Ezer és ezer egy éve vágytam a könyvre.
Van egy film, amit nagyon szeretek és ott is egy egyszarvú körül bonyolódik a történt.
Az miatt szerettem volna elolvasni a könyvet. Viszont annyira népszerű volt, hogy egyszerűen elfogyott. Nem lehetett sehol sem megrendelni, míg gondolt nagyot a kiadó és újranyomta.
Ennek határtalanul örültem, mert így végre birtokba vehettem és egy plusz kis történetet is kaptam hozzá.
Vágytam rá, most az enyém, elolvastam, és mégis csalódott vagyok.
Felnőtt fantasynak túl mesés, túl kevés. Gyermekkönyvnek pedig túl sok, túl hosszú és túl tanító jellegű talán.
Magával ragadó a könyv stílusa, az író írásmódja, a nyelvezete.
Szerettem a szépséges hasonlatokat, az érzékletes tájleírásokat. Ahogy színezte a történetet.
A szereplők is nagyon jól ki lettek alakítva.
Kaptunk érdekes gondolatokat, egyedi karaktereteket, mélységet a szereplőkhöz. A kapcsolataik is érdekfeszítőek. Nem volt olyan ember/egyszarvú, akit untam vagy érdektelen lett volna számomra.
Szerettem hogy párhuzamot vont az egyszarvú emberi léte( Amaltea) és Zsémbes Marcsa között, ahogy Lír és a nagy király között is.
A jó és rossz párharcáról lenne szó? Nem voltam mindig biztos benne. Hiszen a rosszat is lehet szeretni (mint jelen esetben is).
Nekem például kifejezetten Zsémbes Marcsa volt kedvencem.
Smendrik az öniróniájával szintén kedvemre való, a történetben.
Nem lehet okom panaszra.
A történet is gyorsan csordogál. Lehetett haladni vele szép, cikornyás nyelvezete ellenére sem lassított.
Az alap sztori is érdekes. Egyedi és új világot kaptunk. Tetszett, ahogy lassan felépült kockáról kockára.
A lények, a varázslatos vár... mind-mind olyan dolgok, ami jó tettek a regénynek.
Tele van szép gondolatokkal. Érzelmekkel.
Olyan témákat érint a felszínen, mesébe ágyazódva, amin érdemes eltöprengenie a célközönségnek. (Ami ugye megint nem én vagyok. De nem számít. Kicsit kinőttem belőle....) .
Elmúlás, fájdalom, változás, szerelem, a szépség, a hősök és a királyok szerepe, egyfajta metaforaként megjelenítve. Tanít, finoman terelget.
Nem tudom, mennyire tetszett volna, ha fiatalka vagyok még. Talán egy hangyányival jobban. Így keveselltem, amit kaptam.
Nem igazán tudom megmondani mi a bajom tulajdonképpen.
Talán az, hogy nem varázsolt el, nem szippantott magával, ahogy vártam. Kívül rekedtem a történeten és nem szerepeltem benne, ez csalódást okozott.
A második kis epizód valahogy jobban tetszett.
Gyorsabb volt, a szereplők kedvesebbek a szívemnek.
Ugyan azokat a szereplőket vonultatta fel, csak kicsit másként, mint az előző, nagy regényben.
Valóságosabbnak hatottak, még több érzelem jött át.
Bár itt már hiányoztak a mélyenszántó gondolatok, a tanítás. Talán nem is kellett bele annyira.
A könyvet köszönöm a Ciceró kiadónak!
Ciceró kiadó: http://www.cicerokonyvstudio.hu/
318 oldal
saját, recenzió
Fordította: Kleinheincz Csilla
Szép a magyar borítója, de talán ez a kedvencem ehhez a könyvhöz, ami rögtön itt van a felirat alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése