2015. október 20., kedd

Dmitry Glukhovsky Metró 2033




Egy lidérces, rossz rémálom, ami minden este újabb, trükkös, talányos, félelmetes fejezettel bővül. 
Körülbelül így éreztem magam a könyv olvasása közben.
Egykedvűen is kezdtem neki, majd a történet behúzott. Kellően baljóslatú, sötét hangulatú könyv. Nem tudnám mi alapján kezdtem el falni a lapokat, mert eléggé unalmas néhol. Nehezen értelmezzük a történetet, apró cseppekben kapjuk a tudnivalókat, a drámát, a durvulást, a hideglelős fejezeteket, a lényeket, az értelmét az egésznek, a múltat, mint  mérget. 

Érdekes világábrázolás, érdekes lények. 
Keveredik a múlt a jövővel. 
Egy jövőbeli nagy világégéstől az emberiséget a nagy metróalagutak hálózata védik csak meg(milyen jó, hogy felénk egy darab sem található, így ezek szerint mi mennénk a levesbe).
Bár területileg Oroszországról van csak szó benne, így nem lehet tudni, más világrészeken élnek-e még.
Viszont annyira nem tudtam kibékülni az orosz nevekkel és orosz állomások nevével. Egyszerűen elfelejtettem őket, nem álltak a számra olvasás közben sem. Jó lett volna egy kis térkép.
Bár végül egy kedves ismerősöm oldalán elkészült egy. 
Itt megtaláljátok: 
http://konyv-sarok.blogspot.hu/2015/10/terkep-metro-2033-cimu-konyvhoz.html
eredetileg itt készült:
http://pangea.blog.hu/2014/11/26/a_moszkvai_metro_igazi_arca



A lassú, lírai, gondolkodós, filozófus részeket váltogatják az ijesztő, pergő ritmusú gyilkolászós, háborúzós, lényes, szaladós, idegborzoló részek.
Néha nagyon elnyújtott, lényegtelen dolgokról van szó, amit untam, majd átzökkenünk egy gyors szemléletváltással akció dús részekre. Igazi kis szellemvasút. Hat az érzékeinkre több fronton is. Néha egy kisgyerek eltűnésével, néha egy baráttal, néhol csak egy ijesztő lénnyel furakodik a lelkünkbe. Ne csak féljünk, rettegjünk is. Mint egy jó thriller. A félelmeink legsötétebb bugyraiba is befurakszik. Pánikolsz a sötéttől? Megkapod! 
Félsz a gyilkos lényektől? Megkapod! 
Rettegsz az embertelen emberektől? Megkapod! 
Emberevés gusztustalansága rémít?Megkapod! 
Az ismeretlentől reszketsz? Megkapod!
Igyekszik minden olvasón fogást találni legalább egy dologgal, amitől fél.
Szerintem jól csinálja. 
Bekajáltam. Vitt előre a történetben. néhol kicsit gagyin vannak megírva a párbeszédek vagy egy lény, esetleg egy aprócska információ hiányzik, elveszel a földrajzban, mégis olvasod és olvasod a történetet!
Artyom egy kis jelentéktelen fiúcska. 
Aki a történet során felnő a feladathoz, az élethez. Bár sokszor szerencséje van csak. Jókor jó helyen van. Segítői a vesztükbe rohannak rendszeresen, mintha a dolguk végeztével feláldozhatóak lennének. 
Nem mondom, hogy nagyon megkedveltem volna. Igyekeztem. Rokonszenveztem vele, mert emberségből, segítségnyújtásból jeles. De mégsem férkőzött hozzám elég közel. 
Azért drukkoltam neki az életben maradáshoz, egy szebb jövőhöz.

Műfajilag besorolható a horror, thriller, dráma kategóriába is.

Szóval ebből a könyvbéli katyvaszból és az én még jobban összehordott katyvaszomból derítsétek ki, hogy nektek tetszene-e, milyen könyv és nekem tetszett-e vajon?:)


Európa kiadó
434 oldal
FordítottaBazsó Márton
könyvtári

Fülszöveg:
2033. 
Az egész világ romokban hever. 
Az emberiség majdnem teljesen elpusztult. 
Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg – a Föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. A metró állomásai most városállamok, az alagutakban sötétség honol, és borzalom fészkel. 
Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget.


Idézet:
de tudd, sapiens: ez már a haláltusa! Az evolúció, melynek megértetted a törvényeit, már végrehajtotta a maga új szakaszát, és többé már nem te vagy az utolsó foka, nem te vagy a teremtés koronája. Dinoszaurusz vagy. Át kell adnod a helyed az új, tökéletesebb fajoknak. Nem kell egoistának lenni. A játéknak vége, hagyni kell, hogy most mások játsszanak egy kicsit. A te időd lejárt. Kihaltál. És hadd törjék a jövendő civilizációk a fejüket azon, miért haltak ki a sapiensek. Bár ez aligha fog bárkit is érdekelni…

1 megjegyzés:

  1. Bevallom én egy ideig próbálkoztam azzal, hogy megjegyzem, kimondom az állomásneveket, aztán az ötödiknél úgy voltam vele, hogy áhh... dehogy. :D Artyommal kapcsolatban ugyanúgy érzek: jó ember, de jelentéktelen és gyenge...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék