Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez
"Ma éjjel tudtam meg, hogy vagy: egy csöppnyi élet a semmiből. Nyitott szemmel feküdtem a sötétben, és egyszerre, abban a sötétségben, belém villant a bizonyosság: igen, vagy. Létezel. Olyan volt, mintha egy puskagolyó talált volna el. Megállt a szívverésem. Aztán, amikor a szívem tompán újra dübörögni kezdett - a döbbenet ágyúlövései voltak ezek -, már éreztem, hogy egy kútban zuhanok, ahol minden bizonytalan és félelmetes. Most itt vagyok, kulcsra zárva a félelmemben, csupa veríték az arcom, a hajam, a gondolataim. Elveszek ebben a félelemben."
Megrázó, de gyönyörű könyv. Egy fiatal, férjezetlen nő megtudja hogy gyermeket vár.
Már az elején ragaszkodni kezd a babához. A gyermek apukája el szeretné ha vetetné, de nem teszi.
Beszél a babához, mesél az életéről, hogy miért nem érdemes megszületni, majd amikor veszélyeztetett terhes lesz arról mesél, miért jó megszületni.
Sajnos egy hosszú utazás alatt elveszíti a magzatot. Önmagát okolja, egyfajta bíróságot képzel el magának hogy ki büntetné és ki nem a baba elveszéséért.
Végül majdnem az életébe kerül,hogy még ekkor is ragaszkodik a már nem élő magzathoz. Csak annak ajánlom, akinek erős az idegzete a szomorú történetekhez.
Igaz a mondás,hogy egy nő két dologért tesz meg mindent.Hogy legyen és ne legyen gyermeke.
Még nem vagyok anyuka,de át tudtam érezni a nő gondolatait,félelmeit,gyötrődését,később fájdalmát.
Mindenképpen elolvastatnám a tini lányokkal,a babájukat nem akaró apukákkal,az abortuszosokkal,akik nem kényszer miatt nem tartják meg a babájukat.
Cartaphilus kiadó:
http://www.cartaphilus.hu/
128 oldal
könyvtári
10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése