Andy Weir A marsi

Mi a legnagyobb szívás az életben?
Mikor egyedül maradsz egy idegen bolygón, kevés élelemmel és vízzel, levegővel, ráadásul a társaid azt hiszik meghaltál, így vissza sem jönnek érted!
Mark Watney nem igazán szerencsés, ugye? A ti gondotok egészen eltörpül így már az övé mellett, igaz?
Elég rossz napja van, mondhatni szegény főszereplőnek!

Úgy voltam vele, hogy ez a könyv nagyon sztárolt, mindig szembe jön velem és nem is igazán vág az én profilomba. Túl sokan is ajánlották. Ilyenkor óvatos leszek és pont az ellenkezőjét váltják ki belőlem.
Nem, nem olvasom el! Fogadkoztam. 
Tessék. Csak elolvastam.
És még tetszett is!

Mark egy okos ember és ez a szerencséje. Na meg az, hogy élni akar mindenáron. Van humorérzéke és öniróniája. Így a lelki és testi megterhelést is kibírja. 
Néhol azért többet olvastam volna a mindennapjairól, a lelkét foglalkoztató dolgokról.

A szövege meg humoros, szórakoztató. 
Ez meg az én szerencsém. Mert bizony hamar feladtam volna a mindenféle levegő kiszámítás, kémia és hasonló szakzsargon olvasása közepette. Érthetően adja elő magát, de szárazon, úgy mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne és mindenkinek tudni illene. 
Ezeket keveri a saját magával tartó párbeszédekkel, a kalandos, néha félresikerült történésekkel, nagy adag szerencsével és figyelmetlenséggel.
És persze egy idő után a másik fél ( az otthagyók és a Marsi kutatás, repülés felelősei szemszögéből) és visszaemlékezések tarka felhőivel.
Utóbbiak is be lettek mutatva, de minimálisan. Olvastam volna még (ez az én telhetetlenségem) arról, hogy állt össze a csoport, hogy választották ki őket, hogy jutottak el a Marsra, miután a Föld felé vették az irányt társuk nélkül, mit éreztek. És miután visszafordultak érte életük kockáztatásával, akkor mi járt az eszükbe. Hogyan érintette a családtagokat az egész kálvária. 
Nem a könyv a hibás. Az zseniálisan van felépítve.
Mindez csak azt mutatja, hogy felkeltette a könyv jó írásmódja az érdeklődésem és még többet szerettem volna kapni belőle még.

Nagyon gyorsan átrágtam a köteten magam és azt vettem észre, hogy egyre jobban élvezem, már nem zavarnak a mellékes számítások vagy éppen ellenkezőleg érdekelni kezdenek. Na Mars kutató és űrcowboy nem leszek, ettől nem kell félnetek, de utána olvastam pár érdekes résznek.
Izgalmas, mert a kevés, lassú folyású történés után mindig beiktat az író némi ijedelmet, valamit amin izgulhatunk vagy várhatunk. Ugrál az időben, amit én nem kedvelek túlzottan, de most hogy fenntartsa a feszültséget, kifejezetten jót tett a könyvnek. 
Mark egy ideális szereplő. Tőle jobbat el sem tudtam volna képzelni a történethez. 

És ami tőlem elképzelhetetlenül meglepő volt!
Nem zavart a könyvben egy-két érdekesebb, nívó alatti beszólást trágár szóösszetétel sem!

A könyv borítójával is elégedett voltam. Azt hiszem a sci-fit nem kedvelőknek érdemes lenne ezzel a könnyen emészthető könyvvel nyitniuk e műfaj felé!

Fülszöveg: 

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

Idézet: Alig várom, hogy unokáim legyenek. 
– Amikor fiatal voltam, fel kellett másznom egy kráter peremére. Egy EVA-ruhában! A Marson, te kis szaros, érted? A Marson!

Holnap éjjel új mélységekig süllyedek! Újrafogalmazom… Holnap éjjel elérem a mélypontot! Nem, ez sem hangzik túl jól… Holnap éjjel Giovanni Schiaparelli kedvenc lyukában leszek!

Fumax kiadó

Fordította: Rusznyák Csaba

358 oldal

könyvtár