Papp Dóra Tükörlelkek

Jócskán kinőttem a célközönség soraiból, de kíváncsian vártam Dóra következő könyvét, így nem volt kérdéses az elolvasása. 
Igaz, hogy  a Szent Johanna gimi untatott, így kissé félve kezdtem bele ebbe a könyvbe azért...
Ennyit a bevezetőről.

Kedves Krisztina ez a hölgy itt Orsolya.
Orsolya ő itt Krisztina.
Ismerkedjetek meg igazán. 
Nem így, ahogy most!
Egyformák vagytok. 
Tinik, az új élet és új célok felé evickélve. 
Szerelmek és barátok jönnek, majd mennek. 
Az iskolából kiléptek hamarosan a nagybetűs életbe, ki-ki a maga álmait élve.
Hozzátok ki a legtöbbet abból, amitek van.
Fontos dolgok történnek veletek. Ne hagyjátok, hogy befolyásoljanak a kialakított sztereotípiák, mások véleménye. Ne csatározzatok egymással. A lényegről vonja el a figyelmetek! Ha gyűlöltök, a szeretetről vonja el a figyelmetek. Visszahat rátok a másokkal való szemétkedés. A keserűen fájó mondatokat is visszakaphatjátok, a saját gyengeségetekre kalibrálva, ha kimondjátok azt, amit nem tudtok, csak sejtetek vagy másoktól hallotok féligazságként vagy pletykaként.
Mondjátok el, mi bánt a másikkal kapcsolatban.

-Orsolya: 
Krisztinának fájón tökéletes élete van a tökéletes nevelőszüleivel, a gazdagságával, az okosságával, a barátaival, a remek alkalmazkodó képességével, a szerelmével és a tehetségével. Irigylem, hogy neki minden olyan könnyen megy. Mindenki szereti.

-Krisztina:
Orsolya szabad. azt csinál, amit akar. Azt, és akkor mondja, amikor akarja. Nincs semmi, ami megkötné, visszahúzná. Nem azt nézi, hogy ki mit fog szólni egy tettéről. Igaz egy barátja van, de az igaz barát. Még a szerelem is olyan könnyen megy neki. Nincsenek felé elvárások és olyan célok, amiket meg kell ugornia.

-Orsolya:
Szabad vagyok?De csak mert tüskéket növesztettem a sérelmek miatt. Nehezen adom ki magamból a dühöt, a frusztráltságot, a fájdalmat, félelmet, az örömöt pedig pláne. Ne kívánd az én életem, mert nem túl rózsás. Itt hagyott, akit nagyon szerettem. És ezentúl mindig félek szeretni.
Bár nem tanulok napestig és lazán veszem az életet, a tanulást, de nem vagyok buta és lenne nekem is célom.

- Krisztina: 
Az én tökéletes életem? Ez csak álca. Mást szeretnék, mint az elvárások felém. Szárnyalni szabadon, táncolni. Nem pedig elfojtani mindent. Nem vagyok én egy jó kislány csupán! Szeretnék vétkezni. Szeretnék hibákat elkövetni. 

Azt hiszem lányok megegyezhetünk abban, hogy mindkettőtöknek megvan a saját keresztje, a saját mumusai, gondjai. Tegyétek félre a sérelmeiteket és ne bántsátok még egymást is!
Olyan nehéz az élet és csak egyszer élhető!

Azt kell mondjam sokat változott az írásmódja, a stílusa. Jót tett a könyvnek, hogy kicsit komolyodott Dóra. Gördülékenyebbek a mondatok, a párbeszédek is életszerűbbek.
A karakteralkotások is összetettebbek. Nincs benne rengeteg ismétlés vagy túlzások.
Az írónő tett bele pár mai valós problémát(mint a hánytatás, elhízás, fogyás, a melegek elleni támadások, öngyilkosság, önpusztítás), mindezt leheletnyi finomsággal megközelítve.
Rég voltam iskolás, de visszaköszönt az ottani időm. A fájdalmak, a zrikálások, a szerelmek, a bántások, a klikkek, a nevetések, a barátok, a bulik, az élet nehéz dolgai. Amik azóta még nehezebbek. Ha tudtam volna akkor, hogy milyen más a világ és milyen könnyű az akkori életem...
De nem is ez a lényeg. Dóra jót alkotott. 
Életszerű és aprólékos. A karakterek pedig megkapóak, szerethetőek minden emberségükkel és hibájukkal egyetemben.
Imádtam a hippi tanár urat az érdekes elméleteivel, ötleteivel.
Szerettem Orsolya dacos mivoltát, ironikus beszólásait, keménységét, állhatatosságát.
Krisztina is szívembe lopta magát, bár kevésbé, mint Orsi. Ő túl finom, túl okos és naiv, önfeláldozó volt számomra, így nehezebben azonosultam vele.
És Orsolya kicsit jobban hasonlít hozzám mindenben. Egyedül a tánc a közös pontunk Krisztinával.
A táncos részekért küldök egy nagy puszit. Imádtam őket!
És a fiúk? Na őket nem is említeném. ki akar jó pasikról olvasni, akik kedvesek, ám tüzesek?
Itt a remek alkalom hölgyeim!
És hogy miért nem teljesen 5 csillagot kap? Mert volt, ahol untam. Volt ahol bosszankodtam. Néhol eléggé le lett egyszerűsítve. Volt, ahol valami nagy durranást, konfrontációt sejtettem, ami elmaradt. Nagyon kiszámíthatóak egyes lépések.
Apró dolgok ezek csak. És nem olyanok, amit ne lehetne a következő részekben kiküszöbölni.

Kellemes olvasmány volt, amit faltam, még az egyik legrosszabb körülményű olvasási hely mellett is. legalább feledtette, hol vagyok.

U. I.:Dóra nagyon jók a zenei utalások!

Köszönöm a könyvet Dórának és a Ciceró(Gabo) kiadónak


Fülszöveg:
Kriszti és Orsi nem is lehetnének különbözőbbek. 
A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek… 
Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben…

Idézet:
-Hibákat kell ejteni, és bizonyos hibákat nem is egyszer kell elkövetni ahhoz, hogy tanulhassunk belőlük. Fejlődni csak így lehet. 

390 oldal
Ciceró kiadó(Gabo)
saját, recenzió


                                                   Kriszti:

Orsolya