Pearl Abraham: A rabbi lánya

Pearl Abraham: A rabbi lánya

A könyv főszereplője Rachel,egy rabbi lánya. 13 éves és számos vallási nehézségbe ütközik. Családja ellenzi a nem varrásos harisnyát, némelyik ruháját, azt hogy angolul beszél otthon, nem megfelelő édességet eszik, nem tartja be a böjtöt, hogy könyvtárba szeretne menni és nem neki megfelelő könyveket olvas, hogy úszómester szeretne lenni és fürdőruhában menteni.
Sokszor kerül szembe családjával és titokban mégis a maga feje után megy.
Azt gondolja ha elkerül otthonról és feleség lesz, akkor megteheti azt amit szeretne, ezért beleegyezik a házasságba. Sajnos olyan férjet fog ki, aki édesapja mellett áll. Végül megszökik a férjtől és vissza megy a családi házba.

Érdekes volt bepillantani egy zsidó család mindennapjaiba.Nagyon szigorúak az előírásaik.

Nem tudtam például hogy férjhezmenetelük után le kell a nőknek borotválni a hajuk. Kíváncsivá tett a könyv a zsidó vallás, az ottani nők jogai és kötelességei iránt. Ajánlom a könyvet minden érdeklődőnek, aki kicsit is nyitott más kultúra iránt.


Pár érdekesség: Mint minden vallási közösség életét a zsidó nők életét is behatárolja a vallás, a rituálék, a szabályok. Elsősorban három vallási feladat hárult az elszánt hölgyekre a Tóra szerint.
Az első a szombati (sabat) gyertya meggyújtásának feladata, a feladat hátterében az áll, hogy a zsidó hagyományok szerint a gyertya jelképezi a házi békét, aminek életben tartása a mindenkori nő feladata.
A másik kötelesség a kenyérsütés során a tésztából egy diónyi adagot tűzbe kell vetnie (ez a chala-vétel). Eredetileg ezt a kis adag tésztát a Szentély lakóinak illet felajánlani. Ez persze arra is utalás, hogy a konyhát is a nőnek kell „tisztán” tartania: ami nem is olyan egyszerű a kóser hagyományokat követve.
Végül az utolsó feladat a rituális havi fürdő elvégzése. A Tóra szerint ugyanis a nők a havi vérzést követő hét napon is „tisztátlanok” egészen addig, amíg át nem esnek, áldásrebegés kíséretében természetesen, a rituális fürdőn.A nők, hogy nehogy kísértésbe vigyék a férfiakat alakjukkal, hajukkal, előzékenységből (nem várható el egy ivarérett férfitól, hogy ne gerjedjen egy szép hajkorona láttán) el kellett testüket fedniük (Ugyanezen okból nem vehetnek részt együtt a nők és a férfiak a vallási rituálékon: egy nőnek még a hangja is csábos). Tehát hosszú szoknyát, hosszú ujjú inget és kendőt, vagy a modernizáció és a divat előretörésével, parókát kellet viselniük. Egy asszony testét, haját más férfi nem láthatta csak a férje.
Házasság:A házasságot közvetítőn keresztül volt szokás nyélbe ütni, de a szülők közvetlenül is tárgyalhattak. A megegyezést követően a vőlegény már átjárhatott a leendő menyasszony házához, és ha eljött az ideje jöhetett az eljegyzés, amit ajándékkal és tányértöréssel tettek ünnepélyessé. A házasság előtt a menyasszonynak ismét mikvét, azaz rituális fürdőt kellett vennie, és a vőlegénnyel együtt böjtölve várni a nagy napot. A szertartás előtt a nők külön, külön megterítettek a női és a férfi vendégeknek, mialatt a menyasszony egy külön teremben ülve fogadta a jókívánságokat. Közvetlenül a szertartás kezdete előtt a menyasszony legközelebbi nőrokona elfedte az ara arcát egy kendővel és, így kísérte őt a hüpe (sátor) alá, ahol hétszer kerülte meg leendő férjét. A rabbi áldást mond, felolvassa a házasság levelet, a vőlegény poharat tördel (aminek darabjait eladósorban lévő lányok teszik el reménykedve.) és már kezdődhet is a buli. Persze külön-külön a férfiaknak és a nőknek. A menyasszony tánc alatt is a már ismert szemérmességtől hajtva a felek egy kendőn keresztül érintkeznek, mivel más ember feleségét idegen férfi nem érintheti.

Ulpius kiadó:
http://www.ulpiushaz.hu/newsite/
288 oldal
könyvtári
10/7