Antti Tuomainen: A gyógyító

Érdekes könyv. Szól valamiről, de igazán mégsem az alap téma fogott meg benne. 
Krimi, de nem a krimi szál a legerősebb. 
Poszt apokaliptikus, de valahogy mégsem az...
Az érzelmek, két ember kapcsolata, és annak a leírása, a kételyek, a vágy, a hiány és a hasonló dolgok megjelenítése a legerősebb a könyvben talán. Bár az író nem hiszem, hogy ezt a hatást akarta elérni a könyvével.
Talán csak szövögette a történetet és ez sült ki belőle.

Maga a krimi része, a nyomozás, a "gonosz" elfogása elsikkadt. Talán nincs túl jól megírva sem. Csapong. Nem fejti ki bővebben. Nem olyan érdekes, mint lehetett volna. Egy közepes Reno filmhez tudnám hasonlítani, ahol az alap adatok hiányoznak ahhoz, hogy mi magunk is bekapcsolódjunk a nyomozásba. Csak megéljük(jelen esetben elolvassuk). Jobban szeretem azokat a krimiket, ahol én is társ vagy szereplő vagyok. Ahol gondolkodhatom a "megfejtésen".Nyomozhatok én is. Összefüggéseket kereshetek.

Gyorsan olvasható, tömör könyv. Kevés a felesleges szócséplés. Viszont a gyengéje is, mert hiányoznak a színesebb vagy inkább sötétebb, nyomasztóbb leírások, a benyomások magáról a világról, ami félresikerült az emberek hibájából. Feldobta volna a könyvet.
Így poszt apokaliptikus részek sem túl erősek. Pedig sok dolgot ki lehetett volna hozni belőle, volt benne ráció. Igazán nagyon jó az alap sztori. Csak hiányos.

Térjünk vissza most arra, hogy miért is tetszett mégis a könyv. A szereplők miatt. 
Tapani egy nem túl szimpatikus szereplő, akihez fokozatosan kerülünk közel, ismerjük meg és észrevétlenül megkedveljük.
Johanna a másik szereplőnk, aki nincs jelen az eseményeknél, csak férje visszaemlékezései alapján. Ő már az elején szerethető karakter. Ami az érdekes, hogy a vége felé kezdtem megutálni őt, vagy nem érteni inkább, a helyesebb kifejezés.
Kettőjük kapcsolata egy normális, bármely házasságnak megfelelő közeg. De mégis szívmelengetőek a visszaemlékezések. Az apró utalások. Az élethelyzetek.
Nagyon szerettem, mikor kettőjükről volt szó a könyvben.
Jó kis kontrasztot alkotott a benti légkör, az otthon melege, egy kapcsolat életereje és a kinti, felbomlóban lévő, kies, féktelen, pusztító világ hidege.

Értek meglepetések, kaptam orbitális csavart is. Így mégis elégedett vagyok a könyvvel.

A stílusa férfias, nyers, bár mégis érző, gondolkodóba ejtő, ijesztő és hihető is egyben a jövő, amit jósol.



Posztapokaliptikus = ez egy látomásszerű világkép, egy olyan végítéletszerű jövőkép, mely egy világméretű katasztrófa miatt (lehet az atomháború, valamilyen hatalmas természeti katasztrófa, gyilkos vírus, idegenek támadása stb.), egy világméretű katasztrófa után látunk olyannak, amilyen. Ez általában mindig egy baljós, sivár jövőkép, ezáltal elgondolkodtató is egyben...

Fülszöveg:
Két nappal karácsony előtt Helsinki a klímaváltozás kegyetlen hatásai ellen küzd. Az apokalipszis nem kíméli a lakosságot: a metróalagutak elöntve, az utcákon lángolnak az elhagyott autók, tombol a malária, a tuberkulózis, az ebola és a pestis. Az emberek Norvégia és Finnország legészakibb részei felé menekülnek, ahol még úgy-ahogy elviselhetőek a körülmények. A társadalmi rend felbomlott, a rendőrség helyett privát cégek felügyelik a közbiztonságot. Tapani Lehtinen azon kevesek közé tartozik, akik még hajlandóak és képesek is a városban maradni. Mikor a felesége, Johanna, a helyi bulvárlap újságírója eltűnik, kétségbeesve indul a keresésére. A nyomok alapján egyre biztosabbnak tűnik, hogy az asszony eltűnése kapcsolatban áll a „Gyógyító” néven ismert sorozatgyilkossal, aki után épp nyomozott. Újabb és újabb titkok bukkannak fel Johanna múltjából, amelyek egyre nyilvánvalóbban összekötik az egész várost rettegésben tartó gyilkosságokkal. Ha már minden más elveszett, vajon meddig tart ki két ember között a bizalom?

Idézet:
Mindaddig elégedett voltál, amíg úgy gondoltad, mindent tudsz, amit tudnod kell. Most viszont látod, hogy nem tudsz mindent, és ez rossz érzés. Nem árt feltenni magadnak a kérdést, hogy egyáltalán mennyit érdemes tudni bizonyos dolgokról.

Kinek ajánlanám?                                                                                                        

Nehéz kérdés. Inkább férfiaknak, bár az érzelmi töltet elég magas.                                                                                                                            

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A két főszereplő kapcsolata

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

Bővebb kifejtésre várt a poszt apokaliptikus része

A könyvet köszönöm a Libri kiadónak!

Libri kiadó: http://www.libri-kiado.hu/
saját, recenziós
280 oldal
Fordította: Márk Sarolta