Arthur Madsen: Az elátkozott nap

 Napok óta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel, de valahogy nem akart jönni az ihlet a könyvvel kapcsolatban. Nem jutott eszembe semmi értelmes.

A könyv úgy került hozzám, hogy egy játékon nyertem az Álomgyár kiadótól. Ezúton is köszönöm nekik!  

Igaz nem kifejezetten az én stílusomba vág, de némelyik krimit szeretem, így gondoltam elolvasom, egy kis műfajbeli kikapcsolódásként.

Egy igazán izgalmas, ijesztő borítóval találjuk szembe magunk a könyv kézbevételekor. A fülszövege is ígéretes.

Viszont nagyon érződik még a könyvön, hogy első könyves író tollából származik. Csomó apró hibát fedeztem fel, ami kicsit el is vette fokozatosan a kedvem a történettől. Már csak azért is érződik, hogy férfit takar az írói álnév, mert a hibákat a női írók nem vétették volna. Ilyen például az, ami nagyon az agyamba égett, hogy egy terhes kismaminál a hatodik hónapban vették észre csak, hogy ikreket vár. Ez már a régi időkben is lehetetlen lett volna. Nem beszélve az anyukáról, aki a baba/babák mozgásából észrevette volna, ha így van. Ez egy nagy elemi hiba. Egy másik kórházas résznél pedig annyi szakszó van, hogy az átlag olvasó, ki nem a Vészhelyzeten és a Grace klinikán nőtt fel, nem is tudja mi történik. a két történés között nagyon éles a kontraszt.

 A káromkodások a könyvben is igazán férfi íróra vallanak. Bevallom, én nem szeretem egy könyvben (mint ahogy az életben sem), sokszor zavartak.  De értettem, hogy miért van szükség rá.

A történet tartalmáról röviden: Egy iker terhesség balul végződik és a két pici gyerek egyedül marad. Körülöttük megmagyarázhatatlan halálesetek történnek. Nyomoznak, nyomoznak, de csak úgy ímmel-ámmal. A sok halál csak akkor marad abba, mikor a két babát különválasztják.  Így más nevelőszülőkhöz kerülnek. Teljesen más háttérrel. Egy nyomozó erre teszi fel az életét, hogy kiderítse mi történt valójában.

A szereplőkkel bajban voltam. A két fő karakterünkkel, azaz az ikrekkel nem tudtam azonosulni sehogy sem. Még a jónak szánt szereplő is ellenszenves volt nekem a maga módján. Így nem volt kinek szurkolnom. Illetve hát a nyomozónak lehetett volna, aki vezeti a krimi szál kibogozását. De őt sem zártam a szívembe.

Az ötlet nem volt rossz. Egy kis misztikum is tarkítja. De a kivitelezésen még lett volna mit csiszolni. Ezt leszámítva egy igazán gördülékeny, könnyed történet lehetne. De csak lehetne. Olyan, min egy hullámvasút. Hol az egekbe röpít, hol pedig meredeken zuhanunk. Voltak oldalak, amiket pillanatokon belül eltüntettem, mert érdekes volt. De néhol le kellett, hogy tegyem a hihetetlensége vagy éppen unalmassága miatt. Aztán néhol az érzékenységem vetett véget egy időre az olvasásnak.

A könyv üzenete számomra, egy hatalmas nagy morális kérdés. Az ikrek egyike brutális és kegyetlen, amit kicsi korától, hogy nem vett észre senki? Hihetetlen!  A könyv végére tetőzik e tulajdonsága, amitől a gyomrom forgott, tudva, hogy vannak ilyen beteg emberek a világban is, nem csak a könyvben. A jónak szánt iker tesó pedig egy mulya, számomra tesze-tosza személyiség, aki nagyon lassan tett végre valamit, és azt is csak akkor, amikor már késő volt.  Teljesen eltérő családmodellben nevelkedtek, teljesen eltérő személyiséggel és egyforma kinézettel. Ez felvet egy érdekes teóriát. Vajon egy embernél mennyit számít a neveltetés, a közeg ahol él, és mennyit a személyisége, amit kap születésekor? Ki lehet nevelni valamiből, ami rossz és káros? Vagy lehetetlen feladat? Erre kíváncsi lennék.

A krimi szál kicsit megcsúszott. A rendőr, kinek dolga lett volna a nyomozás zöldfülűként viselkedett. A szimpla gyerek megoldotta helyette a feladatot, igaz kis „szerencsével”, ha nevezhetjük így.

Érzelmi töltete nem volt a könyvnek számomra. Igazi, mély érzéseket nem leltem a könyvben, ami hiányzott, bevallom. Mint ahogy a humor is.

Sokat panaszkodtam már a könyvre, pedig nem rossz történet. csak nekem ezek szemet szúrtak és így jobban értitek, hogy miért ilyen alacsony pontokat kap tőlem. Az is benne van a dologban, hogy ez egy igazán férfias olvasmány. Nekik ajánlanám jobban, mint a női olvasóknak. Egyszóval ez semmilyen szempontból sem az én könyvem volt.

Ami hatalmas nagy pozitívum volt számomra, az a magyarázat az ikrek viselkedésére és fura kapcsolatukra. Nem is lőném le a poént, mert fontos tényezője a történetnek.

Kiemelnék még egy részt, amit kifejezetten élveztem a könyvben. Mégpedig Adam álmát. 

Az valami fantasztikusan van megírva. Sötét, ijesztő és felkavaró. Több ilyen részletet kérnék az író következő könyvébe és mindenképpen megveszem. Na, ott aztán volt hangulatteremtés és frász.

1. a történet: 5/3
2. a létrehozott világ: 5/3
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/3
5. kedvenc szereplő: -
6. akit a legjobban utáltam: Adam
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/3.5
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/4
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: -
12. legrosszabb jelenet : a végső és Adam álma
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/3.5
14. misztikum: 5/4
15.  humor: 5/2.5
16.  kedvenc idézet : -

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: férfiaknak és igazán elszánt nőknek

18.  fülszöveg: 5/4.5
19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/3

Álomgyár kiadó: http://alomgyar.com/
saját, nyereménykönyv
280 oldal