Nina George Levendulaszoba

Színes, szépséges borító, ami majd megszólal! Még illata is van majdnem hogy!
Beltartalmát nézve pedig egy idézetes könyv, tele okosságokkal, tele élettel, érzelmekkel, érdekes karakterekkel.
Hogy túl sok? Sokaknak az lehet a baja vele. Nekem nem volt sok. Sőt, olyan, mint egy jó csoki. Émelyítően édes, de még szednék belőle, ha nem fogyott volna el. Mert bizony túl gyorsan elkoptak a lapok.

Nem számítottam rá, hogy kedvencre lelek.. 
Átlagos kis romantikus könyvnek gondoltam, de túlszárnyalta az elképzeléseim. 
Előlépett hatalmas kedvencé, ami első helyet kap a polcomon, ha rákerül, mert ez a kötet sajna könyvtári volt. De ami késik, az eljő! Hamarosan biztos megveszem.

Nem is a romantikus részt domborítanám ki, nem is a szereplőket, az érzéseket. Pedig mind hangsúlyosak és jól megírtak, hanem az írónő hozzáállását a könyvekhez, olvasáshoz, amit beleszőtt a történetbe. Imádtam. Pár idézet álljon most itt. 
(Bevallom nem szoktam jelölgetni, oldalszámot kiírni vagy idézeteket hozni. De ezek olyan mesések, hogy nem hagyhattam ki.)

Három kategóriába sorolta őket. Az elsők azok voltak, akiknek a könyvek az egyedüli friss levegőt jelentették a mindennapok fulladozásában. ...
A vevők második kategóriája csak azért jött fel az ő Lulujára, a Champs- Élysées kikötőjében álló könyves hajóra, mert a rajta berendezett könyvkereskedés neve odacsalogatta őket: Irodalmi Patika. Hogy aztán vegyenek egy-két eredeti képeslapot (" Az olvasás veszélyezteti z előitéleteket" vagy : "Aki olvas, nem hazudik- legalábbis addig nem")...
Ám ezek az emberek egyenesen elragadóak voltak a harmadik kategóriával szemben, akik királynak tartották magukat, csak sajnos nem úgy viselkedtek.

Téves vélekedés, hogy a könyvkereskedők könyvekkel foglalkoznak. Ők az emberekkel foglalkoznak.

- Papírhajókat a léleknek- patika lesz belőle, magyarázta, Irodalmi Patika mindazon érzések számára, amelyekre egyébként nincs gyógyszer.

Az olvasás :vég nélküli utazás. Hosszú, örökösutazás, amely során az ember szelídebb, szeretetteljesebb és igazán emberbarát lesz.

Kötelezővé kellene tenni, hogy a világ irányítói könyvjogosítványt szerezzenek.

Catherine, Max ma megértette, hogy a regény olyan, mint egy kert. amelynek időre van szüksége. Hogy az olvasó igazán kipihenje magát benne.

Most hogy nagy nehezen, de szeretetteljesen kiírtam a kedvenceimet nektek, jöjjön a könyvről is pár dolog. Igaz az idézetek magukért beszélnek. De azért vagyok én a blogger, hogy én s beszéljek kicsit róla.

Megérintett. Az emberi sorsokkal. A mérhetetlen szenvedéssel, ám mégis élet igenlő felfogással.
A könyvekhez való hozzáállással. A tájak leírásával. Az ételek művészi kreációival. A fordulatos történésekkel. A nagy változásokkal. Az elmúlással...

A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Számomra ez a könyv volt olyan. Nem sekélyes és parttalan. nem unalmas és oktalan.
Jean érdekes kis ember, aki igencsak kedvelhető. 
Manon megfoghatatlan, illékony. 
Max gyerekből felnőtté érik. 
És a többi szereplőről is mind mondhatnék valami pozitívumot. 
Egyedül a nagy Kaszás az, aki dühítő..

A szavakkal mesterien bánó írónő szerintem nagyot alkotott nőknek, de nem csak kifejezetten nekik!

Fülszöveg:
A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Ő pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást. 
21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme, a gyönyörű Provenzalin Manon kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, melyet Jean azóta sem mert elolvasni. A veszteséget gyötrő emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a megbántottság börtönében élte a mindennapokat. Mígnem egy nyáron minden megváltozik. Egy új kapcsolat, egy ébredő érzés, és a levendulaszobába zárt múlt újraéled, és Jean kézbe veszi Manon levelét… 
Egy utazás veszi kezdetét, mely során barátságok szövődnek, különleges sorsok tárulnak fel, és a lélek megtisztulhat. De lezárulhat végre a múlt, hogy helyet engedjen a jelennek és a jövőnek?


Idézet:
Vajúdás. De a fájdalom olyan boldogságot teremtett, olyan békét... úgy éreztem utána, mintha megváltottak volna. Egyszerre minden értelmet nyert, és már nem féltem a haláltól. Életet ajándékoztam. és a fájdalom volt a boldogsághoz vezető út."

336 oldal
Maxim kiadó
könyvtári