Vivien Holloway Moira (Morrighan 1.)

Sziasztok. Moira vagyok.
Egy teljesen hétköznapi lány, aki dolgozik, hétköznapian él, mint ti. Csalódik, szerelmeket lel és veszít, tart az anyukája haragjától, a főnöke és a nyomozó társa élcelődésével, véleményével foglalkozik, aggódik édesapja miatt...
A történetem lehetne teljesen hétköznap is. De egy ponton átvált krimibe.
Majd hogy tovább fokozódjon rémálomba.

A munkám piszok jól végzem. Mondtam már hogy a rend őre vagyok? De kit is üldözök éppen?
 Van egy pont mikor az üldöző és az üldözött összeér.
Nehezen emésztem meg, hogy más vagyok. Nehezen fogom fel, hogy mit teszek.
(És még miket fogok?)
Kettősségem felőröl! És nem fogom könnyen adni magam!
Maradok az a kemény nő, aki a végsőkig harcol és jó, amennyire csak lehetséges!
Igyekszem életben maradni, nem megtébolyodni. A szeretteim féltem és joggal.
Én vagyok a Morrighan! És egy ősi háború kellős közepén találom magam.
Bővebbet is szeretnél tudni rólam és e dologról? Csak kézbe kell venned a könyvem. Gyönyörűségesen szép, kék borítós, melyen én vagyok a kettősségemmel.
Hogy mit adhatok neked?
Izgalmat és izgalmat a köbön! És rengeteg vért!
Krimisen izgalmas, erotikusan izgalmas és fantasztikus módon is izgalmas lesz. Ígérem!
Az erotika és a szikrázás az egekig ér. Garantáltan megérint a romantika szele vagy legalább kapsz belőle egy kis ízelítőt, kedvcsinálót.
A világom kiszámíthatatlan. Ne várd, hogy rögtön megértsd. Még én sem vagyok mindenben biztos. Nekem is szoknom és tanulnom kell.
A barátaim és a történetem szereplői igazán különlegesek és egyediek. Van akit meg fogsz kedvelni és van akitől sikítani támadna majd kedved. 
Szintén nem tudhatod ki az, akiben megbízhatsz, támaszkodhatsz rá vagy éppen tőrbe csal. Bizony én is meglepődtem pár "barátom" viselkedésén. Az ellenségeimről ne is beszéljünk.

Remélem kedvcsináló e pár sorom. Kézbe veszed könyvem, támogatsz nehéz utamon, szurkolsz és velem együtt várod az utam végét. Még nem érkezett el. Ó nem. Tartogat az élet még meglepetéseket neked és nekem is. De remélem hamarosan folytathatom beszámolóm, addig is viszont látásra!

Köszönöm a Főnix Könyvműhelynek és Viviennek, hogy elolvashattam a könyvet!

Fülszöveg: 

„Nem változott semmi – talán ezzel volt a legnehezebb szembesülni. Tegnap éjjel még láttam (láttam!) a gyilkost, aki visszanézett rám, ott bujkált bennem, az én álarcomban, az én testemet viselve. Ma nem. Ma ugyanaz a nő voltam, aki előző reggel munkába indult. (…) Moira voltam, csak így egyszerűen. Azt kívántam, bár változott volna valami – nem tudom, de valaminek nyomot kellett volna hagynia rajtam. Aki embert öl, az többé nem lehet ugyanolyan.”

Moira élete abban a pillanatban véget ér, mikor egyik este odalép hozzá egy idegen férfi, és ismeretlen, ősi szavakat suttog a fülébe. Mire magához tér, egy sikátorban áll, holttest hever a lábánál, csurom vér, és fogalma sincs, mi történt vele, vagy hogyan került oda egyáltalán.
Elindul egy lavina, melyet nem képes megállítani, kiszállnia pedig lehetetlen. Belecsöppen két ősi kelta nép évezredek óta tartó háborújába, elveszítve a választás lehetőségét. Az élete többé nem az övé.
Ő lesz a leghatalmasabb játékos, a legnagyobb aduász.
Ő lesz a Morrighan…
És a szörnyeteg életre kel.

Idézet:

Amikor így nézel, jobb szeretnék legalább háromállamnyi távolságra lenni tőled.

Főnix Könyvműhely

288 oldal

saját, recenzió