Regények a sci-fi világa körül

Egy igen érdekes írót sikerült tollvégre kapnom!

Köszönöm On sai-nak, hogy vállalta az eléggé provokatív kérdéseimet a regényeiről és privát életéről.

- Nem láttam rólad sok infót a blogodon. Mit tudhatnak az olvasóid a magánéletedről? Mi az, amit fontosnak tartasz megosztani velük magadról?

Ez már a harmadik blogom, a korábbiakon azt hiszem, még volt bemutatkozás. Sci-fis közösségből jövök, és néha rendezvényeken besegítek, moderálok, így az a közeg ismer mint a rossz pénzt. Másnak meg nem jutott eszembe bemutatkozni.

Gyors életrajzom annyi, hogy pszichós végzettségem van, de most szerkesztőként dolgozom, Aranymosó néven a Könyvmolyképző kiadó pályázatát bonyolítom le. Van három gyerekem, és Pest megyében élek egy erdő mellett.

A mostani blog: http://onsairegenyek.blogspot.hu/

-Tudatosan maradtál inkognitóba, óvva a magánéleted?

Nem vagyok inkognitóban, csak nem szoktam magamról beszélni, a másik ember jobban érdekel. Más helyzetben mások a témák. Az irodalmi életben évekig nem tudták, hogy van gyerekem, pusztán mert nem láttak velük, míg el nem vittem sci-fis táborba őket. A pszichósok nem tudták, hogy szerkesztő vagyok. A helyi tanárnő vagy a szomszédok meg nem tudták, hogy írok, noha itt, vidéken mindenki tud mindent a másikról. De ha ők a tyúkokról szeretnének csevegni, vagy a helyi pletykákról, akkor arról beszélgetünk. Szerintem az olvasókat is jobban érdekli Don karaktere, mint az, hogy a dédi receptje alapján készítem a köménymagos kalácsot.

- Mi a legnagyobb félelmed az írással kapcsolatban?

Minden regény közben azon aggódok, hogy nem tudom megugrani a szintet, nem bírom visszafűzni a dramaturgiai szálakat. Néha túlbonyolítom a dolgokat, és utána nehezen mászok ki az ügyből. A jó mesélés egyfajta varázslat, és tartok tőle, hogy egyszer túl nagyot markolok, és meghaladja a képességeimet. De eddig mindig sikerült addig csiszolni az írást, és úgy letenni a tollat, hogy igen, ez jó munka, elégedett vagyok.

- Van kifejezett helyszíned, időszakod, kedvenc fotelod vagy eszközöd,babonád, amit összekötsz az írással?

Babonáim nincsenek, inkább csak írós szokásaim. Hajnalban nagyon jól tudok írni, és szeretek is. Újabban sajnos ez az időszak kiesik, mert a fiam ötkor kel, hogy elérje a vonatot Pestre a középsuliba, így az én életritmusom is felborult, és még nem tudom, hova illesztem be a napi írást. Rengeteg teát és tejeskávét iszom, plusz ha elakadok, akkor sok csokit eszek. Nem túl egészséges, tudom.

- A napi teendőidbe hogyan kalkulálod bele az írást? Elsőbbséget élvez a takarítással szemben mondjuk?

Régen, ha a történet feszített, mindent félretettem, és írtam. Manapság már sokkal fegyelmezettebb vagyok, tudom, hogy a szereplők megvárnak. Talán furán hangzik, de van egy nagyon bensőséges viszonyunk, amibe belefér a türelem is. Ha viszont szoros határidőre csinálom a szerkesztést, vagy le kell adni a regényt, novellát időre, akkor az elsőbbséget élvez a takarítással szemben. De ilyenkor a lányom mosogat, a fiam elhozza az öccsét a suliból, anyám meg jön kertet művelni. 

- Mely történeted volt az első, amit késznek és publikálhatónak tartottál?

2004-ben lettem kész először a Scar regényemmel. Akkoriban egyszerre éreztem, hogy nagyon jó és hogy nagyon rossz. Háromszor írtam át, mire elnyerte a végleges formáját.

Az első megjelent novellám azt hiszem, 2006-ban volt, egy pályázatra írtam, és az első helyet elvittem. A következő évben hat pályázatból ötön helyezést értem el. Kissé meglepődtem.

- Mikor elkezdted az írást csak álmaidban jelent meg előtted a kép, hogy meg is fog jelenni vagy mindig is tudtad/érezted, hogy kiadásra kerül majd?

Mióta az eszemet tudom, történeteket mesélek magamnak. 12 évesen már sejtettem, hogy idővel író leszek, de nem éreztem úgy, hogy tenni kell az ügyért. Viszonylag szegény környezetben nőttem fel, ahol nem voltak lehetőségek, így aztán nem alakult ki bennem semmilyen álom szakmára, családra, írásra vonatkozóan. Napról napra éltem, és így élek ma is. Mindig azt csinálom, ami érdekel, leköt, flow-élményt ad. Most épp író vagyok, de ki tudja, hova visz az út tíz év múlva. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne azt csináljuk, ami érdekel.
 

- Főként sci-fi és fantasy témában jelentél meg eddig. Van oka, hogy ezt a két műfajt választottad? Van olyan műfaj, amiben nem tevékenykednél, messze áll tőled?

Minden zsánert kipróbáltam egy-két novella erejéig, de a fantasztikum jóval tágabb teret ad a valóságnál. Imádok világokat teremteni, nagyon szórakoztat, sokkal többet ad nekem, mintha a talajon maradnék. Az írás játék, és én szeretek játszani. A fantasztikumban az is jó, hogy az olvasó nem akar mindent kivetíteni az íróra, és nem gondolja azt, hogy önéletrajzi regényt írok. A női E/1 pont az ilyen furcsa olvasói megjegyzések miatt kellemetlen nekem, még sci-fiben is ritkán írok, reál novellákban pedig soha.  

-Bevallom nem olvastam még a könyveid, de kívánságlistámon vannak. Mivel tudnál buzdítani, amiért mindenképpen olvassam el őket?

A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik egy könnyed, humoros írás, ott a főhős jópasit ajánlom figyelmedbe. A folytatás aCalderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál. Mint a címből is látszik, nem doktori disszertációnak szántam ezt sem, inkább valami bohókás vígjátéknak. A Szivárgó sötétség sorozat két kötete kicsit komolyabb téma, és a transzcendensről szól. Scar, a főhős lány kissé provokatív és modortalan, ám különleges képessége, hogy Istennel beszélget, és ami meglepőbb, választ is kap.

-Mit érzel az írásaid erősségének és mi az, amin még csiszolnál?

A dramaturgia, karakterábrázolás, világteremtés jól megy, de a nyelvi szintemet közepesnek érzem. A szóképek, hangutánzó, hangfestő szavak nem az én világom, de már dolgozom az ügyön, hogy a szövegeim "teltebbek" legyenek. Persze, nem minden témához illik, egy humoros regényben a humor a lényeg, de a komolyabb regényeknél majd kelleni fog.

- Jelen vagy a molyos könyves oldalon is, így közvetlenül tudod kezelni a dicséreteket, kritikákat, kérdéseket. Nem terhes néha?

Nem, mert nem szoktam sehogy se kezelni. Szerintem az olvasók nem nekem írják ezeket, hanem egymással osztják meg a könyves élményeket, és udvariatlanság lenne belecsipogni. Ha megszólalok ott, akkor azért teszem, mert belinkelték a nickemet, vagy élőben ismerem az illetőt. A kritikák nem zavarnak, ilyenkor felírom, miben kell fejlődni vagy mit kell kibontani a következő regényben. A moly amúgy teljesen addiktív. Ha belépek, azon kapom magam, hogy nem írom a regényemet, hanem csak görgetem lefelé az oldalt, és sok tucat könyvértékelést, beszélgetést olvasgatok. :) Pont ezért abbahagytam a saját olvasások feltöltését, mert túl sok időt lógtam ott.

- Nagyon jók az értékelések, magas a csillagozási besorolásuk is. Elégedett vagy az elért eredménnyel?

Igen, nagyon megtisztelő, nem számítottam ennyi lelkes olvasóra, nagy meglepetésként ért. Az igazán bűvöletes viszont az, amikor a szereplők és a világ megvalósul más elméjében. Valahogy így válik élővé az egész, olyanná, mintha pl. Calderon nem is képzelt karakter lenne, hanem másokkal közös ismerős, akinek együtt figyeljük a sorsát.

- Ki a kedvenc főhősöd a könyveidből?

Mindig az, akinek épp foglalkoztat a sorsa. Most épp egy agykutató apa, egy pimasz tinilány, és egy állati helyes fiatal lovag, aki Kósza névre hallgat. Már elkezdték bonyolítani a sztorit, nagyon élvezem a jeleneteket.

- Nőként férfiakról írsz egy férfias műfajban. Mennyire sikerült mindezek mellett a nőiességet is belecsempészned a mindennapokba?

Ó, ezen felnevettem. :) 

A sci-fisek szerint YA irodalmat írok, nekik ez túl nyál, és mi az, hogy mindenki romantikázik, meg kockás hasfala van, ahelyett, hogy belehalna a kalandba. 

De hogy a kérdésre is feleljek, harmincvalahány évig  eléggé nőies voltam, de ma már egyedül nevelek három gyereket, vagyis egyszerre vagyok apa és anya, ennyit a cuki csajszerepekről. 

- Mit gondolsz a hazai fantasy és sci-fi műfaj alakulásáról?

Most egy hatalmas fellendülés van, úgy tűnik, vége az elmúlt időszak recessziójának. Egyre több elsőkönyves kap lehetőséget, a kiadók könnyebben kockáztatnak. A fiatalok az írást kezdik szakmaként kezelni, tudatosan gyakorolni, így egyre igényesebbek.  Az angolszász piac még kihat a misztikus-romantikára, de már megjelennek magyar hátterű történetek is. A sci-fi irodalom is változik, de ez is hosszú téma, órákat lehet róla beszélni.

                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                  - Íróként szeretsz olvasni? Kik a kedvenc szerzőid, regényeid?

Szerkesztőként rengeteget kéziratot olvasok, így munka után már inkább filmet teszek be, általában drámákat. 

Ha olvasok, akkor Könyvmolyképzős könyveket, hogy képben legyek, mi zajlik a kiadómnál, vagy humoros műveket, esetleg pszichós szakirodalmat. Mostanság újra előveszek szépirodalmi írásokat és kortárs regényeket is, tegnap épp A harcosok klubját olvastam.

- Melyik magyar író az, akit a legjobban kedvelsz, egyfajta példakép?

Ó, van három is, de erre nem felelnék, mert ők sem tudják. Szerintem zavarban lennének, hiszen kicsi az irodalmi élet, és ismerjük egymást.

- Most min dolgozol? Mit várhatunk tőled következőnek?

Az Apa, randizhatok egy lovaggal? című kéziraton dolgozom, idén az jelenik meg, a Vörös pöttyös sorozatba kerül. Anna lányomnak készül, a Százvilág az ő világa, és közös játékként erre írok egy regényt. Egy mágikus problémáról szól, amibe belekeveredik Mia Anne a mi világunkból, és Kósza lovag egy másik világból. Érdekessége, hogy egy része Kispesten játszódik, a régi gimnáziumomban. Nagyon jól szórakozom rajta, és remélem, az olvasók is élvezni fogják minden sorát.