Dan Wells: Partials – Részben ember

 

A könyv borítója mindenképpen figyelemfelkeltő. Élőben pedig még szebb, mint gondolnánk.

Ez alapján találtam a könyvre és nem bántam meg, hogy elolvastam.

A történetről:

Kíra 16 éves. Egy nagy háború után van a Föld, amit a Részlegesekkel vívtak.

A Részlegesek mesterségesen létrehozott szerves lények, akik külsőre emberek. Sajnos a világ majdnem teljesen elpusztult. Pár tízezer ember él egy szigetre húzódva  ám a csecsemőik rendre meghalnak egy RM nevű vírusban, így őket is a kihalás fenyegeti. A kormány így majd minden szülőképes nőnél bevezeti, hogy kötelező minél hamarabb teherbe esnie, hátha egy csecsemő végre immúnis lesz.

Persze az emberek nem is lennének emberek, ha nem lennének hatalmi harcok, korrupció és zavargások, elégedetlenkedők és így Ellentábor is.

Igyekszem minimális infót elárulni a könyvről, de nem nagyon fog menni azt hiszem.

A könyv egy sorozat első része.

Jól is indul. A világfelépítés tetszetős, bár a kivitelezéssel volt némi gondom.

Nagyon lassan adagolja az író az infókat, így az elején el voltam veszve. Sokszereplős, a főszereplő mellett annyi mellékszereplőt kapunk, hogy ember legyen a talpán, aki mindet megjegyzi elsőre.

De sokat ígér még a továbbiakban, van benne potenciál rendesen.

Azt hiszem, alakul még a történet és a szereplők, na meg még többet tudunk meg a világról, amiben élnek, akkor a helyére kerül minden kocka. Nem mondom, hogy nem maradtak bennem kérdések, de annyira nem, hogy fojtogatnának.

Kivárom nyugiban a következő részt vagy részeket, hogy válaszokat kapjak.

De azt kell, hogy mondjam egyedi ez a világ és roppant módon hihető, 

amilyen léptekben haladunk a technika vívmányaival, a vírusok manipulálásával manapság, hihető, hogy pár évtized múltán így jár a világunk.

A kormány szokványos csőlátókörű, a saját érdekeit szem előtt tartó, elavult intézmény, ami ellenőrzés alá von mindent és mindenkit, csupán szükségből. ami alaposan fel is húzott engem. Igazi, szokványos mentalitás az emberektől.

Erről volt egy nagyon érdekes szóváltás a szereplők között.

Itt ki is ragadnám az ominózus mondatot, mert nagyon tetszik.

" Minden társadalomnak szüksége van bizonyos mennyiségű törvényre: a túl sok zsarnoksághoz vezet, a túl kevés káoszhoz!"

Ez teljesen igaz. De ki dönti el, hogy mi a túl sok és mi a túl kevés?

Ti az életetek mely területén hagynátok, hogy beleszóljanak, irányítsák?

A munkátok? Az életkörülményeitek? Hogy kit szeressetek és mikor? Vagy, hogy mikor szüljetek?

Számomra a kormány legnépszerűtlen döntése a születésszabályozás egyértelműen. Kötelezővé teszik gyereklányok számára, hogy szüljenek, hátha egy baba végre nem kapja el az RM kórt és végre megmenekül e fenyegető rémtől az emberiség. 

Ez alaposan felbosszantott. Ha a rengeteg babából egy sem maradt életben, miért gondolják  hogy ez jó megoldás? Persze ezt senki sem tudja megmagyarázni a kormánynak, ha egyszer ők így döntöttek.

Így én is az ellenállás táborát gyarapítanám.

Imádom kislányomat, minden vágyam egy baba volt, de akkor se mondja meg nekem egy külsős, hogy mikor szüljek, és ne siettessen.

Van egy mondás, ami nagyon igaz a nőkre.

"Egy nő két dologért képes mindenre. Hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen!"

Szíven ütött és kulcsfontosságú is egy baba halála a történetben.

Rendesen nyelnem kellett, nehogy kibuggyanjanak a könnyeim, pedig nem vagyok sírós fajta.

Azt hiszem ezt a részt szívesen kihagytam volna az olvasásból, bár tudom, hogy fontos tetőpontja a történetnek.

A másik, ami nagyon megfogott a könyv olvasása során, Kíra barátnője, Madison szavai.

" Én anyának születtem, benne van a génjeimben, lényeges része annak, aki vagyok."

Lehet másnak ez közhelyes és némileg nyálas. De én szeretem ezt a részt a könyvben.

Mert pontosan én is ezt érzem.

Ha nem lehetett volna gyerekem, biztos, hogy beleőrülök.

Egy olyan részem, ami előtérbe került, fontos számomra. De vagyunk így páran még, azt hiszem.

Én is mindent megtennék azért, hogy a csecsemők élve maradjanak végre. Bármit.

A főszereplőnk egy nagyon jól kitalált csajszi.

16 éves, de nem úgy viselkedik, mint az e korban lévő tiniktől megszoktuk. Nincs nyafogás, hiszti, pasi bolondítás, nem önző és szerethető is.

Nem a műkörme és az élete kényelme foglalkoztatja, igaz életveszélyben sincs, de ő mégis a kényelem helyett valami egészen mást választ.

Így rokonszenves lett nekem már az elején.

Nem buta, levonja mindig a megfelelő következtetéseket, kezdeményező és alkalmazkodó.

Alkalmazkodott az új élethez, a nevelőszülőhöz és a fura életvitelhez. Nem akar ő lázadni, esze ágában sincs.

Ám a kormány bele kényszerítené egy olyan helyzetbe, amit ő nem szeretne. Cselekszik helyettük is.

Így maga ered utána a megoldásoknak, maroknyi csapatával.

Célratörő csajszi, nagy álmai és vágyai vannak 16 évesen. Akár hiteltelen is lehetne így a történet, de én mégis elhittem, amiért olyan jól meg van írva. Nem volt kétségem.

Ő nem akar még babát, de barátnője gyermekéért és a többi csecsemőért vállalja a halált és bármilyen kockázatot. Becsülendő egy fiatal lánytól. Bár fura, hogy a kormány nem áll mellé, és senki más sem, mikor annyira magától értődő, hogy mit kellene tenni. Fura volt, hogy rábízták végül a kutatásokat, a vírus elcsípésére.

De utána választ kaptam a miértre is.

Pedig ez lett volna a könyv gyenge pontja. azt hittem, hogy most megfogtam az író nagy tévedését, de végül kiküszöbölte.

Ha már kutatások, ez nem a szereplők részhez tartozik, de muszáj megemlítenem, nehogy elmaradjon.

Annyi volt a szakszó és egyebek, hogy gondolkoztam átlapozok rajta. Csak az tartott vissza, nehogy lemaradjak valami lényege infóról.

Sokszor egy kukkot sem értettem belőle vagy vissza kellett olvasnom még egyszer, hogy pontosan megértsem. Szerintem ennyire részletesen felesleges volt ebbe bele menni.

na kanyarodjunk vissza ismét a történet kulcsfiguráihoz.

A többi szereplőt nem ismerjük meg ennyire árnyaltan, csak egy egész picit. Így értük nem rágtam tövig a körmöm.

Talán ez inkább hátrány.

Mert izgulni lehet a történések miatt, folyton történik valami. Kírán kívül viszont senkiért nem ejtettem volna könnyet. Remélem a következőekben ez is megváltozik, és több helyet kapnak ők is.

Talán aki a szívem csücske lett még az a Xochi, az ő humora és látásmódja az, amiért még imádkozok, hogy a második részben szerepet kapjon, ő Kíra mostohatestvére egyébként.

Aki meglepett a végére, az Nandita volt az ideiglenes pótanya.

Olyan semmilyen, közhelyeket pufogtat az egy szem beszélgetésük közben is, ami valahogy nem tűnt helyénvalónak. Izgulnia kellett volna, ha jó pótanya, az elveszett lányáért. ha meg ő a gonosz mostoha, akkor meg felesleges volt.

Ő olyan megfoghatatlan számomra még, csupa rejtély. Gondolom ez is volt a cél. Kíváncsi leszek a további szerepére.

Ennyit a szereplőkről.

A romantikus szálról nem is tudom, mit gondoljak. Jól ábrázolt érzelmek, de nekem olyan egyoldalúnak tűnt Kíra és Marcus szerelme. És Marcus felé dőlt a mérleg nyelve. Kíra önfeláldozásának része, hogy lemond szerelméről, ha ezt kívánja a Föld és emberiség érdeke, de nem éreztem akkor törést nála, és hogy szenvedne ez miatt.

A másik szereplőhöz való vonzódása meg még igazán kis semmiség ahhoz, hogy szerelemnek tituláljam. Őt viszont nem árulnám el nektek kicsoda.

Talán e téren is erősödik a következő kötet.

A vége pedig egy elég erős meglepetéssel zárul és egy jó kis talánnyal.

Szóval mikor is jelenik meg a második rész?

A nyelvezete több mint rendben volt. Szeretem, ahogy ír Wells. Ki kell próbálnom a többi könyvét is mindenképpen.

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

1. a történet: 5/3.5
2. a létrehozott világ: -
3.  helyszín: 5/4.5
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4.5
5. kedvenc szereplő: Kira, Xochi, Madison, Samm
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/3
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/4
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: -
12. legrosszabb jelenet : Kíra majdnem műtéte
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: 5/4.5
15.  humor:5/4
16.  kedvenc idézet : 

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: mindenkinek, azt hiszem ez az a könyv, ami mindkét nemnek élvezhető, véres, de nem annyira, hogy ne ajánlanám bátran a 14 éveseknek

18.  fülszöveg: 5/5
19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/4

Fumax kiadó: http://www.fumax.hu/

456 oldal

saját, recenzió

Fordította: Bayer Antal