Kimberly Derting: Eskü

Keresem, keresem és keresem a kis noteszem, amibe írtam a benyomásaim a könyvről, de nem lelem.

Hát bizony Danci baba eltüntette.  Remélem azért nem ette meg.

Majd csak saját kútfőből is eszembe jut, mit akartam írni nektek a könyvről.

Ez a könyv is egy olyan, ami sorra szembe jött velem blogokon, postokban, interjúban, könyvesbolt kirakatában és szinte mindenhol. Fájdítottam a szívem egy darabig vele. Mindig megfogadtam, hogy majd most jól megveszem, ám elmaradt. Két cserém is meghiúsult, amiben megszerezhettem volna.

Így -egy életem, egy halálom-, gondoltam megkérdezem a kiadót.

Nagyon kedvesek voltak, és elküldték nekem a könyvet.

Ezúton is köszönöm az  ÉTK kiadónak, hogy létrehozták a Merit könyvcsoportot és rögtön ilyen nagyszerű könyvvel kezdtek., és eljutott hozzám is.

Minden várakozásomat felülmúlta a könyv kinézete!

A szépséges, cikornyás betűk az elején és a belsejében, mint az iniciálék. Aranyozottak, díszesek.

 És a  borítónak a sejtelmessége... Elállt a szavam tőle.

Azt hiszem, a legszebb borítós könyvek polcán kap helyet.

A belseje is rendben volt, nálam elérte a kellő hatást.

Kikapcsolt, elszórakoztatott, különböző dolgok utánanézésére buzdított. nem csak végigolvastam és már kezdtem is bele a következő könyvbe, hanem éjjel, elalvás előtt még sokat gondolkoztam a könyv keltette érzéseimen. Bár nem 100%-os a könyv, mert voltak benne aprócska hibák, figyelmetlenségek.

Találtam benne logikai bukfenceket is. De nem zavart. Ha nagyon kukacoskodni szeretnék, akkor sem. A történet és a misztikum elvitték a könyvet. 

Olyan gyorsan haladtam vele, hogy magam is meglepődtem.

A történetről röviden:

A 17 éves Charlaina a távoli jövőben él, ami igazán különleges.

Királynők uralkodnak, akik hatalommal bírnak, képességeik vannak.

Szigorú szabályozás és rend uralkodik Ludaniában.

Aki egy aprócska vétséget is elkövet, halál fia.

Charlaina (Charlie), éli az életét, ám titkot őriz. Fél, hogy valami olyanba bonyolódik, amibe nem szeretne.

És hát a félelmeinkre, ha túl sokat összpontosítunk, valóra is válnak.

Ám nem is gondolnánk, hogy mennyire!

Charlie titka érdekes és lenyűgöző, már azért érdemes elolvasni a könyvet.

A könyv az elején, a prológusnál, sötét és hátborzongató, megalapozza a kíváncsiságot.

Kedvet is kaptam hozzá rögtön, amit jelez az is, hogy egy nap alatt kiolvastam.

Kezdjük talán a szereplőkkel, úgy igazán.

Nem egyediek a vonásaik, a karakterek. Nem tűnnek ki a tömegből első látásra. De főszereplőnk kap egy kis pluszt, amiért elhittem a végére, hogy Charlie más. Ezt a kis pluszt fokozatosan, fejlődve éri el. Bizonytalan, lázadó kislányból egy céltudatos majdnem hogy nő lesz, aki feláldozna mindent a szeretteiért.

Szerettem őt, bár néha a határozatlansága, a szabályokba vetett hite kiakasztott és az, hogy  néha nem látta a fát az erdőtől.

Így nem is ő lett a kedvenc szereplőm a történetben, hanem az imádni való kishúga.

Ő, egy bájos, nagyon okos kislány, akit nem lehet nem szeretni.

De nem Charlaine az egyetlen, aki némi jellemfejlődésről tesz tanúbizonyosságot  Egy olyan személy is, aki alaposan meglepett. Leírtam magamban, mint szereplőt, de a végére mégis megszerettem. Azt hiszem bennem is él, hogy a külső alapján ítélek és a kevés első benyomás által...

Sabara (megjegyzem irtóra tetszik ez a név) a nagy, rettegett királynő, nem volt hiteles számomra. Inkább csak a marketingje volt jó, élőben már nem is féltem tőle.

Vannak olyan szereplők, akiket kifejezetten nem bírtam, de az író olyan szerepet szánt nekik, hogy végül meggondoltam magam ezügyben.

Ilyen a két X (én így hívtam őket magamban), azaz Xander és Max.

Hát persze, hogy az egyik egy lázadó, aki magában hordozza a veszélyt, a másik pedig a hősszerelmes.

Húzzam az idegeiteket, hogy Charlie melyikkel akadt össze végül?

Ja, azt elfelejtettem írni, hogy nem szerelmi háromszög van, itt kérem. Magában hordozta a lehetőséget, titokban szurkoltam is ezért (még ha nem is szeretem a szerelmi háromszögeket), de végül meggondolta magát Kimberly, az írónő. Fájt is a szívem érte, mert rossz félnek drukkoltam így.

Na jó, annyit még talán elárulhatok, hogy Max az, aki próbál Charlie szívéhez közel kerülni.

A romantikát illetően ingadoztam.

Néhol elhittem és néhol nagyon nem.

Tetszett az egyszerűsége, nem volt giccses. Tetszett, hogy az életkori sajátosságoknak megfelelően volt felépítve. Sok könyvben hiba, hogy túlírják, vagy ellenkezőleg visszahúzzák a korhatárt, nem véve figyelembe, hogy az adott korban milyen egy lángolás, ismerkedés.

E részről nagyon hihető volt. Benne volt a szikra, a vágyakozás és minden, ami egy szép szerelemhez kellhet. Ezáltal hihető.

Viszont néhol annyira kevés volt. Még adta volna magát a történés tovább, de lezárta az írónő egy mondattal. Tudom-tudom, nem romantikus könyv, és nem kell az oldalaknak csöpögnie. De még úgy olvastam volna, ezt a fajta romantikát, a tini szerelmet, a kibontakozását, nem sitty-sutty és már egymásé a két szív.

Sabara (megjegyzem irtóra tetszik ez a név) a nagy, rettegett királynő, nem volt hiteles számomra. Inkább csak a marketingje volt jó, élőben már nem is féltem tőle.

A másik, ami alaposan megragadta a fantáziám a könyvben, és jó volt, az a világfelépítés.

Már az elején kiderül, hogy az indiai kasztrendszer az alapja. És ezen törtem a fejem éjjel (csak hogy eláruljak némi bennfentes információt nektek).

Itt olvashattok róla ti is bővebben: Kasztrendszer

Kerestem a hasonlóságokat és az eltéréseket.

Bevallom, ez a kultúra eddig nem foglalkoztatott annyira, így kicsit utána is kellett olvasnom, mert nem voltam mindenben biztos.

Érdekes, ahogy merev szabályok szerint meg van határozva, mit dolgozhatnak, mit viselhetnek, kivel házasodhatnak, érintkezhetnek. Egy olyan rendszer ez, amit nehéz elfogadni, lázadni lehet ellene. Így meg is van az alap konfliktus, ami feszültséget kelt.

Ezt vette az író alapul.

Csak ő megbolondította még egy nyelvi különbséggel is, azaz minden kaszt saját nyelvvel rendelkezik és van egy egyetemes nyelv is, amit mindenki beszél. 

Nem nagyon értettem, hogy hogyan nem tanulták meg egy idő után egymás nyelvét?

 Vagy csak titkolták, ha megtudták? 

De az is felötlött bennem, hogy ez a csipetnyi misztikumhoz köthető?

Vagy szöget ütött a fejembe, hogy azzal indokolták a kasztrendszer bevezetésének okát, hogy így kevés az esélye a lázadásnak. Miért is? Szerintem, aki meg akarja dönteni a királyságot, annak a nyelvi akadályok nem téma. Főleg, ha van közös nyelv is.

Itt azt hiszem, az indok rossz, hogy miért a kasztrendszer. mert elnyomó világ létrehozásához tökéletes, de ne ezzel indokoljuk, hanem azzal, hogy mert a királynő így akarta és kész.

Misztikum.  Nem túl sok, sőt talán tényleg csak egy csipetnyi. Imádtam az érdekes képességeket. Nem fogom elmondani mik azok. Nehogy már lelőjem a könyv összes poénját.

Direkt sötétben hagylak titeket, had tapogatózzatok csak.

 Charlaine képességét kifejezetten irigylem. Tudnék élni egy ilyen fantasztikus lehetőséggel. Még ha nem az ő tulajdonsága a legütősebb is, számomra akkor is a legfantasztikusabb.

Ami még egy érdekes csavar, azaz az, hogy elvileg a nem túl távoli jövőbe játszódik, nekem mégis végig olyan érzésem volt, mintha a középkorban járnánk. Igaz voltak fegyverek és autók, mégis a kardok, a királyok és a várak élvezték az elsőbbséget.

Így jobban is tetszett (nem lézerfegyverekkel harcolnak).

Ami viszont nekem csalódást okozott, az a vége.

 Igazán nincs, mi fúrja az oldalam, mert olyan egyszerű és rózsaszín véget kaptunk. Nincs lezárva teljesen, de akár le is zárhatnánk és a történet végét mi magunk is kitalálhatnánk saját szájízünk szerint.

Ráadásul a prológus alapján kicsit sötétebb befejezést sejtettem hibásan, a könyv mögött.

De ezt leszámítva a  könyv egyesíti a romantikát a misztikummal,  középkorral, lázadással, emberi kapcsolatok szövevényével.

Sok potenciát rejt a könyv, számítok még meglepetésekre, bár nem tudom, mikor jön ki a következő része.

Igen, megint egy sorozat. Hogy én ezt miért nem tudtam mikor bele kezdtem az olvasásába? Mostanában mindig sorozatrészeket fogok ki, pedig nem direkt csinálom ám.

Talán mindent sorra vettem, amit akartam.
Ha nem, akkor már eszembe sem fog jutni.
Ja, de. A nyelvezet maradt el.
Rendben volt, egy ifjúsági könyvhöz képest. Voltak benne jó leírások, szép gondolatok.
Nem kétszavas alapmondatokat kapunk, így az idősebb korosztály is élvezheti.
Viszont arra a kérdésre nem tudok válaszolni, hogy műfaji besorolást illetően akkor most milyen könyv ez? Misztikus, romantikus? Vagy egy harmadik?

A könyvet köszönöm az   ÉTK kiadónak!

1. a történet: 5/4
2. a létrehozott világ: 5/3.5
3.  helyszín: 5/5
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4
5. kedvenc szereplő: Angelina
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/3.5
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: Max sorai
12. legrosszabb jelenet : Sabara legyőzése
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: 5/4.5
15.  humor:5/4
16.  kedvenc idézet : -

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: ifjúsági könyv

18.  fülszöveg: 5/5
19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/4

 ÉTK kiadó
saját, recenzió
320 oldal
Fordította: Kocsis Anikó