Hidasi Judit: Kilenc

Az írónő másik könyvét nagyon szerettem, mert tele volt emberi érzésekkel és érdekes könyv volt, jó személyiségekkel.
Így nem volt kérdéses, hogy elolvasom ezt is.
Jó volt, tetszett, de valahogy nem hozta vissza nekem a másik könyv érzéseit. Azt jobban szerettem.

Tudom, hogy ez másról szól, mások a szereplők is, de mégis kicsit összefügg a két történet.
De ebből nekem hiányzott az a plusz.

Az emberi kapcsolatok itt is valósak, nem kitalált, turbósított valamik.
Igazi emberi barátságok, szerelmek, rokoni szálak szövevénye.
Rengeteg a lelkizés, különféle bonyolult szálak miatt.
Néhol el is keveredtem bennük, kicsit túl sok volt.

Viszont zseniális húzás volt az írónőtől, hogy nem direktbe mutatja be a főszereplőt, nem bemutatkozik nekünk, nem elmesélik milyen  hanem a történet közben kapunk utalásokat a kinézetéről, a tulajdonságairól, a családjáról, munkájáról és így ismerjük meg milyen is ő.

A karaktereket megint nem lehetett nem szeretni.
Jól kitaláltak, életszerűek.
Negatív szereplőt viszont én nem találtam a könyvben, ami fura.
Vagy csak nekem nem negatív szereplő az, akit az írónő annak szánt?

A történet érdekes, de nem túl erős.
Most nem erre fektette a hangsúlyt a könyv, hanem az emberi kapcsolatokra.
És ez jól volt így.
Bár sok embernek ez szerintem kevés lesz így.
Nem volt a "megoldhatatlan" feladat nehéz, mindig valami szerencse folytán megkapták a kedvező fordulatot.
Szerintem elfért volna a könyvbe egy kis csavar vagy bonyodalom,  nem lelki szinten.
Így túl egyszerű volt.

Igazi lezárást nem kaptunk, így reménykedek benne, hogy lesz folytatása ismét.
Kíváncsi vagyok, hogy abba milyen pluszt tud majd bele tenni Hidasi Judit.
Mert mindkét könyv más és mégis egy.

A humor és a beszólások nagyon tetszettek nekem.
A nyelvi finomságokat, a mondatokat, párbeszédeket ismét csak dicsérni tudom.
Jó volt olvasni.

Mint ahogy a borítót jó volt kézbe fogni, az erős színe ellenére is. Mutatós könyv.

Kedvenc szereplőim ismét lettek természetesen.
Azzal pedig roppant mód bajban vagyok, hogy kedvenc idézetnek mit írjak ki, mert sok kedvenc részem lett.
Olyan tipikus újra olvasós könyv, amiben jó újra elmerülni.

Egy zene, ami a könyvhöz van rendelve.
Ez a zene jellemzi teljesen:
http://www.youtube.com/watch?v=lJqbaGloVxg


1. a történet 5/3.5
2. a létrehozott világ 5/4
3.  helyszín 5/4
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/4.5
5. kedvenc szereplő : Vera, Attila
6. akit a legjobban utáltam : -
7. érzelmek, érzések,romantika 5/4.5
8.  erotika -
9. dráma, drámaiság 5/4
10. a könyv hangulata 5 /4.5
11. legjobb jelenet: Mikor a Szakállas mondja Pirosnak hogy azért túl csinos ne legyen és a kék ruháját ne vegye fel, míg ő távol van.
12. legrosszabb jelenet : -
13.. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/4
14.. misztikum -
15.  humor 5/4
16.  kedvenc idézet : 

"Hónapokat vársz egy eseményre, egy napra, egy utazásra, és amikor elmúlik, néha olyan, mintha meg sem történt volna. Tényleg a ködbe vész, elhalványul. "

"Mi, azok, akik jól  ismertük, és átláttunk a  szitán, ilyenkor legszívesebben ráordítottunk volna, hogy inkább köpje ki a kölköt, akit lenyelt, és legyen szíves elmondani felnőttként, hogy mi is a nyűgje. "

17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve : bárkinek, aki szereti az érzelmes könyveket
18.  fülszöveg 5/4
19. a borító 5/5
20. összességében 5/4



A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Gabo kiadó: http://www.gabo.hu/
304 oldal
saját, recenzió