J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Egy könyv, amit mindenki várt. Egy könyv, ami nagyon zajos fogadtatásban részesült minden szempontból. Ami az érdekessége, hogy minden olvasóból mást váltott ki, eddig kevés egyöntetű értékelés született. Sokan utálták és sok embernek nagyon tetszett.

Nem Harry Potter( későbbiekben HP), azt tudni kell róla. Talán ez váltotta ki a nagymértékű csalódás az olvasókból. Pótlékot akartak, az helyett. De ez nem az a könyv.

Napok óta „írói” válságban szenvedek. nem tudok mit írni, az olvasott könyvekről. Ám ez a könyv azt hiszem helyre billentett végleg. Órákat tudnék mesélni és írni. Na jó, azért annyira nem akarlak titeket untatni és mindenki maga szűrje le a könyvből a tanulságokat.  De nem lesz rövid post, most figyelmeztetlek benneteket előre!

Tudtam, hogy ezt a könyvet mindenképpen el kell olvasnom, ha törik, ha szakad. Rowling nénénk stílusát és a Harry Potter könyveket nagyon csipáztam, a kedvenceim között tartom számon. Végre megvan a teljes sorozat és már csak egy könyve elolvasása van hátra.

Sejtettem, hogy ez homlokegyenest az ellenkezője lesz a HP sorozatnak, így nem ért meglepetésként. Igazi felnőtt olvasmány. Beért az írói is, olyan, mintha a HP regényeket, ahogy írta, szépen ő maga is felnőtté vált volna kötetről kötetre az írásban.

 Nem is tudom, hol kezdjem a könyv bemutatását és az érzéseimet. Legszívesebben bele-bele kapnék mindenbe egy kicsit, ahogy a könyv is. De igyekszem nem hebrencs lenni. Szép lassan zúdítom rátok a benyomásaim.

A könyv nyelvezete élvezetes, abban nem változtatott Rowling. Felnőttesebb lett csupán. Nagyon sok ismeretlen eredetű szó volt viszont a történetben. Nem tudom eldönteni, hogy most ez jó, vagy sem. Párat ki is jegyzeteltem, hogy utána nézzek a jelentésüknek. Nem vagyok egy ász nyelvész, a helyesírással is megküzdök rendesen. Így lehet, hogy számomra azért voltak zavaróak ezek olvasás közben. Megtörték a történet sodrását, ahogy elő kellett vennem google-t a jó barátomat, az Idegen eredetű szavak szótára helyett (sajnos ez még nem lelhető fel a nem kis könyvtáramban, sürgősen pótolandó!).

 Csak egy pár példa nektek, magyarázattal, hátha ti is meglepődtök a kérdéses szón és nem ismeritek.

elparentál - elsirat, elbúcsúztat

zabrálás - fosztogatás

obskúrus- homályos, sötét, zavaros

nepotizmus - rokonpártolás

 kooptálják – jelöl, új taggal bővít

atavisztikus – öröklött, ősökre visszaütő

szervilizmus – szolgalelkűség

Ezek a szavak az egyszerűbb embereknek szerintem nehézséget okoznak, azért sem tudom eldönteni, hogy jó-e, hogy ilyen a könyv vagy sem. Pedig nekik is szól a történet.

Ezek a fennkölt szavak mellett kapunk mást is. Hogy is fejezzem ki szépen, sértés nélkül? Igazi, jó paraszt beszédet vagy az alacsony rangú, iskolázatlan emberek nyelvezetét is. Keveredik e kettő a könyvben, ami remek kontrasztot alkot a két réteg között, kiélezve még jobban a különbséget közöttük.

Nézzük magát a történetet és a könyv olvasása közben a kiváltott érzelmeket, felmerülő kérdéseket. 

Miről szól a könyv? Mindenről és semmiről.

 Egy kis falu lakóinak sorsát mutatja be, ahogy összekapcsolódik az ő végzetük egy személy által. De sincs igazán történet. Nincs fő szál. Mindenki azt lát bele a könyvbe, amit akar. Mindenki eldöntheti, ki a szimpatikus neki és ki nem. Melyik félnek szurkol. Vagy éppen senkinek.

A történetről röviden: Barry Fairbrother, Pagford városka Testületi Tanács tagja meghal váratlanul és hatalmas űrt hagy maga után. Mindenki élete felbolydul, de még csak most jön a java, ezután. Mint a dominó, ahol az első bábut eldöntöd és a láncolat végig szalad az összesen, ha szerencséd van. Minden és mindenki összekapcsolódik és hat egymásra. A városka két részre szakadt eddig is, de most már harcolnak a végsőkig, semmit és senkit sem nézve, mindenkin átgázolva, életeket rombolva.

 A szegénység és a gazdagság harcol egymással? Nem. De hasonló is részt kapott a könyvben.

Rengeteg szereplőt ismerünk meg, hol jobban, hol kevésbé jobban. Igazi városkát ábrázol Rowling, mert ugyan azok a pletykás, pletykára éhes emberek vannak a történetbe bele szőve, mint egy átlag városkában. Egy barátnőm azt mondta a könyv olvasása közben, hogy nem tetszik neki, félbehagyja. Aztán így utólag rájöttünk, miért nem tetszett neki. Pont azért, amiért nekem igen. Olyan ez a könyv, mintha az én városkámba játszódna. Ismerős szituációk és szereplők tarkítják. Haza értem a könyvben. Csak most minden ember mögé belátok. Megismerem a lelkük, a mozgatórugójuk. az érzéseiket, a bánatukat vagy dühüket… Nálunk is jelen van az agresszív apa, a tini, akit bántanak , a törtető, az elhanyagolt nő és minden szereplő. Rowling skatulyába tette őket, de most nem bántam. Életszerűek, talán ezért került hozzám közel a könyv. 

Most bele kell kukkantanom a jegyzeteimbe, mert anélkül ennyi ment zsigerből. 

Szóval a könyv azért jó, mert hétköznapi emberek hétköznapi tragédiáit tárja föl.

 Kifigurázza a kisvárosok belterjességét. 

A képmutató felnőttek mindennapjait ismerteti. 

A szenvedő gyerekek bosszúját, ahogy ők látják. Mert mindennek ők isszák meg a levét, és így ők is nyitják fel a szemünk. Külön kedvenc szereplőt nem hoznék fel. Mindenkinek van egy kis defektje vagy keresztje, így egyiket sem kedveltem meg. Inkább olyanok vannak, akiknek szurkoltam, vagy akiket gyűlöltem és megvetettem.

Krystal az a szereplő, aki megnevetetett, meghökkentett vagy megbotránkoztatott Féltettem, hiszen elveszett a bürokráciában, a szegénységben, a felnőttek alakoskodásában, a harcban.  Más szereplőt nem emelnék ki külön, hisz ez nem egy szociális tanulmány. Bár lenne mit írnom róluk is.

Apropó szociális tanulmány. Ha már itt tartunk, ez a könyv remek társadalomkritika. Görbe tükre a mai világnak. 

A könyv lassan kotyog, mint egy rossz kávéfőző. Lassan haladtam az olvasásával.  Néhol unalmas és kiszámítható, ezért nem maximumpontos csak. Ez az a könyv, amit nem lehet gyorsan bedarálni, csak lassan, fejezetenként, pihenőkkel tarkítva. Megcsócsálva a történéseket. De ez csak egy aprócska baki, nem több.

És végezetül, ami kifejezetten idegesített. A nevek. Kiborítóak! Nem mind, de a legtöbb.

Most második átolvasásra a bejegyzést, már tudom mi maradt ki.
Két kérdést juttatott eszembe még a könyv.
Az első az, hogy tényleg ennyire nem foglalkozunk senkivel, csak magunkkal?
Egy ember haláláról is olyan hidegen, részvét nélkül beszéltek az emberek a könyvben.
Valóban vakok vagyunk mások problémájára, életére?

A másik pedig az, hogy ki nevezhető valóban barátnak és ki az, aki csak érdekből barát?
Számadást végeztem az én soraimban is, és szomorúan tapasztaltam, hogy pár baráttal kevesebb lettem, ha jobban a dolgok mögé nézek.

De alapjában véve nagyon jó könyvet kaptunk, szerintem méltó a hírnevére és a milliókra Rowling.

A könyv címe az elején olyan üresen csengett nekem, de a végére megtelt élettel. 

A borítója is olyan semmilyen volt, nem utalva a tartalomra. És azt hiszem, ez így jól is van. Figyelemfelkeltő, mindenki felfigyelt rá.

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

1. a történet: 5/4.5
2. a létrehozott világ: 5/4
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4.5
5. kedvenc szereplő: Krystal
6. akit a legjobban utáltam: Simon, Terri
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/4.5
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: Krystal szövegei
12. legrosszabb jelenet : a vég
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum:-
15.  humor: 5/3
16.  kedvenc idézet : -

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: bárkinek 14 fölött

18.  fülszöveg: 5/4
19. a borító: 5/4
20. összességében: 5/4

Gabo kiadó: http://www.gabo.hu/hu/
576 oldal
saját, recenzió
Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin