Teljesen elvárások nélkül indultam neki a könyv olvasásának.
Csak megragadott a könyv borítója és az érdekes címe.
Rengeteg minden végigfutott a könyv olvasása közben az agyamon.
Rengeteg benyomás ért és ez mellett élveztem is a könyvet.
Talán Joanne Harris és Peter Mayle könyveihez hasonlítanám a stílusát.
De nem olyan kifinomult, mint Harris és nem annyira komor és krimi hangulatú, mint Mayle.
Inkább szókimondóbb. Piszkosabb. Durvább.
De ugyan olyan illatos és élő, tarka.
Keveri a durva hasonlatokat és szép dolgokat. Egyfajta kontrasztot alkotva.
Él a könyv. Olyan, mint ahogy elképzelem Indiát.
Színes forgatag, nyüzsgés, illatok, majd egy kis csend és ismét forgatag.
Az elején annyira fura a stílus, hogy írónőnek képzeltem a könyv szerzőjét, aki álnév mögé bújt...
De végül a durva szóhasználat meggyőzött, hogy mégsem lehet nő, ők nem használnak ilyen szavakat, hasonlatokat (csillog, mint a hímvessző makkja).
Azt hiszem meg akar minket botránkoztatni kicsit. Vagy csak az én antennáim érzékenyek az ilyen dolgokra.
Annyira érzékletesen ír, hogy mikor kezembe vettem a könyvet megéheztem.
Olyan ételeket is el tudtam képzelni és éreztem az illatuk, amihez sosem volt szerencsém.
Talán nem is lesz. De ha főszereplőnk főzné, talán megkóstolnám. Talán.
Van, ahol súrolja a durvaság határait az ételekkel is.
Leírja egy disznóvágás durva részleteit kíméletlenül vagy egy vadászat piszkosabb részeit.
Akinek érzékenyebb a gyomra, elveszi a napi éhség érzetét, azt hiszem.
Én meglepően jól bírtam.
( "és vannak olyanok ")
Sok szó volt, amit nem értettem.
Főleg a séf és a környezete beszélgetéseiben, gondolom szakmai dolgok voltak főként.
Jó lett volna a könyv végén egy kis fordítás.
Vagy szokatlan szavakat is használt az író, mint a "mondén."
Utána is kellett néznem, hogy azt jelenti-e, amire gondolok.
A jelentése, ha más sem hallott volna róla még: társaságbeli, előkelő, nagyvilági
Ezt a szót tulajdonképpen egy étteremre használta a szerző.
Jó, hogy ma is tanultam valami érdekeset.
Aztán tanultam különféle ételeket elkészíteni, kagylófajtákat, indiai étel különlegességeket.
Részt vettem a könyv által, sznob vacsorákon az elit társasággal.
Bepillanthattam a konyhába, a séfek és segítségeik munkájába.
Érdekes volt.
Hadzsi életét is kikémlelhettük, aki próbál indiai létére beilleszkedni a Francia elitbe.
De nem a karakterek a lényeg a könyvben. Nem igazán karakterközpontú.
Kevés a történés vagy izgalom.
Kevés a gondolat és érzés.
Inkább csak felületesen olvashatunk bele, mellékesen ezekbe.
Így nem tudnám megmondani, hogy szerettem őt vagy más szereplőt igazán.
Átrobogunk a szereplők életén.
Megmutatja, hogy a népes kompánia honnan jött és hová tart.
Hadzsi mekkora utat jár be és végül franciább Francia lesz, mint ők maguk olykor.
A könyv lezárása remekre sikerült, pont így képzelek el egy igazán jó lezárást.
Remek kikapcsolódás volt a könyv a maga váratlanságával, döbbenetességével.
Hamar ki is olvastam.
Egy kis meleget és nyarat csempészett ezekbe a hideg napokba.
A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!
Athenaeum kiadó: http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
300 oldal
saját, recenzió
Fordította: Veress Mihály1. a történet 5/3.5
2. a létrehozott világ 5/4
3. helyszín 5/4.5
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/3.5
5. kedvenc szereplő : -
6. akit a legjobban utáltam : Madame Mallory
7. érzelmek, érzések,romantika 5/3
8. erotika -
9. dráma, drámaiság 5/3.5
10. a könyv hangulata 5 /4
11. legjobb jelenet: a főzések, sütések
12. legrosszabb jelenet : mikor Hadzsi gyerekként megy haza és össze akad a szeme egy kisfiúval, aki ellenséges
13.. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/4
14.. misztikum -
15. humor 5/3
16. kedvenc idézet : -
17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve : erősebb gyomrú olvasóknak, férfiaknak is bátran, 18 felett mindenképpen
18. fülszöveg 5/4
19. a borító 5/5
20. összességében 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése