Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna

Ti hisztek a végzetben és a kísértetekben? Ha nem, ez a könyv megmutatja nektek, hogy létezik mindkettő.

Azt bátran kijelenthetem, hogy a tavalyi év olyan könyve, amit a legjobban vártam és vágytam rá. Álomkönyv.

De valahogy úgy alakult, hogy mindig mást vettem meg vagy kaptam. Egyre messzebb szállt az álom tőlem, míg végül a kedves Geopen kiadó elküldte nekem. Ezúton is köszönöm, hogy valóra váltották egy könyvfanatikus nagy vágyát. Madarat lehetett volna fogatni velem örömömben, mikor megérkezett.

 Jó kézbe venni a könyvet, mert szépséges a borítója.

Már annak van egyfajta különös, baljóslatú hangulata, ami megbabonázza az embert.

Belülről is szép munka. Jó a kötése, megfelelő a súlya, nem kell fél téglát cipelni a táskában magammal vagy nem kell, hogy elzsibbadjon a kezem olvasása közben. Meglepő, hogy nem a szokványos betűszínt választották. Féltem is tőle, de nem bántja a szemet, kellemes olvasni és így egy kicsit formabontó is.

Viszont túl sokat vártam tőle, és arról elfelejtkeztem, hogy ifjúsági könyv. Nem is tudom, miért vártam én ijesztő jeleneteket, olyan horrort, amitől aludni sem merek napokig? Az eleje ezek után meghökkentet. Hisz nem ezt kaptam. De ez nem tántorított el a nagy szerelemtől a könyv és köztem.

A könyv hangulata miatt pörögtek a lapok a kezemben. Talán túl gyorsan is.

A nyelvezete rendben volt, ifjúsági könyv létére.

Kaptam egy szerethető, visszahúzódó fiút, Cas-t, aki olyan, mint minden normális tini. Illetve majdnem olyan. Csak látszólag. Olyan „hobbija” van, amit nem irigylek tőle igazán. Szellemeket lát és harcol velük. Úgy teszi mindezt, hogy van spiritusz a fiúban, van humorérzéke és mer nevetni önmagán is. Bakizik is, bár tudja, hogy az életébe kerülhet, mint az édesapjának. Ennek ellenére követő őt ebben a fura hivatásban és az élőket vigyázza, a holtakat pedig elküldi oda, ahol a helyük van.

De megtalálja a végzetét is egyik nagy feladata közben. 

 Azt már tudjátok, hogy mit nem irigylek tőle. De mi az, amit igen? Amit roppant mód irigyeltem tőle, az az édesanyja. Félreértés ne essék, szeretem az anyukámat és nem cserélném le, de jó lenne, ha ő is boszorkány lenne, mint Cas anyukája. Nagyon megkedveltem a hókusz-pókuszait, az illóolaj kevergetései, ahogy hagyott teret a fiának és segítette mikor kellett. Többet olvastam volna róla is. Sajnálom, hogy csak mellékszereplő, nem pedig főszereplő.

Cas barátai, mint karakterek nem fogtak meg. Kicsit kidolgozatlannak éreztem őket. Bár nem az ő szerepük a fő a könyvben.

A lényeg Anna. Anna, a fő-fő szellemünk. Imádnivaló. Néhol még azt is elfelejtettem, hogy nem hús-vér ember. A realitás talajára csak a történet húzott vissza. Ami azt bizonyítja, hogy zseniális az író. Remekül formálta meg Annát.

A humor szintén főszereplő. Komáltam a könyvben, oly annyira, hogy néhol hangosan felnevettem. Újra iskolásnak éreztem magam. Annyira valóságos tinik a szereplők, a maguk beszólásaival, viselkedésével.

A romantika felbukkanása nem meglepő egy ifjúsági regényben. Ebben a történetben ráleltek a megfelelő egyensúlyra. Pici érzelmeskedés, de nem túl sok. Nem lányregényes, agyonromantikázott. Hanem csak egy pici szál, amit megcsillant. És mégis ez a könyv legnagyobb erőssége. Nekem elfért volna több a könyvbe. Bár akkor a fiúolvasók világgá szaladtak volna tőle. Bizony. Rájuk is gondolva van. Az akció jelenetek nem csak poénosak, hanem lebilincselőek és lehet izgulni rajtuk. A könyv közepe táján ráerősít a misztikus, borzongatós feeling is. Van pár gyomorforgató és véres jelenet. De nem zavart. Talán csak annyiban, hogy megugrott a korhatározós karikám ekkor.

A leglényegesebbet a végére hagytam. A történet vonalvezetése impulzív. Tetszik az egyedi ötlet és a kivitelezése is. Biztos, hogy akik olvasták már, egyet értenek majd velem. Ez a könyv nagyon hasonlít az Odaát című sorozatra, ami nagy kedvencem. Ugyan az a szellemesség (mindenféle értelemben), ugyan az a hangulat és még a főszereplők kedvelhetősége is ugyan az. De ez pozitív jellemzője a könyvnek. Nem nevezném koppintásnak, mert ugyan az, de mégis kicsit más.

Most már eleget áradoztam róla ahhoz, hogy meggyőzzelek titeket, hogy olvassátok el a könyvet, mert nagyon jó.

Lássuk, hogy miért nem maximális pontszámot kap a könyv. Néhol nekem túl gyorsan pörögtek a történések és hiányzott az idő, a bővebb kifejtés.

Az érzelmek elnagyoltak, kellett volna bele több gondolat, érzés. Ennyi, és nem több.

Továbbá kiragadok egy részletet a könyvből, ami engem is foglalkoztat.

A szellemek léteznek vagy sem? Lehet bolondnak néztek, de én hiszek bennük.

 Ennek tudatában jöjjön az idézet.

” Nem tudom, milyen érzés lehet halottnak lenni. Furcsa, nem igaz, hogy fogalmam sincs erről, pedig annyiféle kísértettel találkoztam már. Kész rejtély. Azt sem lehet tudni, hogy a holt lelkek közül egyesek miért távoznak, mások miért maradnak itt. És vajon hová tűnnek azok, akik távoznak? Ugyanoda, ahová azok, akiket én öltem meg?"

Szerintetek miért maradnak a szellemek? Mi köti ide őket? Vagy inkább ki? A jó és rossz szellemek is ugyan oda távoznak vajon? Mi teszi őket rosszá vagy jóvá egyáltalán?

A kérdések megválaszolása és a könyv lehetne egy jó kis hétvégi szellemidézős parti fő témája.

És hála az égnek, nem maradok Cas és Anna nélkül.

Az író tovább szövi a történetét.

Egy kis "szellemesség" a Wikipédiától:

Egy kísértet egy halott személy (ritkábban állat) állítólagos megnyilvánulása. Az általános elképzelés szerint a kísértet az elhunyt személy testetlen szelleme vagy lelke, ami a Földön marad a halál után. Némely hagyomány szerint a kísértet csak az illető személyiségének maradványa és nincs közvetlen kapcsolatban szellemmel vagy lélekkel.

A nyugati világban gyakran tartják a szellemeket olyan lelkeknek, amelyek képtelenek haláluk után nyugtot lelni, és ezért vándorolnak a Földön. A megnyugvásra való képtelenség magyarázata sokszor egy elvégezetlen feladat, például egy áldozat, aki bosszút akar állni a saját haláláért. A bűnösök néha azért maradnak a világban, hogy elkerüljék a büntetést a túlvilágon

A kísérteteknek nincsen anyagi testük, mint az eleven embereknek, ehelyett asztráltestük van. Gyakran nem teszik magukat láthatóvá, hanem más módon érzékeltetik a jelenlétüket, mint például tárgyak mozgatása, hangok kiadása stb. , amelyekre állítólag nincsen természetes magyarázat.

Egyszóval Kendare kicsit változtatott a megszokott sémán és Annának érinthető testet alkotott, így még ijesztőbbé és igazivá téve őt.

1. a történet: 5/4
2. a létrehozott világ: 5/5
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4
5. kedvenc szereplő: Anna
6. akit a legjobban utáltam: Carmel
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4.5
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/4
10. a könyv hangulata: 5 /5
11. legjobb jelenet: Cas és a telepata barátja találkozása és a kávézóbeli beszélgetése
12. legrosszabb jelenet : a harc
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: 5/5
15.  humor: 5/4
16.  kedvenc idézet : 

"Az agyam megrázza magát, akár egy vizes kutya, és a kérdések, megannyi szertefröccsenő vízcsepp, csak úgy záporoznak belőle."

"Ő az. Ide-oda libben, mint egy képernyővédő ikon, mintha nem bírná eldönteni, kép maradjon, vagy kilépjen a valóságba."

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: félősöknek nem ajánlanám, és azt hiszem  14 év felettieknek akkor is csak

18.  fülszöveg: 5/4.5
19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/5

saját, recenziós

286 oldal

Geopen kiadó: http://www.geopen.hu/

Fordította: Bíró Júlia

Spoiler

"Anna lassan ereszkedik lefelé, egyenesen felém tart. A lába nem érinti a földet. Bíborlila ereket látok átsejleni a pergamenfehér bőrén. Éjfekete haja úgy úszik a levegőben, mintha víz alatt lebegne, kígyószerűen siklik ide-oda. A haja az egyetlen, ami élőnek tűnik rajta.

Nem úgy viseli halálos sebeit, mint a többi szellem. Azt mondják, átvágták a torkát, de nem látok sebet hosszú, kecses és hófehér nyakán. De ott a ruhája. Nedves, vörös és folyamatosan hullámzik. Súrolja a földet , vércseppeket hagy maga után. "