2015. június 3., szerda

Antológia és a molyok!

A Tetovált mementó az első moly antológia, ami létrejött. 
Hamarosan pedig érkezik a következő kötet a Magánvégtelen.
Ezen apropóból egy kis ízelítő a létrehozóktól.

Hogy van olyan olvasó, aki nem tudja mi az a moly? 
Nos itt megtalálja:
http://moly.hu/



Ciccnyog:
– Az első antológia ötlete honnan jött?
Éppen arról beszélgettünk, hogy milyen nehéz érvényesülni az irodalmi piacon, holott rengeteg tehetséges ember van, elég ha pl. a Molyolók saját zónáiban körbenézünk. És így jött a hirtelen ötlet, hogy akkor csináljunk egyet mi, és adjunk publikálási lehetőséget a tagoknak, legyen egy saját, közösségi antológiánk, ami már önmagában egy új dolog lenne.
A kötetek címe hogy keletkezett?
Az elsőnél ( Tetovált mementó) a tagok adhattak ötleteket, külön szerepelt mementó, a tetoválás pedig egy másik kifejezéssel, több variáció volt, ízlelgettük, aztán ez lett. 

A második már tervezettebb volt, mivel a Magánvégtelen szerepelt az elsőnél is, mint címötlet – ez egyébként encsy_eszter egyik verssora, tőle kölcsönöztük –, és már akkor is nagyon tetszett, de akkor nem választottuk. Most jött el az ideje.
A második antológia már nem verses. Hogy hogy váltottatok?
Egyrészt az elsőnél többen „nehezményezték”, hogy versnehéz lett a kötet, másrészt szeretjük a változatosságot, ez számunkra is egy új kihívás volt. 
Miben tér még el az első antológia és a második?
Talán még az előzőnél is színesebb a csapat, mind az egyéniségeket tekintve, mind a szerzői nyelvüket. Több és változatosabb témát érintenek az írások.



Mennyi munkátok fekszik a megszerkesztésben, a válogatásban, a kitalálásban?
Én nagyon lelkiismeretes vagyok, talán túlzásba is viszem, nekem pl. napi több órám van az új antológiában, de az elsőnél is hasonló mennyiséggel számolhatunk. Volt, hogy 4-5 óra is összejött naponta, főleg az elején, míg a válogatás folyt, amikor többször is át kellett olvasni a beérkezett műveket. A marketing, illetve az egyéb munkafolyamatok (tördelés, illusztráció, korrektúra) összehangolása is sok odafigyelést igényel. Állandóan készenlétben kell lenni. Ráadásul folyamatosan azon agyalok, mit és hogyan lehetne jobban csinálni. A határidőnaplómat érdemes lenne megnézni. :D
Milyen munkafolyamatokon megy keresztül a kiadásig a könyv?
A legelső lépés, hogy leülünk és megtervezzük a lépéseket. :)
Először jön a válogatás, a kész szöveganyagot az olvasószerkesztő kapja meg (mindkét esetben Juci vállalta), ő javítja ki a helyesírási, fogalmazási hibákat, utána minden szerzőnek el kell küldeni a saját részét, hogy leokézza, vagy megbeszéljük, mi az, amivel nem ért egyet. Az fontos, hogy az olvasószerkesztő a helyesírási hibákat leszámítva csak javasolni szokott, a végső szó azért a szerzőké szokott lenni a szerzői szabadság jegyében. Ezután mehet a tördelésre, ahol megformázzák, kap egy csinos betűtípust és egy klassz borítót is. Ezalatt készülnek az illusztrációk is, ezeket ráér szinte az utolsó pillanatban is beszúrni, ha teljes oldalról van szó, ha a szövegbe illeszkedik, akkor a tördelőnek akad egy kis plusz munkája. :) Mindezekkel párhuzamosan megy a reklám és a marketing – bloggerek felkérése előzetes véleményezésre, kapcsolattartás a segítőkkel, szerzőkkel. Az előszó is fontos, erre tavaly Grecsó Krisztiánt, József Attila-díjas költőt, írót kértem fel, idén pedig Kleinheincz Csillát, írót, szerkesztőt, műfordítót kerestük meg ezzel. „Ha már van remény”, hogy eljut a nyomdáig, megvannak az adatai (oldalszám pl.), lehet árajánlatot kérni a nyomdától, valamint ISBN számot az OSZK-tól és indulhat az előrendelés is (tavaly ezt az indiegogo oldalán oldottuk meg közösségi finanszírozással, idén pedig a molybazár felületén keresztül). Nagyjából ezek a lépések vannak (és a többi apróság, ami most nem jut eszembe), sok van, ami tud egymás mellett haladni, de azért bizonyos sorrendet tartani kell.
Ami még nagyon fontos, hogy mindezeket a dolgokat nem tudtuk volna megvalósítani Bence nélkül, hiszen nem kiadó vagyunk, csak két lelkes olvasó és amatőr író, akik álmodtak egyet és ehhez segítséget kértek. Így nálunk a tényleges első lépés az volt, hogy felvettük Bencével és immával a kapcsolatot és elmondtuk nekik, mit szeretnénk. És tetszett nekik. :)
Hány irományt olvastatok át?
Az elsőnél, ha jól emlékszem, több, mint 500 vers érkezett, a másodiknál pedig pontosan 165 művet olvastunk el. Többször is. :)

Mindkét kötetben nagyon sok kedvenc van, a Tetovált Mementóból Littlewood és a Sherlock vers abszolút kedvenc, de nagyon örülök, hogy megismertem Grapefruitossy molyt és a Hangoskönyv című kis novelláját, Biedermann_Izabella írásait mindig is nagyon szerettem, úgyhogy örültünk, hogy ő is jelentkezett. A kötet legjobb alkotása számomra Fehér_Csaba szonettkoszorúja, a Séták.

A Magánvégtelen alkotásai még friss élmények, de kiemelnék három kedvencet, csak felsorolva:
darthred – Fekete, fehér, vörös
orimaker – A Kisfiú és a Kő és a Halál és a Varázsló
Slugapocus – Hangverseny
Hogy miről szólnak, azt nem árulnám el, de egyik sem vidám darab, holott akadnak humoros írások is, valamint paráztatósak, azokat is szerettem, de maradok most ennél a három alkotásnál
Mik alapján került be egy történet vagy éppen nem? Többen átolvastátok őket és szavaztatok? Vagy hogy képzeljük el a beválogatást?
Ketten olvastuk őket Andival, egy táblázatba vezettük fel a műveket, mindketten pontoztuk őket 1-től 5-ig, ez átlagolódott. Ahol 4,5 vagy 5 lett az eredmény, az szinte kérdés nélkül mehetett tovább, a 3, illetve az alatti pedig egyértelműen nem (de ezeknek is legalább két esélyt adtunk).
A kettő közöttiek voltak a legnehezebbek, a többszöri újraolvasás és az, hogy közös nevezőre jussunk, de szerencsére komolyabb viták sosem voltak.
Az első benyomás nem mindig volt végleges, időt kellett hagyni, hogy hassanak. Muszáj volt emellett külső szemmel nézni, figyelembe venni azt, hogy másoknak fog-e tetszeni, lesz-e célközönsége az adott műnek, ami nem egyszerű feladat. Így fordult elő az első antológiánál is, hogy olyan művek kerültek be, ami nekem vagy éppen Andinak nem tetszett maradéktalanul. Persze, nem is ez volt a cél, de fontos volt, hogy ránk is hatással legyenek az alkotások valamilyen módon. Elsősorban azokat részesítettük előnyben, akik vagy valami újat tudtak elmondani, vagy újszerűen tudtak egy témát feldolgozni. Megfoghatatlan a dolog, de a bátor nyelvhasználat is sokat számít, ami nem zárja ki, hogy egy klasszikus formában valósuljon meg – gondolok itt az első kötet fantasztikus szonettkoszorújára, a Sétákra Fehér_Csaba alkotására –, és azt sem, hogy modern legyen – lásd Littlewood versei –; lényeges, hogy egészében működjön a dolog, egy-két gyenge sor még nem kizáró ok, ha a többi fel tudja azt erősíteni. Kerestük és keressük az egyedi stílust, hangot, sokan esnek abba a hibába, hogy lopnak, de nem teszik bele a saját szerzői fűszervilágukat. Több író szájából is hallottam már, hogy szemtelenül kell és lehet is lopni, szépen mondva ötletet meríteni :), szóval ez nem baj, csak azt igenis meg kell formálni a saját képünkre. Ehhez pedig sokat kell olvasni és írni, tapasztalni, főleg olyan vagy ahhoz kapcsolódó területen, amit a papíron szeretne visszaadni a szerző. You don't say?, tudom. :)

Hány moly került be végül? Van aki több történettel is?
Az elsőben 32 szerző szerepel, a másodikban 34. Mindkettőnél több olyan alkotó is van, akitől több művet válogattunk be.
A könyv borítóját ki tervezte elsőnek és most?
A belső illusztrációkat és a borítóképet László Maya (Leoni) rajzolta, a másodiknál is őt kértük fel.
Tipográfiai szempontból az első kötetet Török Andrea tervezte nekünk, a másodikat pedig Bence készíti.



Kép: Leoni, László Maya
Virezma:
Kedvencként a mostani kötetből nekem is A Kisfiú és a Kő és a Halál és a Varázsló ugrik be elsőre. Ahogy Niki is mondta, nagyon izgalmas, hogy tőlünk távol álló dolgok hogyan hatnak ránk. Például horrort vagy fantasyt én ritkán olvasok, de most sokat beválogattunk. A mostani kötetet sikerült tematikus egységekbe rendezni. Az előző antológia kicsit szépirodalmiasabb volt, a mostani közelebb áll a zsánerirodalomhoz. 
Remélhetőleg mindenki talál benne kedvére valót.
Ami még nagyon érdekes, hogy milyen érzékeny témákat boncolgat egy-egy írás, mint például az autizmus, a gyász, a születés. 

A Magánvégtelen cím azt is jelenti számunkra, hogy az alkotó ember létre hoz egy önálló, gazdag világot. 

Ebbe enged bepillantást az antológia, de valamilyen szinten azért érződik az alkotó magánya is.
Jövőre ismét várhatunk tőletek antológiát?
Én nagyon szeretném folytatni(Ciccnyog) , egyéb dolgok is megfordultak a fejemben, de ehhez sok változás, kitartás és egy nagy adag szerencse kell, mivel az az állapot, amiben jelenleg vagyok, egy új antológiát nem tud az életembe beengedni. Ezt viszont nem hagyhatom. :)






június 19-én, a Nyitott Műhelyben lesz a könyv bemutatója!
Megrendelhető az új kötet:
http://moly.hu/bejegyzesek/maganvegtelen-elorendeles


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék