Kísértés Rt avagy interjú a szerzőjével!

Kíváncsi vagyok, hányan találtátok el a legújabb interjúalanyom személyét!
Remélem sokan.

Köszöntlek a blogomon Viktória!
Nem olvastam még a könyvedet (Kísértés Rt. ), de a beszerzendőm listájának az elején tanyázik mindenképpen!

- Mit érdemes tudni rólad, amit megosztanál az olvasókkal? 
Magánélet, ilyesmik...természetesen, csak  amit publikusnak tartasz..
 Huszonnégy éves vagyok, Budapesten élek, és idén szeptembertől kezdem a doktori tanulmányaimat az ELTE-n középkori és reneszánsz angol irodalomból.
A szobámat félezer könyvvel és hatvanhét polcmacskával osztom meg.

 - Az szép szám. Akkor nem csak az írás a nagy szerelmed, hanem az olvasás is.:)
Akkor biztosan van kedvenc íród és könyved?-
 Egy darab íróra nem tudnék rábökni, de ha könyv, akkor Neil Gaimantől és Terry Pratchett-től a Good Omens (Elveszett próféciák). Minden évben terítékre kerül.

- Én is tervezem elolvasni majd...
Mikor kezdtél el írni pontosan? És mi vitt ez a pálya felé?
-  Egészen kicsi koromtól körülvettek a történetek - némelyiket készen kaptam, de akadt, ami tőlem származott. Többször megpróbálkoztam azzal, hogy papírra vessem ezeket a meséket, de komolyabban csak nyolc évvel ezelőtt kezdtem el írni. Azt hiszem, a döntő pillanat akkor jött el, amikor körvonalazódott a fejemben egy történet, ami annyira tetszett, hogy el akartam olvasni... aztán rájöttem, hogy még nem írta meg senki.

 -Melyik hős lennél a történeteidben?
- Kétféleképpen tudok válaszolni erre.
.1 hogy kire hasonlítok:
A Kísértés Rt.-ből talán Serene, de ebben nem vagyok biztos.
Az Őrült Hold alattban egyértelműen Lancaster.

2. hogy ki lettem volna szívesen:
 A Kísértés Rt.-ből azt hiszem, Lucifer: mindig lenne kéznél tűz, hogy ne vegyen meg Pandora hidege.
Az Őrült Hold alattban Lord Stephen: kényelmes állás lehet a világ urának lenni.

 - Hol szoktál írni és mikor száll meg az ihlet?Van olyan napszak, amikor különösen menni szokott az írás?
 -  Alapvetően bárhol és bármikor: legyen az ebéd közben, egy órán, a villamoson, az éjszaka közepén az ágyamban...
 értelemszerűen sokszor nincs lehetőségem, hogy azonnal papírra/monitorra vessem, ami eszembe jut, de mindig van nálam füzet és toll e célra.
Általában éjszaka könnyebben megy az írás; ilyenkor még az sem tarthat vissza, ha hivatalosan már alszom: megesett már, hogy úgy ébredtem, hogy a tenyeremen félálomban írt sorok szerepeltek.

 - És mi az ami kapcsol  teljesen?
 -  A zene, a filmek és az olvasás. Tulajdonképpen bármi, amit passzívan lehet élvezni.

 - Mit teszel akkor, ha nem jut eszedbe semmi a következő történetedhez?
-  Félreteszem egy időre, és igyekszem nem gondolni rá.
Eddigi tapasztalataim szerint minél jobban rágörcsöl az ember lánya egy dologra, annál kevésbé talál rá megoldást.
 Ha azonban eltávolodik pár lépést, akkor előbb-utóbb a probléma megoldja saját magát, de legalábbis könnyebben szembe szökik a folytatás.


- Van olyan  könyv, amit sosem fogsz elolvasni?
  - A legtöbb mostanában felbukkant ifjúsági vámpíros-vérfarkasos sorozat.
 Az Alkonyattal is megjártam - ha már vámpírok, maradok Anne Rice-nál és Richelle Meadnél.

- Van olyan könyv, amiről lebeszélnél mindenkit?

  -Azt hiszem, nincs ilyen. Az sose baj, ha könyv van az emberek kezében - legfeljebb belenyomnék még mást is, ha olyasmiről van szó, ami nekem nem tetszett.

- Egyik vesszőparipám a kötelező olvasmányok a suliból.Kedvenc kötelező olvasmányod van?-  Gárdonyi Gézától az Egri csillagok. Minden benne van: gyerekrablás, alattomos félszemű főgonosz, harctéri taktika, álruhás menekülés, cselszövés, romantika, talpraesett nők, robbanások, akció. Imádtam.

- Az én kedvencem is pont az.
Az íráson kívül mi a foglalkozásod, hobbyd?
 -  PhD-hallgató vagyok az ELTE bölcsészkarán, és amikor ebben elfáradok, akkor rajzolok, olvasok, mozizom vagy dalra fakadok. Néhány hónapja rákaptam a snookerre is, de nem vagyok benne valami ügyes.

 - Egy fura kérdés jön most.Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?
 -  Az biztos, hogy önszántamból nem mennék oda, de ha már muszáj, akkor a laptopomat egy áramfejlesztővel (hogy legyen mit olvasni, nézni és hallgatni, ha épp nem írok), ivóvizet és töméntelen mennyiségű naptejet.

- Ki a legfőbb kritikusod?

-  Alighanem saját magam. Újra és újra átolvasom a szöveget hibák, következetlenségek után kutatva, sosem zárom be a dokumentumot módosítás nélkül.
Mostanra megtanultam, hogy "befejezni" nem tudok valamit, csak "abbahagyni", de ez nem gátol meg abban, hogy "csakazértis" megpróbáljak tökéleteset alkotni.

- Hogyan találnak meg a szereplőid?Mind kitalált vagy van ,akit mintáztál valakiről?

-  Mivel az írás nekem egy meglehetősen intuitív folyamat (azaz a novellákat kivéve sosem úgy vágok bele egy történetbe, hogy minden lépését megtervezem), ezért egyik szereplőm sem tudatos tervezés eredménye. Utólag, amikor már jócskán benne vagyok az írásban, általában rájövök, hogy emlékeztetnek valakire, de előtte soha.

- Az erősségedet már ismerjük (az írás) Jöjjön a gyengéd. Legnagyobb fóbiád?
 -  Minden, aminek hatnál több ízelt lába van. Emellett tériszonyom van és a hirtelen hangos zajoktól is megijedek.

- Melyik műfajt kedveled a legjobban és milyen műfajban tuti nem fogsz írni sosem?

  - Legközelebb a fantasy áll hozzám, annak is az urban fantasy alfaja, de szívesen írok horrort is, ha van rá alkalmam.
Ami a legtávolabb áll tőlem, az talán a krimi: imádom olvasni, de valahogy nem tudnám elképzelni, hogy ebben a műfajban írjak.

- Családod mit szólt a nagy sikeredhez?

-  Örülnek, és büszkék is rám, azt hiszem. Édesanyám legalábbis előszeretettel olvassa a metrón jó feltűnően a Kísértés Rt.-t, pedig alapvetően nem is szereti annyira a fantasyt.

- Mit szólsz egy- egy kritikához?Előrébb visznek vagy csak sebeznek?

-  Ha a kritika építő jellegű, és olyan gyengeségre hívja fel a figyelmem, amit én nem vettem észre, akkor örülök neki, mert segít a fejlődésben. Azzal azonban nem tudok mit kezdeni, amikor olyan embertől kapok kritikát, aki maga is tisztában van vele, hogy nem ő volt a célközönség. Persze mindenki azt olvas, amit akar, de ami engem illet, én valószínűleg nem állok neki a közeljövőben egy Danielle Steel-regénynek sem, mert nagy eséllyel nem élvezném, és így csúnya kritika születne a találkozásból. Szerencsére ehhez hasonlót ritkán kapok. A Kísértés Rt. eddig kifejezetten jó recenziókat zsebelt be: inkább a negatív vélemény számít fehér hollónak.

- Kedvenc könyves bloggereid akiknek nyomon követed a blogját?

-  Nagyon kevés blogot olvasok, és mielőtt a Moly.hu-ra regisztráltam, a létezéséről sem tudtam a könyves blogoknak. Most már némileg jobban képben vagyok, és időnként olvasgatok néhányat, bár bevallom, nem rendszeresen. Az alkalmi áldozataim közé tartozik Amadea, Szilvamag, FFG, Nita, Nima, PuPilla és Gigi.

-Nekem is ők a kedvencek.

Mennyi beleszólásod van az utómunkálatokba, miután leadod a kéziratod?

Mennyit engedsz változtatni?

-  Az Őrült Hold alattból még nem kaptam vissza a szerkesztett verziót, ezért csak a Kísértés Rt.-vel kapcsolatban van tapasztalatom: ott a teljes regényt küldték vissza megszerkesztve, és elvileg lett volna jogom beleszólni, de nem éltem vele, mert Hudácskó Brigi, a szerkesztőm olyan jó munkát végzett, hogy egyetlen helyen vettem csak észre a keze nyomát, és ott kifejezetten örültem neki.
Novelláknál megesett, hogy komolyabb átírást kértek tőlem, de szívesen megcsináltam, mert úgy éreztem, valóban jobb lesz úgy a szöveg. Egyébként hálás vagyok a szerkesztésért: több szem többet lát, és a végcél az, hogy az olvasónak jó legyen. Ha foggal-körömmel ragaszkodnék minden betűmhöz, akkor okosabb lenne a fióknak írni.

- Mennyire vagy maximalista az életben és az írásban?

- Túlságosan. Minden alkalommal emlékeztetnem kell magam, hogy emberből vagyok én is, a tökéletességet legjobb esetben is csak megközelíthetem. Hosszú időbe telt ezt elfogadnom, de azóta sokkal könnyebben mennek a dolgok, és kevesebbet stresszelek az apróságokon.

- Nagyon nehéz a mai íróknak kiadót keresni? Rögös az út?

-  Igen. Nagyon sok múlik a kapcsolatokon, a szerencsén és a tehetségen... sokszor sajnos ebben a sorrendben.
 Egy éve egy kiadónál azt mondták nekem, hogy a hozzájuk érkező kéziratok száma alapján Magyarországon minden ötödik ember ír. Bár ez elképesztőnek tűnik, de ha belegondolunk, mennyire hozzátartozik manapság az emberek életéhez a számítógép, a szövegszerkesztő program és az internet, már nem is tűnik olyan elképzelhetetlennek. Ez egyrészt jó dolog, mert mindenkinek esélye nyílik megmutatni, mit tud - másrészt viszont megnehezíti az érvényesülést is, mert ha egy kiadóhoz naponta 5-10 kézirat fut be, abból az e-mailtengerből nehéz kihalászni a gyöngyszemeket.

- Mit ajánlanál a kezdő íróknak?

-  Először is olvass rengeteget, és ne csak a manapság divatos könyveket, hanem klasszikusokat is.
Írj sokat, megállás nélkül, rendszeresen.
 Ha írtál valamit, tedd félre, majd vedd elő 2-3 hónap múlva, és tanulj a hibáidból, javítsd ki őket.
Ha eljutsz oda, hogy tökéletesnek érzed a művet, olvastasd el valakivel, aki nem a rokonod, nem közeli barátod, nem az életed értelme - és hallgass rá.
Te és a hozzád közel állók olyan közelről nézitek az irományodat, hogy nem látjátok a hibáit, de egy kívülálló igen. Ha képtelen vagy elfogadni és felhasználni a kritikát, akkor inkább csak a magad szórakoztatására írj, ne másokéra.
Ha van egy kész írásod, akkor több út áll előtted. Nekiláthatsz kilincselni a kiadóknál, és reménykedhetsz, hogy egy nap kedvező válasz fogad a beérkező levelek közt. Ez lassú módszer, és semmi nem garantálja, hogy sikerhez vezet, ezért, ha a fejedbe vetted, hogy megjelensz, nem árt aktívabban tenni az ügy érdekében.
 Lépj be írókörökbe, indulj el pályázatokon!
Előbbi remek lehetőség a tanulásra és a kapcsolatépítésre, utóbbival esélyed nyílik megjelenni.
Ha ügyesen csinálod, hamarosan lesz egy publikációs listád, amit csatolhatsz a kéziratod mellé: valószínűbb, hogy a kiadónál egy már megjelent novelládat futják át, mint a több száz oldalas regényedet olvassák végig, bármennyire érdekes is a szinopszis, amit küldtél.
Persze, ami a legfontosabb, hogy legyél kitartó, és ne add fel.

- És végezetül  .
Mi az a dolog, amire most nagyon vágysz?
  - Ebben a pillanatban? Egy nagy pohár kakaó.
 Általában? Nyugalom, egy könnyen folyó történet... és még egy Evanescence koncert.

- És mi az , amire mi nagyon vágyunk?
A hamarosan megjelenő következő könyved, természetesen.
 Egy kis kedv csináló belőle:
"Milyen lehet az állandósult káoszban élni?
Mia hosszan mesélhetne erről, elvégre egész életét az éjszakánként átalakuló Nioba városában töltötte. Barátokat, családokat szakít el egymástól ez a különös, önálló akarattal bíró hely, és titkát még senkinek nem sikerült megfejtenie – legalábbis eddig.
Amikor Mia véletlenül belebotlik a mogorva, embergyűlölő tudósba, Lancasterbe, merész döntést hoz: az ismeretlent választja a férfi oldalán. Éppen csak arra nem számít, hogy az izgalmasnak ígérkező kutatás egy számára új, sötét világba vezet, amelyben a tudomány szorosan összefonódik a mágiával, az égitestek pedig nem egészen azok, aminek látszanak. "

Ahogy olvasom, ez merőben más lesz, mint az első köteted.


Köszönöm szépen az interjút!
Azt kívánom neked, hogy a második könyved is legyen legalább olyan sikeres, ha nem jobban , mint az első.


Kedves olvasóim nektek meg egy nyereményjátékkal szeretnénk kedveskedni.
Hamarosan !
A nyeremény:
Kísértés Rt.-ben szereplő illusztrációk eredetije közül néhány kerül kisorsolásra dedikálva.
Szóval legyetek résen, és olvassátok a bloggom!
És persze kísérjétek figyelemmel Viktória honlapját is.
 http://imreviktoriaanna.blogspot.hu/
  http://underthemadmoon.blogspot.hu/