Olvasok egy kis könnyed ifjúsági könyvet, gondoltam én.
Az író pedig nagyon nem így okoskodott erről. Átejtett a palánkon több soron is. Már az eleje hátborzongatóan indul. Azok a leíró részek...Még most is lúdbőrös vagyok tőle. Aztán visszatérünk a normál keretek közé és majdnem normális ifjúsági regénnyé szelídül a történet. De csak majdnem. A nyugodt felszín alatt érzed a lüktetést. Érzed, hogy valami izgalmas fog történni. Valami olyan fog kiderülni, amire álmodban sem gondoltál volna... És tényleg.
Kedves kis szereplők. Átlagos lányok, szülők, tanárok. Minden a normális mederben folyik. Hétköznapi iskola történések, szekálások, kiközösítések. Semmi olyan dolog, ami ne történne meg minden nap ma is bármelyik iskolában. Szomorú, hogy ez a normális, de ez van. Ám az író zseniálisan csavarja a történteket. Nem szeretném lelőni az izgalmak okozóját és a csavart sem. Egy kicsit sem. Ha tudom, akkor olvasás közben tövig rágom a körmöm. Ittam a lapokat, sorokat a végén. Ha galád lennék, rögtön a végére lapozok, mert annyira szerettem volna tudni, mi lesz a vége.
Ha kiszámítható történetre vágysz, ne ezt a könyvet válaszd!
Manipuláció a köbön. Az író megszeretette velem a karaktereket, majd egy tollvonással visszavonta, aztán megint bizodalmat adott és megint elvette. A végén már senkinek sem hittem és nem tudtam kit csípjek! Tisza hideg zuhany!
Mesteri az írónő. Az igazi nagyok jutnak eszembe róla, mint King például.
Remek tanító, a könyv.
Nekünk felnőtteknek megmutatja, milyen egy tini társadalom. Milyen valós problémákkal találkoznak, milyen gondoktól szenvednek. Mire figyeljünk szülőként. És még rengeteg dologra rámutat.
A fiataloknak megmutatja az élet illékonyságát, a barátságok változásait, az élet valós veszélyeire figyelmeztet és arra, hogy nem minden arany, ami fénylik...
Azt hiszem nekem ebből az a legnagyobb tanuláság, hogy ne vágyjak vissza ifjúságomba. Nem volt rossz, de jó sem. Visszahozta a ókori emlékeimet és nem a pozitívakat.
Azt hiszem ma meg pláne nem szeretnék fiatal lenni.
A könyv remekül ki van dolgozva, minden apró részletig. Hihető szereplők, hiteles történések, mai kori gondok. A leíró részekért külön piros pont, mert nagyon átjött a hangulat általa. Szerettem az írónő stílusát, még a borzongást is. Vajon mennyit dolgozhatott vele, hogy a szókincs, szleng, a párbeszédek a a mai kor tinijeinek és nekünk idősebbeknek is pont megfelelőek legyenek? Hogy tényleg hiteles legyen az egész, úgy ahogy van?
Pszichológiai thrillernek is remek volt, nem csak az ifjúsági műfajban.
Rejtélyes, izgalmas, lendületes, kikövetkeztethetetlen. Azt hittem tudom, mi lesz a vége. És nem!
Film készül belőle! Ha jól eltalálják a szereplőket, akkor izgalmas néznivaló is fog kerekedni belőle! Tuti vevő leszek arra is!
Imádom a könyv borítóját. A szín, a megjeleníteni kívánt hatás, a mondanivaló átjön róla teljesen.
Köszönöm a 21. század kiadónak a könyvet!
Fülszöveg: Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de valamiben biztos vagyok – nem baleset történt és nem akartam megölni magamat.
Azt mondják, tartsd közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb. De egy tinédzser lány nehezen tesz különbséget a kettő között…
A 13 perc megragadó YA pszichológiai thriller Sarah Pinboroughtól – emberekről, félelmekről, manipulációról és az igazság erejéről. A könyv szerzőjét a magyar közönség a Ne higgy a szemének! című pszichológiai thriller kapcsán ismerhette meg.
A könyv filmes jogai már elkeltek, a regényből készült sorozatot a Netflixen láthatják majd a nézők.
400 oldal
21. század kiadó
Fordította: Tomori Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése