Joanne Harris Csokoládé

Egy romantikus könyvnek aposztrofált könyv.
Számomra nem igazán volt az.
Illatos, ízes, hangulatirányító, érzelmekkel teli,  misztikus könyv, de semmi esetre sem romantikus.

Az emberi kapcsolatok, a társas együttélés írott és íratlan szabályait felvonultató, nagyszerű karakterábrázoló könyv annál inkább.
Ez is az erőssége.
Joanne Harris eddig olvasott könyveinél mindig megfigyelhető, hogy érzékenyen nyúl az érzelmekhez. Fölvonultatja az érzések egész skáláját jelzőkkel, visszaemlékezésekkel irányítva, de nem szájbarágósan. 
Bánat, düh, fájdalom, szerelem, megbánás, megbocsájtás, felülemelkedés, szerelem, elmúlás...

A másik jellemzője az írásainak a remek hangulat keltés. Az erős érzések kialakítása, figyelemfelkeltése különböző ételek, italok, tájak, növények iránt.
Jelen esetben a címe is mutatja,  most mihez is nyúlt. 
A csokoládét nem szabad éhgyomorral olvasni. Továbbá aki kicsit is édesszájú, nehezen fog elszakadni az édességek tárházától. 
Szó szerint sóvárogni kezdtem az elkészített finomságok után. Éreztem az illatuk, az ízük a számban.

Tessék. Ezt hozza ki belőlem Joanne. Tömény, jelzős szerkezetű mondatok, mézédesség, túlírtság.
Pedig rá nem jellemző annyira, mint most a postomra.

Van, akinek sok lehet. Ezt a stílust vagy nagyon szeretni lehet, vagy túl soknak tartani.
Én szeretem az " illatos és finom" könyveket(ár a kilóimnak és diétámnak nem biztos, hogy jót tesz).

A szereplők jól ábrázoltak. Kitűnnek a megszokott sémák közül. Talán túl erősek, túldíszítettek is. De inkább egy szereplő ilyen legyen, mint faék egyszerűségű.

A fülszöveg kicsit becsapós szerintem. Pajzánságot sem igazán vettem észre a történetben. Egy rész volt csak, az is gyorsan le lett tudva és túl sok értelme nem volt, vagy legalábbis nem mutatkozott még meg.
A franciásságot remekül jellemzi, bár más kisváros zárt közegére is elmondható ugyan ez a mentalitás.
Esetleg az életszemléletükben, a vallásosságukban, egyszerűségükben, a természet és életszeretetükben...

Vissza térve a romantikus mivoltára. Hiába régi idők romantikája, nekem ez nem jött át a könyvön. A rengeteg más érzelem kisöpörte. Igazi románcot nem leltem fel benne. 
Inkább Vianne, a főszereplőnk és lánya, édesanyja szentháromságát, az anya-lánya kapcsolatot, és a barátság érzései lengték körül a történetet remekül megjelenítve.
Átéreztem, ismerősen csengtek a féltés és ragaszkodás mondatai.
Cseppnyi humor, lazaság, életszeretet és misztikum. Utóbbiban nem vagyok teljesen biztos. Szimbolikus csak vagy tényleges mágia is jelen van. Mert mindkét magyarázat megállná a helyét.

Amivel nehezen boldogultam, azok a francia nevek. Kevertem, idegenek voltak tőlem és sokszor azt sem tudtam hogy mely nemhez tartozik az illető. De ez betudható az én balgaságomnak is.

A történet nem túl lendületes, inkább lassan beérő, hömpölygő, ám mégis gyorsan olvasható.

A sorozatot biztosan folytatni fogom. Már a polcomon csücsülnek és várnak a megfelelő hangulatomra. 
Azt ajánlom, olvassuk nyáron egy pokrócon, hűsítő limonádéval, jégkockákkal, cseresznyével, bonbonokkal, a hűsben, a kertben madárcsicsergés közepette.
Vagy télen a fotelunkba egy meleg plédbe burkolózva, forró csokoládét szürcsölve.
Remélem nem volt túl szentimentális és csöpögős, tömény az irományom a könyvről, csak csokoládé édességű.



Fülszöveg:
Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

idézet:
A szemüknek, a szájuknak nincs titka előttem. Annak a kesernyés képűnek ízleni fog a narancsos rudam; az édeskés mosolyú el lesz ragadtatva az olvatag közepű barackos szívtől; ez a szélfútta hajú lány a mendiant örök hívévé szegődik; a fürge mozgású, kedélyes asszonynak pedig a brazil kocka való...

Ulpius kiadó
310 oldal
Fordította: Szántó Judit
saját

Fűszeres forró csoki

Hozzávalók 4 személyre:

• 6 dl tej
• 3+2 dl tejszín
• 1 vaníliarúd
• őrölt fahéj
• egy csipetnyi chili
• 20 dkg étcsokoládé

A vaníliarudat vágd ketté. A három deci tejszínt és a tejet öntsd össze és kezdd el melegíteni, hozzáadva a vanília kikapart magját. Az összetördelt csokoládét vízfürdő felett, egy nagyobb edényben olvaszd fel.

Ha megolvadt, apránként öntsd hozzá a melegített, de nem forralt tejet és tejszínt, valamint a fahéjat, főzd készre és keverd krémesre.

Ekkor tedd bele a chilit is, de csak keveset, bár ezt el is hagyhatod, ha nem szereted a pikáns ízeket. A maradék tejszínhabot verd fel,és tegyél belőle mindegyik bögre csokira.

forrás: http://www.femina.hu/recept/ime_a_legfinomabb_fuszeres_forro_csoki_receptje