Egy kis omnibusz

Szennycímlap blogon egy érdekes, új kezdeményezést találtam.
http://szennycimlap.blogspot.hu/2013/05/pattanj-fel-az-omnibuszra.html

Szóval omnibusz. És az mi? Vagy, hogy jön a bloghoz?

Részlet a blogról:

"A Molyon már felmerült, hogy jó lenne közelebb hozni egymáshoz a könyves bloggereket - nemcsak a barátságokra, közös kávézásokra, találkozásokra gondolok (amelyeket irigykedve figyelhetnek az újoncok), hanem az írásra is. Sokszor felmerült már bennem egy-egy téma, és nagyon érdekelne, hogy mások hogyan gondolkoznak erről. 

Úgyhogy ezennel meghirdetem a Könyvesblogger Omnibuszt! Vagyis egy olyan "körjáratot", ahol a bloggerek egy-egy témát járnak körbe, mindenki a maga módján. Az omnibusz vezetője (szeretném ugyanis átadni a stafétát másoknak is) találja ki a témát és ő gyűjti be a linkeket is, és egy szép posztban mindezt az olvasók elé tárja."

Az első ilyen kérdés közel áll hozzám, mert foglalkoztat a kötelező olvasmányos dolog.

Íme, így szól:

Hogyan reformálnád meg a kötelező olvasmányok rendszerét? 

Stréber voltam, így  mindig elolvastam a kötelezőeket, nagyrészt tetszettek is.

Így lett kedvenc olvasmányom Gárdonyi Egri csillagok című könyve.

De valahogy a fiatalság körében inkább elrettentő ez a szó, hogy kötelező olvasmány.

Kevesen is olvasnak és az egyre ritkábban olvasó gyerekek is a szépirodalmi műfajt kerülik.

Ez rendjén is van, de a látókörüket tágítandó, kell ilyen műfaj is az olvasmánylistájukba.

Sajnos a kötelező olvasmányok nagyrészt elavultak már. nem értik a fiatalok miről szólnak. Nem ismerős nekik az az élethelyzet, sokszor a nyelvezetével is bajuk van, nem tudják, miről szól, mert nem értik.

Ilyenkor van az, hogy a sarokba vágják és egy rövidített változatot nyálaznak át vagy valakiről lemásolják az olvasónaplót.

Ekkor már el sem érte a lényegét a kötelező olvasmány.

Meg kellene szerettetni az olvasást, érdekes dolgokat ismerhetnek meg általa, új írókat fedezhetnek fel.

A másik, amivel bajom van, az az, hogy nem megfelelő életkorban vannak az egyes olvasmányok szerintem és nemnek nem megfelelően. Nagy rész főleg fiús könyvek vannak terítéken a kötelezőeknél, ami egy lányt nem érdekel túlságosan (jó, én kivétel voltam).

Aztán sokszor meg sem beszélik az adott könyvet. 

Olvasd el és írj róla. Ennyi.

Akkor minek egyáltalán elolvasni? 

Meg kellene beszélniük, hogy mit nem értenek, mit gondolnak a könyvről, mit váltott ki belőlük a történet, kit szerettek és kit nem. Ekkor kiderülne az is, hogy ki olvasta. 

Nem tudom, hogy a legtöbb iskolában hogy van, de én nem tapasztaltam, hogy erre időt szakítottak volna. Így hogy szeresse meg a gyerek az olvasást? Sehogy.

Olyan, mint egy dolgozat, és kötelező.

Amit én megreformálnák, az az, hogy ne terheljük le a gyereket.

Lenne egy szabadon választott olvasható könyv és egy másik, amit nemnek és kornak megfelelően egy listából választana ki az osztály, amit ősszel meg is beszélnének. A szabadon választottat utána be kellene mutatni röviden az osztálynak és így ajánlani nekik, hátha kedvet kapnának az elolvasásához.

Nem azt mondom, hogy a régi könyvek rosszak, sőt.

De egy kis frissítés nem lenne rossz. Manapság annyi jó író van. akár kortárs vagy régebbi.

Jelenlegi kötelezők:

Alan Alexander Milne: Micimack

Anne Frank: Anne Frank naplója

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Aleszandre Szergejevics Puskin: Anyagi

Anton Pavlovics Csehov: Sirály

Charles Dickens: Twist Olivér, Copperfield Dávid 

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya, vagyis a dámák diadala a fársángon 

Csehov: A vadkacsa és a sirály

David Herbert Lawrence: Lady Chatterley szeretője 

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Erich Kästner: Két Lotti, Lassie hazatér, Emil és a detektívek

E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép 

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben 

Fekete István: Tüskevár, Vuk

Felix Salten: Bambi

Franz Kafka: Az átváltozás 

Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője

Gabriel García Márquez: Száz év magány 

Gárdonyi Géza: Egri csillagok, a láthatatlan ember, Ida regénye, Isten rabja, Te Berkenye

Goethe: Faust

George Orwell: 1984 

Gustave Flaubert: Bovaryné

Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója

Homérosz:Iliász,Odüsszeia                                                                                           HenrikIbsen:Vadkacsa                                                                                                                   Jókai Mór: Aranyember, Kőszívű ember fiai, Sárga rózsa

John Steinbeck: Egerek és emberek

Joy Adamson: Elza és kölykei 

Jules Verne: Kétévi vakáció

Kaffka Margit: Színek és évek 

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem

Katona József: Bánk Bán

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Michael Ende: A Végtelen Történet 

Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk

Mikszáth Kálmán:Szent Péter esernyője, Tót atyafiak, a jó palócok, A beszélő köntös, A Noszty    fiú esete Tóth Marival,  Beszterce ostroma 

Móra Ferenc: Kincskereső kis ködmön, Ének a búzamezőkről, Rab ember fiai 

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig, Árvácska, Rokonok

Madách Imre: Az ember tragédiája

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita 

Mihail Solohov: Emberi sors

Moliére: Tartuffe, Fösvény

Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű 

Ottlik Géza: Iskola a határon 

Örkény István: Tóték / Macskajáték 

Petőfi Sándor: Az apostol 

Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

Szophoklész: Antigoné

Stendhal: Vörös és fekete

Szabó Magda: Abigél, Az ajtó, Katalin utca, Régimódi történet 

Tamás Áron: Ábel a rengetegben

T.Mann: Mario és a varázsló

Toni Morrison: Nagyonkék 

Tatay Sándor: Kinizsi Pál 

Umberto Eco: A rózsa neve

William Shakespeare: Romeo és Júlia Hamlet, Szentivánéji álom

Voltaire: Candide

Vörösmarty: Csongor és Tünde

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem