Veronique Olmi:Tengerpart
Egy könnyed olvasmányt vártam ezzel a címmel,de megcáfolta a könyv.
Egy vékony kis könyv,komoly mondanivalóval.
Komoly,melankolikus,nyomasztó a hangulata.A vége pedig megrázó nagyon.
Nem szeretnék sokat elárulni a könyv tartalmáról.
Egy fiatal anyuka két kisfiával elindul egy tengerpart melletti kisvárosba,iskolaidőben.
Valami gond van az anyukával.Egy élő segélykiáltás az emberek felé,de nem veszi senki sem észre.
Különös a kapcsolata a külvilággal és gyermekeivel is.
A gyerekek nyugtalanok,hiszem nem voltak még sosem nyaralni édesanyjukkal,ráadásul iskolaidőben .
Ami az eszembe ötlött a könyv olvasásakor,hogy talán máshogy végződött volna a könyv,ha nem esik állandóan,ha kicsit több pénzük lett volna vagy valaki végre észre vette volna hogy az anyukával baj van.
Nem értem,miért nem vette észre senki sem hogy gond van?A segítség helyett,inkább még tovább nyomasztották,rontottak a helyzeten.
Sejtettem a végkifejletet,de reménykedtem hogy hátha mégsem így lesz.
Megtanítja az embert a könyv arra,hogy segítsünk embertársainkon.Figyeljük,hátha valaki segítségért kiált némán.
Élvezzük amink van,ne keseregjünk a sorsunkon,hiszen valakinek ennél is rosszabb az élete.
Maga a könyv nagyon jól meg van írva.Végig lehet érezni a hátborzongató valóságot.
A lelkiállapotot lerontja rendesen,szóval csak annak ajánlom aki bírja a lélektani mélységek negatív hatását is.
Ulpius könyvkiadó:
http://www.ulpiushaz.hu/newsite/
132 oldal
kölcsön,utazó könyv
10/8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése