2015. június 19., péntek

Kovács Eszter Let's kifl




Van olyan könyv, amiről nehéz írni.
Hogy miért is?
Mert a gondolataim is csapongóak, mint a könyv maga. Oldalanként változott a nézőpontom és a könyvhöz kapcsolódó érzelmeim.
Egy kellemes esti könyv, ami remek kikapcsolódás. Könnyed, gyorsan olvasható. Akár fejezetenként fogyasztható. Nem agyalós. Történet és  fordulatokban gazdag, könyvnek sem mondanám.
Teljesen mégsem voltam elégedett vele.
Ugyanakkor mégis tetszett a finomsága. a lelkiállapot, amit ébresztett bennem néhol.
Inkább élmény és hangulat gazdag.
Főhősnőnk érzelmeiről, gondolatairól keveset tudunk meg. Igaz ő magáról is.
Kinézetéről és a körömlakkja színéről ne nagyon akarjunk tudni. Nem veszik el az apró részletekben, ami igazán üdítő. 
De a főszereplőnkről meg szerettem volna tudni többet! 

Számomra hiányoztak az igazi leíró részek is. Nekem a könyv fő erősségét a hangulatán kívül a jó leírások, metaforák, a képek adják meg, amik megjelennek a lelki szemeim előtt.
Itt is lehetett volna hozzátenni, és rögtön tökéletes lett volna.
Viszont ahol játszódik(London) az tökéletesen vissza lett adva. Az emberek, a mentalitásuk, a forgatag.
Lefesti Londont a maga valójában szépségeivel és nehézségeivel egyaránt. Jártam már ott és a könyvön átérződik London igazi hangulata...





"Az nem úgy van, hogy valaki csak úgy felül egy repülőre, és kimegy Angliába, aztán elkezdi rágcsálni a kolbászkerítést."








A történések apró láncolatának kuszasága. Szeretem a hangulat könyveket, mint Joanne Harris könyvei. Ez is ilyen, amiért szerettem.
Viszont nem tetszett, hogy ennyire kesze-kusza, ugrál térben, időben és történésekben. Túl sok. Egyszer itt, majd amott vagyunk. Nem függnek össze mindenhol a fejezetek, nincs kapcsolat köztük igazán.
Ez néhol kifejezetten jó volt. Néhol pedig nem.
A nyelvezetéről annyit, hogy nagyon puritánul kezdődött, majd szépen belejött a szerző az írásba és kidíszítette a mondatait.

Tetszett, hogy nem a szereplő építkezik és alakul a történet során, mint egy jól megírt mesében, hanem az író szóhasználata, stílusa csiszolódik, bele jön a mesélésbe.
Igazán kíváncsivá tett, hogy most hol tart, merre jár és kivel van. És legfőképpen, hogy mit ír, alkot most nekünk.
Ez vajon egy igazi, valódi történet vagy csak kitaláció? Nem tudom eldönteni, hogy minden így történt-e, de nagy valószínűséggel igen.

Ha már Let's kifli, akkor a címadó mondat után szabadon...



Mindenesetre az írónő egyedi stílusa, a  gondolatvilága tetszik. A könyve is, még ha nem is repített az egekig és Londonig sem(bár vágyni kezdtem vissza egy rövid ideig). És ha nem is voltam teljesen elégedett, de látok benne fantáziát.
Remélem ír nekünk hamarosan!

                                                                     Eszter írj még nekünk!
                                                                     Kérünk még Londont!


A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!
Fülszöveg:
Van egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is olyan új otthonban.
Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul, félig angolul azt suttogja a fülébe: let s kifli!
A kötet az Athenaeum Kiadó „Magyarok külföldön" sorozatának nyitó darabja, izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni, vagy éppen maradni szeretne.

192 oldal
Athenaeum kiadó
recenzió

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék