2015. augusztus 27., csütörtök

Josh Malerman Madarak a dobozban




Félek, szóban(illetve írásban) nehezen fogom tudni visszaadni a könyv olvasása utáni érzéseimet, a hangulatát.

Letaglózó, hidegrázós, maradandó, félelmet keltő, elgondolkodtató és szerencsére nem igaz történet.
Első éjszakai olvasás után rájöttem, hogy ezt a könyvet bizony nekem nappal kell kézbe vennem, mert ráparázok nagyon.
Nem tocsog a vértől, bár van benne.
Inkább a jó öreg érzelmi vonalon mozog(thriller), ami engem jobban letaglóz.
Megmutatja a mostani civilizáció szétesését, hogy embertelenedünk el, változunk meg és semmissé leszünk...Mindezt hihetően tálalva és hátborzongatóan.
Végig borsódzott a hátam az olvasás közben. Pedig olyan sok "hű de nagy" ijedség, történés nincs(az a kevés viszont jól "megizzasztott").
De az író olyan jól szövi a mondatokat, érzékeltet, sejtet, hogy Malorie, a főszereplőnő bőrébe bújtam és éreztem, érzékeltem, átéltem a dolgokat valóságban is.

Valami megőrjíti az embereket én öngyilkosságba, gyilkosságokba menekülnek. Elsőnek csak egy-egy elszigetelt eset van, majd egyre több. De senki sem tudja az okát. Csak látnak kint valamit és vége...
Már ez így magában elég ijesztő. Mármint az ismeretlentől való félelem. De az emberi reakciók erre pláne.
A visszaemlékezések megdöbbentettek, amikben a társadalom reagálása van erre a fenyegetésre, ezekre a valamikre. Megdöbbentő, hogy mennyire ki tudunk vetkőzni emberi mivoltunkból, csak hogy védjük az életünk. 
És elgondolkodtató, én hogy viselkednék egy hasonló fenyegetettségben? Elhinném? Tennék ellene?Elbújnék vagy egy csoportot keresnék? Beengednék ismeretlent is vagy a saját életem védve inkább nem?
Az emberi tényező a legkiszámíthatatlanabb, az bizonyos.


Forrás: http://www.fotoklikk.hu/kozvetites/kep?nid=163725&event=154270

Malorie védtelen, fiatal nőből egy hideg fejű, ám tudatosan tervező, mindent túlélő anya lesz.
Aki mindent megtenne az életben maradásért és a gyerekekért!
Azt hiszem átéreztem a gyötrődését, a félelmét, hiszen én is anya vagyok. Nagyjából a korunk is hasonló.
Megszerettem őt, pedig a távolságtartó énje nem igazán kedvelhető. De én mégis bírtam.
A mellékszereplők is mind hitelesek, bár nagyon keveset tudunk meg róluk. A csapat egésze egy jól működő kis egység, míg nem jön egy váratlan fordulat. 
Bevallom egyik férfi szereplőt kis híján megsirattam.


A történet felépítése érdekesen két szálra volt bontva, múltra és a jelenre. Mindig a légidegtépőbb jelenetnél jött a váltás, még jobban felhergelve az olvasót. Így egyszerűen letehetetlenné téve a könyvet.



Amit kicsit sajnálok, az a vége. Annyira gyorsan befejezett, annyira összecsapott és kiszámítható, happy end-es(már amennyire lehetséges ez egy világvége közben), ami már fájó pont. Másra számítottam. Merőben másra.
Ami nem baj. De nem vagyok elégedett. Hiányérzetem van. És nyitva maradt a történet, adva a folytatásnak teret. Remélem igazam lesz és tényleg kapunk folytatást.

A nyelvezet valami eszement módon élvezhető és érzékletes. Szerettem az író cikornyás mondatait. Egyensúlyozta a nem látást érzelmekkel és emlékekkel.
Megmutatva mit veszítettünk, a világ szépségeit és borzalmait.


A borító valami gyönyörűséges és a kivágott résszel egyedi, könnyen felismerhető, megjegyezhető.

Fülszöveg:
Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.
Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Idézet:
Az a pillanat, amikor már eldöntötted, hogy kinyitod a szemed, de még épp nem tetted meg, az egyik legijesztőbb ezen az új világon.

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

Fumax kiadó
262 oldal
saját, recenzió
FordítottaRusznyák Csaba


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék