2013. március 31., vasárnap

Julianna Baggott: Tiszták



Egy gyönyörűséges külső és egy borzasztóan ijesztő belső jellemzi a  könyvet.
Hogy mégis miért olvastam el, annak ellenére hogy kerülöm a hasonló témát?
Mert mindenki erről beszélt. 
Lépten-nyomon a könyvbe ütköztem.
Szembe jött velem a könyves bolt polcán,  molyon, mindig újra feljött a frissekben is és más blogon is megakadt a szemem a könyv postján.
Gondoltam, hogy valamit tudhat a könyv, ha ilyen népszerű.
De álmomban sem gondoltam hogy ennyire felkavaró lesz.

Nehéz írnom róla, mert még mindig nem találok szavakat.
 A hatása alá kerültem.

Már az elején magával ragadott a történt, a könyv hangulata.

Lidércnyomásos, mint egy rossz álom. Amiből minél hamarabb fel szeretnék ébredni.
Már rég olvastam olyan könyvet, amitől ennyire féltem éjszakánként.
Alapvetően szeretem a horrort, bár az utóbbi időben elkerültem.
Könyvben meg pláne nem olvastam mostanában.
De ez a könyv nem úgy ijesztett meg, mint a többi történet.
Itt a lényektől féltem.
Nem is féltem a legjobb szó rá.
Hanem a lelkemig hatoltak.

Adott egy nagy világégés és nagy robbanás.

Itt kicsit zavaros a dolog, talán nanotechnológiával van kapcsolatban. nem tudni biztosat semmiről, még arról sem, hogy kik tették. Mit, miért manipuláltak.
 Készakarva történt vagy véletlen...
Volt egy Kupola nevű hely, ami afféle óvóhely volt a kiválasztott fontos emberek és tudósok számára.
Aki nem jutott be, az meghalt vagy pedig egybeolvadt különböző tárgyakkal, élőlényekkel.
Így a világ két különböző népcsoportra szakadt. A tisztákra és a kint élőkre.
Na ne gondoljátok hogy bent sokkal jobb volt az élet, mint kint.
Mindkét helynek megvannak a maga katasztrófáé, buktatói, nehéz sorsai.
Nem tudom, hogy melyik világban élnék szívesebben.
A tiszták között ép külsővel  de teljesen szabályozottan, szabályokkal élve, vagy kint szabadon, életveszélyben és fura kinézettel.

Mindkét hely kísérteties.
Talán a kinti világban játszódik leggyakrabban, a bentről keveset tudunk meg.
De nekem nem hiányzott. Ez a világ jobban is érdekelt.

Hátborzongató, felkavaró, fájdalmas és ijesztő!

Nem egyszer felkavart annyira egy eltorzult ember leírása, hogy le kellett tennem pihentetni a könyvet.
De a történet sodor és a világ kidolgozása annyira jó, hogy muszáj volt ismét kezembe venni.

Rengeteg mindent rejt a könyv.

Barátságot, túlélést, szeretetet, szerelmet és rengeteg kérdést.
Lesz folytatása, szóval sejtettem, hogy nem fogunk mindent megtudni.
De ez nem vette el a kedvem.

A sztori sok apró szálból áll össze. Apránként kapjuk a tudnivalókat, érdekességeket.


Lendületes könyv. Nem torpan meg, csak pillanatokra.

A szereplők nagyon jól ábrázoltak, mind lelkileg, mind gondolkodásmódilag.

Részletesek. 

Pressiát kifejezetten szerettem, hogy nem a nyafka, megmentendő kis hölgy.
Igaz ez érthető is, hisz farkastörvények uralkodnak egy ilyen világban.
Ölj vagy megölnek.
Ám ő mégis megmaradt belül egy segítőkész, aranyszívű kislány.

Tisztánkat, Partridget nem mindig értettem és valahogy nem került közel a szívemhez.


Lydiáról keveset tudunk meg, ő még nagy talány számomra.


Bradwellt szerettem a kezdetektől, őszinteségéért, azért az erőért és kitartást, ami benne van.

Ahogy szereti főszereplőnket kezdetektől. 
Elfogadja olyannak, amilyen.
Apró gesztusaiért.



Természetesen  a történetben szerelmi szál is megjelenik, ahogy írtam is.
Meglepett hogy az írónő nem szerelmi háromszöget írt , ami most oly divatos.
Ennek kifejezetten örültem.
 Számomra így volt kerek, bár eléggé idealizált.
Lehet, hogy én megkevertem volna kicsit a ki-kivel van felállást.
Így túl egyértelmű.

De ez csak kukacoskodás részemről, semmi több.

A könyv tökéletes minden szempontból.
Az Éhezők viadalához hasonlítják.
Szerintem jobb volt annál. 
Részletesebb a kidolgozása és vérfagyasztóbb.

A post írása közben két zenét hallgattam, szerintem illik a könyvhöz.
Ugyan olyan szép, de felkavaró, lüktető és néhol sötét.

http://www.youtube.com/watch?v=aE2GCa-_nyU
http://www.youtube.com/watch?v=sf6LD2B_kDQ

Részlet a könyvből:
Így látta meg,  hogy az ing leheletfinom anyaga megemelkedett, majd visszaereszkedett. Újra és újra. Csupán ennyi maradt meg az asszony gyermekéből. Az újszülött lilás ajka. Teljesen beleolvadt az anyja karjába  és csak a sötét szája élt, mert a kicsi bizony életben volt, és lélegzett.. "


A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!


Egmont kiadó: http://www.egmont.hu/home.php

568 oldal
saját, recenziós
Fordította: Varga Csaba Béla

1. a történet 5/4
2. a létrehozott világ 5/5
3.  helyszín 5/4.5
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/4.5
5. kedvenc szereplő : Bradwell, Pressia

6. akit a legjobban utáltam : Ingership, Partridge édesapja
7. érzelmek, érzések,romantika 5/4.5
8.  erotika -
9. dráma, drámaiság 5/4
10. a könyv hangulata 5 /5
11. legjobb jelenet: Pressia és Bradwell beszélgetései
12. legrosszabb jelenet : fertőkkel a harc
13.. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/4
14.. misztikum 5/5
15.  humor 5/4
16.  kedvenc idézet : -

17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve : félősöknek nem ajánlanám, és azt hiszem bőven 14 év felett
18.  fülszöveg 5/4
19. a borító 5/5

20. összességében 5/5


A játék utolsó részlete következik:
"a valóságot . "

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék