Stephen King · Owen King Csipkerózsikák

Gyönyörű borító, ígéretes fülszöveg, zseniális író (k), ami akár garancia is lehetne. 

Nagy reményekkel vágtam bele az olvasásába, de hamar letört a lelkesedésem is. Ez a tégla méretű és súlyú könyv borzalmas. Annyira nehéz, hogy minden este le kellett tennem fél óra olvasás után, különben kitört volna a kezem. Így viszont nehéz belépni a történetbe, elvarázsolódni, ha mindig kizökkenek...

A borító szépséges. Az alapötlet zseniális. Elalszanak a nők, kis gubókba kerülnek. Élnek, lélegeznek, de nem készítenek vacsorát, nem ringatják a babájukat, nem látják el házassági esküjük kitételeit. Csak alszanak, mint a Csipkerózsikák. A nőietlen világ felbolydul. A társadalom kemény arculcsapásként éli meg a nők hiányát. Még jobban elférfiasodik a világ, előtérbe kerülnek a férfiak gonoszságai vagy épp jóságaik. 

Izgalmas téma, amivel nem csak egy könyvet lehetne megtölteni. Ezt fejtegethették volna az írók bővebben, akkor imádtam volna teljes egészében. Így van némi gondom vele.

Van benne egy fantasy szál, ami nekem fura és teljességgel elhagyható lenne. Egy betegséggel magyaráznák a csipkerózsika effektust vagy vírussal, amit legyőznek végül, akkor emészthetőbb történet lenne. Imádom a fantasyt, de ebben a könyvben teljességgel felesleges dolog. Kevésbé felépített és átgondolt. Nincs kifejtve eléggé. El tudnám képzelni, hogy kap egy külön fejezetet, álmot, kötetet, akármit és ennyi. Így elveszi a figyelmet a fő részekről, hozzá nem ad a történethez túl sokat.

Az író zseniálisan tartja éberen az olvasóit. Izgalmas részek váltogatják egymást a drámai jelenetekkel, párbeszédekkel, leíró részekkel. A hangulatkeltés még mindig nagy erőssége Kingnek. Imádtam a hasonlatait, a leírásait. Jól egyensúlyban tartja az izgalmakat, a pergő cselekményt és a lassabb, drámaibb részeket.

A szereplők nagyon jól megkomponáltak, de rengetegen vannak és nehéz azonosulni velük vagy legalább megkedvelni őket. Senkihez sem kerültem közel, ami nagy bibije sajnos a könyvnek. Elvesztem a sok név között, összekevertem őket. Kevesebb hangsúlyos karakter kellett volna talán a történetbe, az is vitte volna előre simán az egészet és könnyedebb lett volna.

Azt mondom a könyv 200 oldalát megspóroltuk volna vele. Könnyebben emészthető és kevésbé rétestészta jellegű lett volna.

Vajon melyik részt és mennyit írt az apa, mennyit a fia? Ezek a közösen megkomponált könyvek mindig felvetik bennem ezt a kérdést.

Sajnos hiába a jó téma, a stílus, az izgalom, az írói fegyvertár összes patronja, valahol félre ment az egész. Végig olvastam, vitt előre, néhol tetszett is, de nem lett kedvenc könyvem. Csűrhetem, csavarhatom, írhatok én is még száz sort a bejegyzéshez, de akkor is csak erős közepesre értékelném. King tud ennél ezerszer jobbat is!

Stephen ​King és Owen King szuperprodukciójában, apa és fia közösen írt könyvében a fő kérdés: mi történhet, ha a nők eltűnnek a férfiak világából?
Valamikor a jövőben (amely olyan valóságos, hogy akár napjainkra is felcserélhető lehetne) a nőket elalvás közben beburkolja egy ismeretlen fehérjéből képződő hártya, olyan, mint a selyemgubó. Ha a Csipkerózsikákként alvó nőket felébesztik, vagy bármi módon megsérül a gubójuk, akkor állatiasan vadak és erőszakosak lesznek. Alvás közben viszont egy másik, a miénknél jobb világba jutnak, ahol harmónia uralkodik, és szinte nincsenek konfliktusok.
Egy isten háta mögötti helyen, a nyugat-virginiai Dooling női börtönében azonban van egyvalaki, egy titokzatos idegen, bizonyos Eve Black, aki normális módon elalszik és felébred. De vajon az ő esetében orvosi anomáliáról van szó, amit tanulmányozni kellene, hátha megoldást ad erre az egész alvásproblémára? Vagy talán Eve Black démon, a megmagyarázhatatlan jelenség okozója, és a legjobb lenne megsemmisíteni? A magukra maradt, egyre inkább ősi ösztöneikre hallgató férfiak egymással vetélkedő frakciókra szakadnak: ki megölni, ki megmenteni akarja Eve-t. Mások a zűrzavart kihasználva személyes ellenségeiken állnának bosszút. A csupa férfi világban elszabadul a pokol és tombol az erőszak…

„Inkább fantasy ez, nem horror. Bizonyos részei gyilkosak, embereket széttépnek, lelőnek és szörnyű módokon meggyilkolnak, de nincs benne kísértet, sem ijesztő bohóc.” (Owen King)

Európa kiadó

706 oldal

Fordította: Dranka Anita