Ahhoz hogy értsétek a postom, kicsit bele kell mennem a vallás és az én kapcsolatomba.
És csak utána írok konkrétan a könyvről.
Szóval. Hiszek Istenben, próbálok úgy élni, ahogy helyesnek tartaná.
Viszont az egyház némely álláspontjával nem értek egyet.
Ilyen az abortusz, a fogamzásgátlás...
Nem hiszem, hogy valaki attól jobb keresztény , ha minden vasárnap a templomba megy és utána onnan kijöve rosszindulatúan pletykál, másokat kibeszél, bánt.
Nem hiszem, hogy Isten csak a templomban van, szerintem máshol is jelen van.
Nem hiszem, hogy bántani kellene azokat az embereket, akik nem keresztények vagy másik, mint a többség.
Szóval ilyen az én viszonyom a kereszténységge.
Előrebocsátom nincs meleg vagy leszbikus barátom, ismerősöm, vagy legalábbs nem tudok róla.
Nem utálom és ítélem el őket, amíg nem kell az enyelgésüket végig aszisztálnom, mint ahogy ők sem láthatják, hogy az utcán kérkednék a férjem és a köztem lévő szerelemről.
Picoult megint valami izgalmas, egyedi témához nyúlt, mint mindig.
Mindig megmozgatja az olvasók fantáziáját, valahogy kikényszeríti hogy álláspontot foglaljunk valamelyik fél mellett a tárgyilagossága mellett is.
Kicsit hatásvadász, de szerethető ez a története is.
Adva van egy férfi és egy nő, kik egykor szerették egymást, gyermekeket akartak, de sehogy sem sikerül nekik.
Ez és még megannyi apró kis dolog ez mellett.sajnos a kapcsolatuk végét jelenti.
Zoé szimpatikus számomra.Szerethető nő, azért küzd, mint minden nő.
Ksbabát szeretne.Meg is értem őt, nem tudom mi lett volna velem, ha kiderül, hogy nem lehet kisbabám.
A munkája érdekes és izgalmas.Ad egy kis melegséget a rideg történet mellé.
Sok fontos, érdekes dolgot megtudhatunk a zeneterápiáról.
Feldobta a történetet.
Max, testvére árnyékában él.Próbál felnőni hozzá, elfogadni a szeretetét, megfelelni neki is és feleségének Zoénak is.
Eközben mégis valami másra vágyik, másmilyen ő, mint amilyen szerepet játszik..
Alkoholista titokban, és rendkívül befolyásolható.
Taccsra teszi a válása és a többszörös kudarc a babaprojektben.
Pont a megfelelő időben kerül egy vallási fanatikus karjaiba.
Clive tiszteletes. Nos, ő volt a számomra a legellenszenvesebb az egész történetben.
Annyira nem egy tiszteletesre hasonlít nekem.
Zoé megtalálja a boldogságot, egy nő oldalán.
Vanessa boldoggá teszi, csak egyvalamit nem tud megadni ő sem neki, egy kisbabát.
De van három embriója Zoénak lefagyasztva Maxtől.
Már-már minden adott a könnyű, boldog életükhöz.
Ám Max, a befolyásoltságnak köszönhetően úgy dönt, nem nekik szánja a babákat eltévelyedett mivoltuk miatt, hanem az Istenként tisztelt Clive tiszteletes sugallata által a nagyra becsült testvérének és annak angyali feleségének.
És innen kezdődik a vesszőfutásuk.
Reflektorfénybe kerülnek az embriók megszerzésének bírósági tárgyalása miatt.
A könyv megint végig megy sok jelentős, vitát gerjesztő témán.
Címszavakban:melegek és jogaik, a lefagyasztott embriók emberek-e már vagy még nem, vallás, szexuális molesztálás, abortusz...
Ezek ismeretében Zoé és Vanessa nem igazán hétköznapi, de szépen kibontakozó szerelmét megkedveltem.
Nekik szurkoltam a könyv végéig.
Néhol felhördültem, néhol dühöngtem és vitába szálltam volna én is.
Azt hiszem elérte az író amit akart. Egy kis polgárpukkasztást.
A történet jó.
Él, bele képzelhetjük magunkat, álláspontot választhatunk, szurkolhatunk...
A szereplők jól ábrázoltak, bár némelyik mellékszereplőről többet is meghatottunk volna.
A borító érdekes.
Első ránézésre nem is tűnik fel mi van a képen, csak a színek tűnnek fel.
És egy mondás, ami eszembe jutott a könyvről:
"Egy nő két dologért tesz meg mindent.
Azért hogy legyen gyereke és hogy ne legyen!"
A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!
történet::10/8
helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek,romantika:10/8
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/8
Athenaeum kiadó :http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
472 oldal
saját, recenziós
Fordította: Sóvágó Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése