2015. március 18., szerda

Zsarnai Beáta Fordított szék





Nagyon féltem a könyvtől és nagyon nem akartam szeretni.
Az elején az ódzkodás még ment is, de mikor a főszereplő megfordította a címben is rejlő székét, engem is meggyőzött. Elvarázsolt. Megvett.

Laurent, a főszereplő hölgyet nagyon nehezen zártam a szívembe. 
Egy beképzelt nő, aki azt hangoztatja, hogy minden pasi odáig van érte, mindenkit meg tud hódítani, hisz ő a legszebb, a legjobb... 
Sokat ad a külsőségekre. Ezt az író leírja ezerszer is, hogy éppen mi van rajta és hogy néz ki.
Sok mondata idegesített. Legszívesebben megcsapkodtam volna egy képzeletbeli könyvvel a kezemben. Majd szépen levedlette a nagyzását, emberibb lett. Érezni kezdett. Szenvedett és szeretett. Szerethető lett. Teljesen más karaktere lett, mikor szerelmes lett
Így a karakter változás egy erős pipa.
Ahogy megyünk előre a cselekményben egyre szebbek a mondatok, egyre szebb érzések kerülnek elő. Hatalmuk alá vontak. Így nem csak a gyönyörűséges Franciaország hangulata csábított el, hanem a metaforák is.



Dylan a férfi szereplő végig kiszámíthatatlan, titokzatos.
Igazán nem tudunk meg sok információt róla. 
De igazi férfi, aki erős, mikor kell, gyengéd, mikor az a lényeg. 
Eltaszít, szavak nélkül bocsájt el, szenvedni hagy, majd visszahúz, ismét a miénk, szeret, dédelget, úgy érezzük miénk a világ. Tenyerén hordoz, egy rezdülésünkből érzi mit szeretnénk, hogy a következő percben megint lelépjen. Valahogy így érezheti Lauren magát, mikor kibontakozik kettőjük kapcsolata.

Vannak a könyvben érzelmi hullámvölgyek. De melyik kapcsolatban nincsenek. mindezt úgy írja le Beáta, az írónő, hogy mi is átérezzük minden sorát.
Viszont a végén túl sok! Lauren szenved, szenved és én is nagyon szenvedtem ettől a sok sötétségtől, nyavalygástól, majd belehalástól a szerelembe. 
Fáj! Nehéz! De azért ennyire túlságosan sokat nyavalyogni...
A végét juszt sem írom le, még spoileresen sem. Pedig  bepötyögtem, majd inkább töröltem. 

A történet lényege, hogy vigyázz mit kívánsz, mert valóra válhat!





A vége kiszámítható és giccses. De hihető. És nem zavart most az egyszer.

Remélem nem árultam el túl sokat a könyvről. 
Apróbb hibái ellenére én nagyon szerettem!
Első történet a szerzőtől, így remélem hogy hamarosan érkezik még tőle könyv...


A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!

Álomgyár kiadó
saját, recenzió
272 oldal







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék