Egybe post

Az utóbbi napokban olvasni olvastam, de írni nem volt időm Danci baba betegsége miatt.
Így egybe hozom a hét olvasmányélményeit. Amúgy sem biztos, hogy külön-külön megtöltenének egy hosszabb postot.
Kettő utazó könyv volt. Illetve egy saját is közéjük keveredett.

Olvasási sorrendben egy utazó könyv az első, ezúton is köszönöm a tulajdonosának, hogy elolvashattam.

Alkyoni Papadaki: A Hold színe

A fülszöveggel nem is fárasztanálak titeket, mert nem is erről szól maga a könyv, 

Inkább az íróról. 

Ez a történet egy cirádás, virágnyelven megfogalmazott tragédia. Tragédia, de nem érintett meg. Egy nagy család nehéz életét mutatja be a nagymamától a számos gyermekig. Talán az okozott gondot, hogy a szereplőket nem éreztem magamhoz közel, így nem tudtam meggyászolni sem őket, nem éreztem a fájdalmuk vagy nem szörnyülködtem tetteiken, eltévelyedéseiken.

Szép gondolatok vannak megteremtve. Szép nyelven is van megírva. A metaforák és mondatok szép barokkosak, cirádásak, egyediek.

Gyorsan olvasható, vékonyka kis könyv.

De tőlem valahogy idegen volt.

Talán egy olyan hármast kapna az ötből az egész. A borítója viszont szépséges.

Íme, egy idézet, ami jellemzi a könyv egyediségét, amiért viszont érdemes elolvasni:

"

 – Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. – Hallod? Az kérdeztem, milyen színű a szomorúság? 

– Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. 
– Az álmoknak is van színe? 
– Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. 
– Milyen színű az öröm? 
– Fényes, kis barátom. 
– És a magány? 
– A magány az ibolya színét viseli. 
– Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. 
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. 
– És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? 
– Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolta a fa. 
– Na és a szerelem? 
– A szerelem színe a telihold. 
– Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! – mondta a csillag. 
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett. "

Kairosz kiadó

152 oldal

Fordította: Donáti István

utazó könyv

Második olvasmányom szintén utazó könyv.

Tim Collins: Egy vagány vámpír naplója

fülszöveg: "Chloe ma rám mosolygott matekórán, de ettől előbújtak a szemfogaim, úgyhogy nem mosolyoghattam vissza. Bárcsak kifejezhetném neki az igazi érzéseimet! Mondjuk írhatnék egy verset.” 

Nigel Mullett átlagos, hétköznapi vámpír. Nem túl szerencsés fickó, mert tizenöt évesen változtatták vámpírrá, és így örökké ennyi idős marad. Küzdhet a pattanásokkal, a mutálással és a lányokkal szembeni félszegséggel, amíg világ a világ. 
Ebben a humoros naplóban Nigel arra tett kétségbeesett próbálkozásait, hogy felhívja magára szerelme, Chloe figyelmét, ír a vámpír szülei kínos viselkedéséről (olyan ciki, amikor a szüleid meg akarják harapni a barátaidat), és elkesergi, milyen igazságtalanság, hogy több mint nyolcvanöt éve élőhalott, és még sohase volt barátnője. 
Hogy beolvadjon az emberek közé, kénytelen gót és emós kölykökkel lógni, és állandóan küzd a vágy ellen, hogy Chloe nyakába mélyessze a fogát. 
Sikerül valaha is megszereznie a lányt, akit szeret?

Annyi vámpíros sztori íródott már. Annyi unalmas is, vagy túlságosan csillámló. Üde színfolt volt, ezt a könyvet kézbe venni. Vidámság van a lapjain. Egy Twilight paródia, ami kicsúfolja a vámpírokat és a fokhagymát. Kicsúfolja a vámpírok arany életét humoros módon. Így már nem biztos, hogy minden tini szuper dolognak tartaná a vámpír létet. Szereplőnk kicsit nyámnyila, erő nélkül, nem csillog és a hőn vágyott nők ostroma is elkerüli. A nap nem égeti meg, de a csillámlás helyett pattanások nőnek ki rajta. Vitatkozhatnánk melyik a szörnyűbb. Egyébként a vámpír vonalat leszámoljuk, akkor is egy átlagos tini élete és nyűgje, kérdései elevenednek meg a lapokon. Tetszett az igazi naplós írásmód. viszont Nigel folytonos nyávogása sok volt néhol. Egy pici kis vagányság lehetett volna benne, vagy a címben szereplő vagány szót tegyük már idézőjelbe! Ami még szöget ütött a fejemben, hogy tényleg 15 éves fiút akart az író életre kelteni vagy 100 évest? Mert mindkettőhöz képest túl gyermeteg volt a nyelvezet és gondolkodásmód. Viszont tényleg kikapcsolt pár óra erejéig, főként, ha nem vesszük komolyan a könyvet. Átfutottam hamar a könyvet. Egy napozós délután vagy egy esti szobában ücsörgős napon tökéletes választás. Az illusztráció is remek volt.

Az ötből három pontot ért számomra a könyv

Gabo kiadó:http://www.gabo.hu/hu/                                                                                                                                          222 oldal                                                                                                                                   Fordította: Kövesdi Miklós Gábor                                                                                           Illusztrálta: Andrew Pinder                                                                                                              utazó könyv

Végül utolsónak a saját könyv                                                                                                   Elisabetta Gnone: Shirley varázslatos napjai

fülszöveg: Fenséges varázslatok és csodás kalandok. A második estén a varázslatos napokról, a fenséges varázslatokról, a bátor és dobogó szívekről, a megdöbbentő találkozásokról és az erdő rejtelméről meséltem társnőimnek . Shirley varázslatos napjai – Fairy Oak falujába végre beköszöntött a tavasz. A levegőben már érezhető a nárciszok finom illata, a napok hosszabbak és játékosabbak. De sajnos megérkezik az eső is. És nem csak esik, hanem zuhog, mennydörög, jégeső is hullik, hosszú, végtelenül hosszú napokon keresztül. Ám szerencsére ott van Shirley Poppy, aki a falu gyermekeit jókedvre deríti az új, összetett rejtéllyel. Nagynénje titkos műhelyében az ifjú, de nagy hatalommal bíró, kis boszorkány egy nagyon, de nagyon furcsa receptkönyvre bukkan. Az ősi, meggyűrődött oldalakon nem tojás és liszt alapú receptekről olvashatnak, hanem só kardról, ég szeletről, kő szívről és egy titokról. Az Erdő titkáról. Shirley elhatározza, hogy kideríti miről is van szó, és természetesen sorozatos csodálatos kalandba bonyolódik az ikrekkel, Vaníliával és Pervinkával, és a Kapitány egész bandájával. A gyerekek nagyon jól tudják mennyire veszélyes lesz, de amit majd látnak, és megtapasztalnak, kárpótolja őket minden sebesülésért és félelemért. Mindörökre.

Nem titok, szeretem a gyerekkönyveket. Danci miatt is olvasgatom, tudván, mi az, amit majd ajánlhatok neki és mi az, amit messziről elkerüljön majd. De magam miatt is olvasom őket. Gnone első és második könyvét már szívembe zártam. Nagyon szépen illusztrált, kedves, szívet melengető könyvek. Most a sorozat 5. része került sorra. Igaz így nem sorrendben olvasom őket, de sajnos a két közben eső könyvecskét még nem sikerült beszereznem. Így egy kihívás miatt elkezdtem ezt a részt. Remélem a sorozatom teljes lesz, mire Danci olvasni fog.

A könyv sorozat részei nőnek az íróval is. Már kicsit komolyabb, mint az elején. Ugyan olyan szép a borító, a képek, a kis érdekességek. A megfogalmazás, nyelvezet is bájos és választékos. De most már komolyabb. A fejezetek rövidek, hogy a kisebb olvasni tudó gyerekek se fáradjanak el nagyon. A szereplők újra és újra elbűvölnek. Mindenki kedves, illetve ha nem, annak is nagyon oka van. A mellékszereplőket is kedvelhetjük, hiszen megismerjük őket is behatóbban egy jellemző tulajdonságáról, kinézetéről.                                                 Ebben a kötetben Shirley karaktere volt a kedvencem, de az ikrek sem maradnak le mögötte túl messze.                                                                                                                                          Van benne tanulság is a gyerkőcöknek, tanítás is. Shirley most az állatokra tanít meg bennünket. Szeressük őket, vigyázzunk rájuk és környezetünkre. Minden apró élőlény értékes tagja a kis világunknak. Ahogy a könyv ábrázolja az állatokat, szerintem egy csapásra megkedveli minden gyerek még a vakondot is vagy a rókát. Maga a történet nem túl bonyolult és nem is annyira izgalmas, de nem én vagyok az a kategória, akinek íródott.

Bizton állíthatom, hogy Gnone sorozata az egyik legtündéribb mesekönyv, ami a kislányoknak a piacon kapható. Hogy mennyire kislányoknak, azt elég nehéz behatárolni. Danci baba 2 éves, de a színes lapokat, képeket már most szívesen átlapozta velem. Olvastam fel neki részeket belőle, de csak figyelt, megérteni, nem tudom tudta-e. Én felnőtt létemre élveztem a könyvet. Szóval azt hiszem, elég széles spektrumon ajánlható ez a rész, de a könyv többi kötete is.
Az ötből négy és fél pontot kap tőlem.

Könyvmolyképző kiadó                                                                                                                      264 oldal                                                                                                                                   Fordította: Lénárd Csilla                                                                                                           Illusztrálta: Alessia Martusciello
saját