Oravecz Nóra: Összekötve

Bevallom már megint egy gyönyörű borító áldozatává lettem.

Annyira szépséges és érdekes, hogy a megjelenése előtt rögtön landolt a kívánságlistámon, fülszöveg, utána olvasás, ajánlás nélkül.

Aztán a Libri kiadó volt olyan kedves, hogy elküldte!

Madarat lehetett fogatni velem, mikor megérkezett.

Élőben még szebb, higgyétek el!

Kétféleképpen lehet nekikezdeni az olvasásának.

Vagy véresen komolyan veszed minden szavát és hívő leszel, esetleg nagyon fogod utálni.

A másik lehetőség pedig az, hogy szórakozol egyet.

Ne várj nagy irodalmi értéket, cirádás, barokkos körmondatokat. Ne várj nagy mondanivalót. Csak élvezd a nőcis nyelvezetet és akkor tetszeni fog a mű. Olyan, mint egy esti könnyed, csajos csevegés egy pohár bor vagy koktél mellett, ahol kibeszélitek az aktuális pasitok, munkahelyetek, az élethelyzetet, amiben vagytok. Semmi komoly, semmi mélység, csak jóleső beszélgetés a barátokkal.

Ugye milyen jól esik az, egy strapás nap után? 

Oravecz Nóra, az író szemtelenül fiatal.

Talán önmagát írja meg a könyvében, vagy ő is tükröt tart a mai fiatalok elé? Nem tudom eldönteni.. 

Az elején nehezen szoktam meg a könyvet.

Nóra stílusa igencsak friss, mai. Igazi csajos és lendületes. Nyers, szókimondó. Szóval tőlem roppant messze álló.

Elszomorított, hogy léggé egysíkú a nyelvezete és alap mondatokból áll nagyrészt. Kevés a leírás. Kevés az alaphelyzetek, emberi kinézet, a táj vagy bármi bemutatása, leírása. Én nagyon hiányoltam. Szerintem nagyban élvezetesebbé tette volna a könyvet.

Idegen volt tőlem, a Facebook,Twitter és hasonló kifejezéseket olvasni könyvben, pedig mai csirke vagyok és én is használom ezeket az oldalakat. Nehezen szoktam meg,, hogy ennyire modern dolgok is helyet kaptak a történetben.

Így 

Számomra túlságosan friss a könyv és fiatalos, na meg nem jó időszakomban kapott pont el. 

Nem vagyok túl idős  (igaz attól függ, honnan nézzük), és mégis nehéz volt bele helyezkedni a főszereplő életébe. Sokszor nem tudtam, hogy most akkor nyafog vagy dicsekszik. Szeressem, megsajnáljam vagy pont felpofozzam a butaságaiért.

Kloé, esetünkben a főszereplő, nagyon távol áll az én mentalistásomtól.

Laza, éli az életét úgy, hogy neki jó legyen, más nem számít.. 

Kerüli a kötöttségeket, fél tőlük, ezzel megkeseríti a saját boldogságát.

Rengeteg barátja, avagy inkább haverja van. 

Nem éreztem, hogy a "közeli" barátait tényleg közel engedte volna magához, nem csak kihasználta, hogy éppen ott voltak. Nem tűntek igazi barátságoknak.

Nem tudnék ennyire fesztelen lenni az idegenekkel sem. A pasik jönnek-mennek az életében, de egyik sem az igazi, valami mindig félrecsúszik.

Munkából buliba, buliból pedig másnaposan beesik a munkába (nem tudnék ilyen könnyed életet élni sem).

Egy jó vásárlást többre tart, mint egy emberi kapcsolatot. Fontos neki a külső, amit ezerszer elolvashattunk a könyvben. 

Egyszóval mélységesen felszínes!

És észre sem veszi, hogy nem boldog, olyan dolgok után vágyakozik, ami elérhető lenne, némi változtatással.. Mindig másra vagy másvalakire vágyik. Saját maga rontja el az életét a felszínességével, a látszat dolgokkal, míg nem jön egy pasi, aki még tőle is nemtörődöm módon áll az élethez. Egyfajta görbe tükröt mutat neki. Kloé a  saját rossz tulajdonságát kapja vissza Benitől, amibe bele is törik a bicskája.

Benit nem tudtam hova tenni. Taszított az elejétől kezdve. Ezek a típusú pasik mindig kiestek az érdeklődési körömön. Nem szeretem a szeszélyes, titkolózó embereket.A végén sem értettem meg őt.

Míg Kloé valamiféle mélységet és jellemfejlődést összeszedett, ő azt is elkerülte.

Viszont kettőjük kapcsolatának alakulása igazán tetszett. Főként, ahogy Kloé változott és érezni, gondolkodni kezdett. Még ha ehhez egy fura hitvallás is segítette hozzá.

Pedig a  felszínes főszereplő után ez a "lelki társak" vagyunk s alakítjuk egymás életét maszlag táncolt a legjobban az idegeimen. Nem hiszek benne. Ez a szívem joga, más pont ebben hisz. Elfogadom. De a könyvben túl lett tárgyalva. Az utolsó oldalak erről szóltak csak jobbára, elvéve a könyv lezser báját.

Elvéve azt, amitől a könyv tetszett.

Viszont egy nagy piros pont a befejezésért!

Rózsaszín cukorfelhőt képzeltem és tessék, alaposan meglepett.

Ami még zavart, az az idő. Egyszerűen nem volt jól tagolva. Nem tudtam, hogy egyes történések között mennyi idő telt el. Néhol egy-két órát, majd következőnek heteket éreztem. De leírva nem volt, csak sejtés alapján gondolom így. Jobb szerkesztéssel orvosolható ez a hiba, vagy pár plusz sorral, vagy a fejezetek időpontozásával.

Ez a post olvasása után világosan kisejlik, hogy magam sem tudom mennyire tetszett a könyv vagy mennyire nem.

Egyes mozzanatai nagyon jók voltak, míg mások nem tetszettek.

Szóval még újra kell olvasnom egyszer biztosan, hogy állást fogjak tudni foglalni.

Úgy bírom, mikor elalvás előtt vagy teregetés közben olyan szépen megfogalmazom a könyvről a mondanivalóm, aztán mikor időm engedi végre, hogy le is írjam, juszt egy sor sem jut eszembe belőle.

Így mindig más lesz a postból, mint kigondoltam eredetileg. A jövőben veszek egy diktafont (feltéve, ha nyerek a lottón) és bele mondom a gondolataim, hogy ne szálljanak el a levegőben.

Fülszöveg: 

Kloé igazán elégedett az életével. Remek munkája van, szép lakása Budán, imád bulizni, szeretik a barátai, mindig eléri, amit akar. Csak hát a szerelem… az hiányzik az életéből. Mert valahogy mindig rosszul választ. 
Ám amikor megismeri Benit, minden megváltozik. Mert ez a fiú különleges. Legalábbis elsőre úgy tűnik. Csakhogy, ahogy jobban megismerkednek, Kloénak be kell látnia: Beni talán még a többieknél is rosszabb. De akkor vajon miért vonzódik hozzá mégis ennyire? Miért nem tudja kiverni őt a fejéből? 
A lány nem is sejti, hogy köztük valami egészen más fajta kötelék húzódik, ami elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsolja az életüket, ha akarják, ha nem. Valami, ami jóval kiegyensúlyozottabb a szerelemnél, és ha hinni mernek benne, örökre megváltoztathatja mindkettőjük sorsát.

Idézet:

Az ölelés nagyon fontos és szent dolog. Amikor ölelsz, sérthetetlen vagy. Amikor ölelsz, megnyílik a lelked, és befogadja a másikét. Nem lehet úgy ölelni, hogy közben bezárod a kapukat, a kulcsokat meg jó szorosan a markodban tartod. Ez nem így működik.

Kinek ajánlanám:

 A mai ifjúság számára ajánlanám inkább ezt a könyvet, ők értékelni fogják, azt hiszem.

A könyvet köszönöm a Libri kiadónak!

Libri kiadó

252 oldal

saját, recenzió