki. De kelleni fog a polcomra, mert méltó megkoronázása a sorozatnak a vég.

A könyv igencsak nagyszabású, minden szempontból.
Már nem féltégla vastagságú, hanem mindjárt dupla. Így igencsak megnehezítette a kényelmes olvasást.
Szívem szerint én két könnyedebb kötetre szedtem volna.
A történet is kiteljesedett, nagyobb szabású lett. Már nem csak egy sárkány és Lovasa, hanem az egész világuk, a különböző népek sorsa is bemutatásra kerül. Több szempont és szemszög volt, több szereplő, ami kifejezetten jót tett a történetnek. Az író felnőtt a feladathoz.
Míg az első kötetnél inkább gyermek- ifjúsági korosztályt célzott meg, némi finomabb durvasággal, harccal, addig itt már igencsak felnőtteknek szóló mese keveredett belőle halállal, durvasággal, vérrel. Éppen csak a szex hiányzott belőle. Bár bevallom én elégedett vagyok az alakulásával, nem hiányzik bele a szex, személy szerint.
A kötet férfiasabb, mint az első három. Úgy mondanám bevállalósabb, tökösebb.

Hogy az elején szerettem jobban, vagy most? Talán az elején még kiforratlan volt, több bakival. Most már kevesebb hibát véltem felfedezni. viszont nagyon a szereplők rovására ment.
Alakultak, fejlődtek, de itt keveset ismertünk meg belőlük. Igaz az elején viszonylag bemutatásra kerültek.
De még lett volna mit alakítani rajtuk, hogy árnyaltabbak legyenek. Nehezen tudtam eldönteni, ki a főszereplő és ki a mellékszál csak.
Hiányoltam Saphira és Eragon érzelmes együttesét. Kevés részt kaptak ők, a beszélgetéseik, a finom egymásra hangolódásuk, a szeretetük.
Pedig azokat a fejezeteket kedveltem a legjobban.
Az igazi romantika is kevés volt. Volt ugyan benne, de csak egy minimális.
Vártam egy nagy szerelemre, kiteljesedésre, de sajnos elmaradt. Talán egy másik sorozatában az írónak...Bár nagy a csend körülötte. Remélem nem fejezte be az írást, csak valami még nagyobbon töri a fejét és a tollát.
Amit kifogásolnék, az a borzalmasan hosszú levezetés. Majdnem egy új könyvnyi kijönne belőle és pár sorban is le lehetett volna rendezni szerintem, vagy legalábbis pár oldalban. Nagyon rózsaszín lett és kerek. Egy igazi mese.

Így vissza olvasva inkább negatívumokat írtam a könyvről, pedig nagyon jó könyv.
Csak olcsó nyafogások ám.
Imádtam a lendületét, a varázsos világát, a szereplőket, a humort, a nyelvezetét, az akció jeleneteket, a harci fejezeteket...És ide még millió és millió egy dolgot fel tudnék sorolni.
Nagyon megszerettem a sorozatot és ténylegesen hiányozni fog a remekül felépített világ.
Mint egy második Gyűrűk ura.

Kezdetben volt Eragon…
És végül itt az Örökség.

Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak…
Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen?
Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra, tündékre és segítőikre, a váltott macskákra. Ismét szembekerül Murtagh és Tövis meg Eragon és Saphira. Az út végén pedig Galbatorix és fekete sárkánya, Shruikan várja őket…

Európa kiadó
könyvtári
940 oldal
Fordította: Urbán Erika