Interjú

Már régóta gondolkodtam azon, hogy kivel készüljön a legújabb interjúm. Olyan emberre vadásztam, aki még nem került senki tolla elé, de érdekes személyiség és mindenki kíváncsi lenne rá.

Nézegettem a molyon a molyos írókat.

Találtam is sok személyt, akivel szívesen készítenék interjút, de nem volt az igazi az ötlet.

Majd kipattant az isteni szikra.

„Ha már moly, akkor legyen kövér.”

Azaz egy olyan személyt mutatnék be nektek a molyról, aki minden szálával kapcsolódik ahhoz.

Hiszen ő a „szülőatyja”.

Ő nem más, mint Nagy Bence.

( http://hagymanelkul.tumblr.com/ )

Köszönöm, hogy ezúton is vállalta az interjút.

– Mesélj a gyermekkorodról. Fára mászós, bandázós, verekedős, élénk kisfiú voltál? Vagy pont az ellenkezője?

Inkább az ellenkezője, a bátyámmal mindketten eléggé könyvmolyok voltunk. Bár el kellett gondolkodnom először a kérdésen, mert persze volt részem elég fára mászásban is, de ezek nagy része azért a szülői odafigyelés hatására történt. Arra emlékszem, hogy szeptemberben majdnem mindig nekem volt a legfehérebb a bőröm, mert még a Balaton-parton is egy fa árnyékában olvastam a legszívesebben.

– Hogy kerültél kapcsolatba az olvasással? Volt, akitől láttad a családban? Terelgetett a helyes olvasnivalók felé?

A családban mindenki sokat olvas. A szüleim évtizedekig jártak egy 50 km-re eső kisvárosból Budapestre dolgozni vonattal, így egészen kis koromtól azt láttam, hogy falják a könyveket. De persze náluk sem ekkor kezdődött, édesanyámtól rengetegszer hallottam már az “ó, ezt még lánykoromban olvastam” fordulatot.

– Mi a legemlékezetesebb gyermekkori olvasmányod?

A Gyűrűk Ura, először ennél a könyvnél éreztem, hogy elzsibbad a fülem mögött egy-egy izgalmas rész után.

– Miket szeretsz most olvasni? Mennyiben változott az évek során az olvasmányaid stílusa? Kedvenc könyv/szerző?

Inkább csak az változott, hogy mostanában nagyobb arányban olvasok olyan könyveket, amelyek valamely cél irányába mutatnak. Rengeteg gazdasági, üzletvezetési könyv van köztük, illetve pozitív pszichológiával is sokat foglalkozom mostanában. A szépirodalom és a szórakoztató irodalom terén meg elsősorban ajánlásra olvasok, és ez jól is van így. Végülis az egész Molynak az az egyik célja, hogy ne okozzon gondot a következő olvasmány kiválasztása. A kedvenc könyvem hosszú idő óta Hemingwaytől a Vándorünnep, de nem tudom megmondani, hogy miért, egyszerűen csak jól rezonálok rá.

– Hány kötetes a könyvespolcod, és melyik könyvedre vagy legbüszkébb?

Kevés könyvem van, valójában még a kedvencemből sincsen saját külön kiadás, csak egy gyűjteményes kötet. Amikor legutóbb költöztem, az összes olyan könyvemtől megváltam, amellyel már nem volt konkrét tervem, vagy nem volt kellően érdekes közös történetünk. Valójában nem vagyok gyűjtőtípus, de azt viszont élvezem nagyon, hogy gyűjtők vesznek körül.

– Vannak olyan bloggerek, akiknek mindig figyelemmel kíséred a munkáját?

Elsősorban fejlesztéssel kapcsolatos blogokat olvasok, mert jóval könnyebben és gyorsabban lehet friss szakmai információkhoz jutni, mint könyvekből, de nem hiszem, hogy programozóknak és IT cégek vezetőinek a nevei túl sokat mondanának. Gondolom, inkább magyar könyves blogokra gondolsz, és erre azt mondom, hogy igen is meg nem is. Az igen viszont inkább annyit jelent, hogy mivel a magyar könyvesbloggerek a Molyon is folyamatosan építik a molyos identitásukat, ezért mint molyos felhasználó találkozom is velük. De kifejezetten könyves blogokat nem szoktam látogatni, általában úgyis presztízskérdés a szerzőik számára, hogy becsatolják azokat a Molyra.

– A Moly mennyi időd veszi el naponta? Más munkád is van, vagy most ez a hivatásod?

Azt mondanám, hogy egy fél állás most a Moly, de általában jóval több a munka vele. Valószínűleg azt kommunikáljuk a legkevésbé, hogy ki mivel is foglalkozik, mert inkább a rendszerszemlélet a fontos, hogy azért működnek a dolgok, mert jól kitaláltuk a folyamatokat. Én csak a távlati tervekkel, az üzleti partnerekkel és a fejlesztéssel foglalkozom. Például a Moly szerkesztői és moderátori csapatának összetétele és működése független tőlem, de ez jól is van így, mert nekem így megvan a nagyobb rálátásra a lehetőségem, míg a csapat a “frontvonalból” hozza a sokrétű tapasztalatait, és jól tudja érvényesíteni a kollektív tudását.

– Kik a segítségeid legfőképpen az oldalon? Mi alapján kerülnek beválasztásra? Hogy lehet bekerülni ebbe a lelkes csapatba?

Jelenleg az adminisztrátorok azok, akik a legtöbb terhet leveszik rólam, például a moderáció irányítását vagy a tagokkal való kapcsolattartás teljes egészét, de őket is csak azért emelem így ki, mert ezekkel sokáig nekem kellett foglalkoznom. A Moly szerkesztőségének tagjai egyébként remek munkát végeznek, és bár a kezdeti magot én választottam ki, ma már ők döntenek az új szerkesztők meghívásáról. Ők pedig az egyes tagok molyos előéletét nézik, elsősorban a jellemet és az építő jellegű aktivitást.

– Miben tudják a molyok segíteni a munkátokat?

Ha hiányzó adatot találnak, töltsék fel, ha rosszat, javítsák ki. Egyébként meg csak érezzék jól magukat a Molyon, a játékszabályokat ismerik.

– Nézzük a felnőtt Bencét. Mit tudhatunk most rólad? Család, gyerek?

Készülőfélben...

– Mi a legkedvesebb elfoglaltságod, ha nem molyolsz vagy olvasol? Hogyan lazítasz? Hogy képzeljük el egy lazulós napod, ami teljesen kikapcsol?

Nehéz kérdés, elsősorban élvezem, hogy szeretek és szeretve vagyok, a többi jön magától. A könyvek mellett a filmeket és a társasjátékokat is szeretem, és szívesen főzök is, úgyhogy nem nehéz összeraknom egy jó napot.

Kérdésem lenne még ezer. De Bence ideje véges, és sokat dolgozik azért, hogy nekünk molyoknak jó legyen fent az oldalon.

De a  Merítésben is jelen van  Bence, ott is sok érdekes kérdés elhangzik, amit én is feltettem volna neki.

Így még jobban megismerhetitek őt.

Itt tudjátok elolvasni: http://moly.hu/merites-rovatok/kolcsonkapott-beszelgetesek-14