Egy szakácskönyvről mindig nehéz írni. Hogy miért?
Mert leírhatod, hogy ez jó volt, jó receptekkel vagy az ellenkezőjét. Ugye ez egy tartalmas posthoz igen kevés? Néznél is nagyot kedves olvasó, hogy ez mi a szösz volt:)
De ez a könyv mellett nem mehettem el szó nélkül. Ígérem igyekszem egy kicsit bőbeszédűbb lenni.
Margó sorozatát a Lányok a kastélyból már ismerem, írtam is nektek róla. Az ígéretes receptek miatt is kedvelem a könyveket nagyon. Így mikor megnyílt a receptes blog, szívesen és sokat lógtam fent és irkáltam ki recepteket. Amiket vagy kipróbáltam, vagy nem. Legtöbbször a kiírt kis cetliknek az lett a sorsa, hogy eltűntek, olaj és lisztfoltosak lettek, olvashatatlanságig gyűrögettem őket vagy éppen Viki baba csente el vagy Danci rajzolgatta össze.
Ezt megelégelvén gondoltam egy merészet és megelőlegeztem magamnak szüli és névnapra.
A borsos ára szembetűnő volt. De azért is megrendeltem!
Aztán mikor kézbe kaptam és átlapoztam, kicsit csalódottságot éreztem. Tejbegríz és palacsinta recept? Egy kezdő szakácsnak még oké, hogy elkel, de nekem, ki háziasszonykodom egy ideje és magam kísérletezgetek(nem mindig ehető formára)?
Gondoltam is, hogy öcsémnek adományozom, ha már anyátlan egy darabig.
De aztán mást gondoltam. Az elejétől elkezdtem kipróbálni a fogásokat. Aztán férj választott. Majd Danci bökött egy képre, hogy ezt szeretné enni.
Így elmondhatom, hogy nem egy és nem két receptet kipróbáltam már.
Összegezném a véleményem:
Egyszerűen vannak leírva, érthető formában. Nincs felesleges szócséplés és ismétlések. Nem lehet téveszteni. Beszerezhetőek az alapanyagok. És nincs millió egy belőlük. Sokszor még a boltba sem kell elugranom, mert tuti van itthon. Háziasak az ételek. Saját, jól bevált receptet is lecseréltem végül Margóéra, mert egy kicsit mégis más(Ugye az a fránya tejbegríz, igaz jelen esetben az amerikai palacsinta a szóban forgó...).
Nem kell méricskélnem, a mérleget száműztem egy ideig.
Van sós, édes, egytálétel, leves...
Talán a sok süti és finomság(ahogy Danci nevezi) mellé elkélt volna még egytálétel vagy több étel. Esetleg egy kicsit kevésbé hizlaló kaja is. De ez legyen a szakács gondja, azt hiszem, miből mennyit és mikor eszik.
A képek guszták és igazán kedvet hozók az ételekhez(meg kellene tanulnom nekem is ilyen jól fotózni az ételeket).
A kis szösszenetek meg aranyosak. Jobban megismerhetjük Margóék családját, szokásait...
Új kedvencet is avattunk családilag. Szívesen mellékelnék saját fotót, de mire észbe kaptam, az étel elfogyott.
A recept hozzávalóit szívesen megosztom veletek, hogy kedvet kapjatok hozzá.
Borsópörkölt
Hozzávalók:
– 1 fej vöröshagyma
– fél kg darált hús
– 2-3 teáskanál paprika
– 2 teáskanál só (vagy kevesebb, ha nem szeretitek fűszeresen)
– 1 leveskocka (tyúk, marha, zöldség, erőleves, ami akad ezek közül)
– fél mokkáskanál bors
– fél bögre rizs (lehet többel is, annyi a lényeg, hogy háromszoros víz mennyiséget adjunk hozzá)
– 20-30 dkg borsó (friss vagy mirelit)
– 4-5 kisebb sárgarépa karikázva (el is hagyható)
– másfél bögre víz
– 1 kis doboz sűrített paradicsom (kb. 2 evőkanál)
Az elkészítését itt találjátok Margó oldalán:
http://rupanerkonyha.cafeblog.hu/2015/06/16/borsoporkolt/
Bevallom én kicsit változtattam rajta. Paradicsomszósz helyett ketchupot tettem bele és nem tettem bele húsleveskockát, hanem ételízesítőt, a répa pedig a gyermek kívánságára kimaradt...
És amit eddig elkészítettem a receptek közül:
csokis tortát, sajtos rudat, pizzát, borsópörköltet, papast, sajtgolyót, amerikai palacsintát, muffint, ír kenyeret
tervben vannak még a továbbiak...
És hogy ne maradjatok saját kép nélkül.
Íme az elkészített papas kép.
Kicsit sötét, kicsit sárgás, nem valami profi az elrendezés, de legalább saját
Atlantic Pressz
144 oldal
saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése