Hartay Csaba Nem boci!

"Megbízható munkatársat keresünk.
Ne féljen a tehenektől, lévén ők a fő munkaadók.
Ne féljen a munkától, vasvillától,a koránkeléstől, a szagoktól, nagy boci szemektől, a portól és egyebekről.
Ha 10-ig el tud számolni, az előny!
Jelige:
Tehén. Mondom tehén, nem boci!"

Nem boci? Hát akkor mi? Ugyan miről fog ez a könyv szólni? Te szent tehén! Csak nem tényleg bocikról? Á!!! Biztos nem. Ki az az eszement, aki ezen állatfajról írna? Ugye nem?Az Athenaeum kiadó nem foglalkozik állattenyésztéses könyvekkel. Akkor mi a fityfirityről lesz szó a történetben?
Ezek voltak az első gondolataim a megjelenéskor. 
A könyv borítója sem adott túl sok támpontot.
De a fülszöveg már érdekesen tálalta a dolgokat.
Vidéki vagyok. Ismerem a teheneket, még a bocikat is, ismerem az állattenyésztés, a vállalkozások buktatóit...
Bár egy hangyányit kisebben, apróbb állatokkal, apukám révén. 
Vállalkozásokat férjem révén. 
Ad vajon valamit a könyv nekem, valami újdonságot ezek után is? Most tényleg tehenek?

És íme az érintettek, aki nem ismerné őket. Hátha nem.

                                                     tehén

boci

bika

Nem összetévesztendő e három. Nem mindegy. Nagyon nem.

Ám végül közelebbi ismeretséget kötöttem a Hartay Csaba vicces, küzdelmes napjaival.
Hogy mi jutott a könyv végén az eszembe? 
Nem az állatok a legbutábbak néha. Nem bizony.
Van itt szó bocikról, tehenekről, traktorosokról, munkákról és munkakeresőkről, takarításról, földmunkákról, anekdótákról, vicces, megmosolyogtató, néha megsirattató emberekről, tájszólásról, a helyi vagány csávókról, vidéki élet örömeiről és ürömeiről...
Mindezek iróniával, a kedvenc fűszeremmel meghintve.
Néhol hitetlenül bámultam magam elé. Tényleg van ilyen ember?
Néhol sírtam volna a nevetéstől.  
Az ismert "elemek" megjelenésekor meg...á, inkább hagyjuk.
Egyszóval nagyon sok érzelmet vonultatott fel annak ellenére, hogy nem egy szépirodalmi mű. Szórakoztat. Erre a funkcióra teljesen tökéletes. 
Ne vedd komolyan! Csak ennyi. 
Egy esti, megfáradt nap után, kikapcsolt a magyar hű könyv. 
Mert bizony megtalálható benne a jó magyar mentalitás. Minden ízével, butaságával, fájdalmasságával, szerethetőségével.
Fejcsóválva, de elment a könyv. Azon kaptam magam, hogy a mélyenszántó, magvas gondolatok elmaradása nem zavart. Elfogyott a könyv hamarost. Gyorsan kivégezhető.
A jó kis grafika feldobta a könyvet.

Köszönöm Csabának a magyar hazai valóságot, az iróniát, a bocikat, a mosolygást! 
És köszönöm, nem szeretnék bocikat termeszteni(ahogy kislányom mondaná). 
Bár néha lennék légy a falon( de csak ha nem fújnak le).
Mert minden hibája, szenvedése, vicces szituációi ellenére Csaba szereti a munkáját, szereti az apai örökségét. Szereti a vidéket és az állatokat. Büszke vagyok rá!
Kedves nagyvárosiak! Ilyen egy vidéki hangulat, igaz azért talán kevesebb butasággal.
És még kinek ajánlanám? Bárkinek!

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak is!

Fülszöveg:
Traktorosok, takarítónők, takarmányügynökök téblábolnak, és beszélnek rettentően sokat a Körös- parti tájban. Roncsolt gondolatok, roncsolt nyelv és annyi elbeszélői irónia, humor, amennyi épp a legfogyaszthatóbbá teszi ezt a mai agrárlegendáriumot. 
Hartay Csaba tényleg tehenész, de nem úgy, hogy ül egy sámlin a boci (NEM BOCI!) mellett, és húzogatja a tőgyét. Ő az egyik cégvezető. Egy akkora cég vezetője, ahol négyszáz tehenet fejnek naponta kétszer. Ez a termék. Tizenegyezer liter tej mindennap. És az elbeszélő napi problémái, élethelyzetei, amelyekről a történetek szólnak, valójában egy menedzser problémái (hogyan osszuk el a szabadságolásokat, hogyan vegyünk fel új munkaerőt, hogyan ellenőrizzük a termelést). 
A Nem boci! a népi írók legnemesebb hagyományaira épít, a mai magyar próza legüdébb nyelvét használja, és az üzletemberek legaktuálisabb problémáira reflektál, plusz még vicces is.

Athenaeum kiadó
230 oldal
saját, recenzió