Interjú

Olvastátok már a postomat az idei év legszebb borítójú könyvéről az Elveszett lelkek-ről A. O. Esthertől.
Most az írónővel készítettem interjút, aki igen lelkes és kedves hölgyemény, két kicsi gyerekkel és jó nagy adag írásvággyal, kreativitással, széles fantáziával.

- Mesélj egy kicsit magadról és a családodról. 
Mekkorák a gyerekek? Mit szólnak hozzá, hogy anya ír? 
És férjed, szüleid?
Kétgyermekes anyuka vagyok: Dorka 4,5 éves, Izabella 11 hónapos. A kedvenc játékuk a gyermek/baba laptop... szerintem ez mindent elmond arról, mit szólnak ahhoz, hogy anya ír.
Dorka egyre szebben ír és olvas óvodás létére, szivacsként szív magába mindent, amit tőlünk hall.
Szépen, választékosan beszél, amire nagyon büszkék vagyunk, noha ezt sem tudatosan tanulja.
A férjem a másik felem, a legfőbb hajtóerőm.
Én ugyanis szárnyaló, a materiális világtól teljes mértékben elrugaszkodott ember vagyok, míg ő két lábbal áll a földön, és végigvisz mindent, amit elhatároz.
Neki köszönhetem, hogy a lelkemben megszülető regények végül a nyomdába, boltokba és az emberekhez kerülnek.
Céltudatos, erős akaratú, precíz férfi.
A szüleim és a bátyámék is nagyon büszkék rám.
Apukám az első regényem megszületése után azt mondta, annyi szépséget adok a történetemmel a világnak, hogy ha semmi másért, de már ezért érdemes volt megszületniük anyukámmal, hogy én egy napon író legyek. Ez különösen nagy szó tőle, mert a mi családunkban sosem volt divat a másik dicsérete.


- Mit dolgozol az írás mellett? Mit tanultál, mi a szakmád?
A két gyerek és a háztartás 24 órás munka nekem, így írni is gyakorlatilag akkor tudok, amikor a gyerekek délután alszanak, illetve amikor éjszaka mindenki nyugovóra tér és elcsendesedik a ház.
 Hivatalosan közgazdász vagyok, de az elmúlt tíz évben szerkesztő-újságíróként dolgoztam az Axel Springer női magazinjainál, illetve Decens Magazinnál (www.decens.hu), ami a sajátunk.

- Kisgyerekes anyukaként tudom, hogy nem egyszerű zsonglőrködni a feladatokkal.
Hogy van időd rájuk, a háztartásra és a könyvírásra is?
Állandó időhiányban szenvedek, ezért igyekszem a legtöbb dolgot párhuzamosan csinálni.
Azaz megy a mosógép, a gyerekek játszanak vagy mesét néznek, én pedig mellettük ülök a kanapén és írok. Nagyon nehéz mindezt összehangolni, de azért meg lehet találni az egyensúlyt.

- Hogy kerültél kapcsolatba az írással és mióta írsz?
Tíz évvel ezelőtt kezdtem el írni a Hölgyvilágban kisebb-nagyobb cikkeket, majd átkerültem az Axel Springer női magazinjaihoz.
 Vág Bernadettnek köszönhetem, hogy elindított az újságírói pályán, és mondhatni, ma divatos szóval, mindig a mentorom volt.
Olyannyira, hogy az Összetört glóriák című sorozathoz is csatlakozott a 2. kötetnél.
 Így a napokban megjelent Hívogat a fény című könyvemnek már ő volt a szerkesztője, és remélhetően ettől kezdve minden regényemnél velünk lesz majd.

- Miért pont angyalokról kezdtél el írni? Nem szokványos még a fantasyk között sem ez a téma.
Azt gondolom, a mai világban égető szükség van arra, hogy az anyagi világtól a belső értékeink felé forduljunk és ebben nagy segítségünkre lehetnek az angyalok.
Félre ne érts, nagyon szeretem a vámpíros, ufós és egyéb misztikus lényekkel fűszerezett regényeket, de hiszem, hogy ha már példát, kedvenceket állítunk a fiatalok elé, akkor olyan „lényekkel” érdemes ezt tennünk, akikre valóban van miért felnézniük, és akiktől van mit tanulniuk.
 Az én történetem első pillantásra talán mesének tűnik, ám a felszín alatt komoly morális kérdéseket boncolgat.
A Sötét Angyalaim nem mérhetők más negatív hősökhöz, hiszen az angyalok természetüknél fogva eredendően jók. Az ő egyéni látásmódjuk minket, halandókat „idéz”, hogy aztán az egyes kötetek végén elgondolkodhassunk a jó és rossz fogalmáról.
A cselekmény során nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy megmutassam, mi játszódik le a főhősnőm fejében, akinek az alászállásával együtt olyan sok emberi érzést kell megtapasztalnia, mintha valakinek 20 évet 1 nap alatt kellene átélnie.
 Így aztán Sophiel, aki szellemlényként hatékonyan végezte a „munkáját”, emberi testben bizonytalan, esetlen kislánynak tűnik, ezért kerül nehéz helyzetbe, amikor épp a legerősebbekkel találja szemben magát. Fontosnak tartottam azt is, hogy a szereplők között kialakuló szerelmet a maga teljességében ábrázoljam, azaz az első szikra kipattanásától kezdve, a kétkedésen, reményen keresztül, egészen a kiteljesedésig, majd az azt követő nehézségekig.

- Sophiel karaktere fogalmazódott meg benned először vagy maga a történet?
Maga a történet. A főszereplőmről első körben csak annyi volt meg bennem, hogy nagyon jó és tiszta lelkű lesz, akár egy gyermek, és hogy nő lesz.
 Aztán amint elkezdett előttem peregni a „film”, szépen alakot öltött Sophiel, és minden részletében egyre tisztábban láttam őt.

- Őt valakiről mintáztad egyébként? Vagy bármelyik szereplőd élő szemről mintáztad esetleg?
Sophiel kitalált karakter, aki „magától” született meg bennem a többi szereplőhöz hasonlóan
. Ugyanakkor a regényírás első perce óta érzem magam körül az angyalok jelenlétét, ezért biztos vagyok benne, hogy a sugallataim, álmaim, érzéseim nem a véletlen művei, hanem az angyalok ilyen formában üzennek nekem.
A főhőseim felépítésekor természetesen előhúzom a lelkem mélyebb zugaiban elraktározott élményeimet, és hozzájuk adom a kívánt tulajdonságokat és külső-belső jegyeket.
 Így egy kisfiús, ám mégis roppant férfias mosolyt, egy szép testet, csillogó, zöld szemet, vagy épp hűvös arroganciát, szenvedélyes haragot, lehengerlő udvariasságot.
 Utóbbival nem titkoltan a japán kultúrát szerettem volna érintőlegesen megjeleníteni, hiszen ők legendásan jó modorúak, mosolygósak, kedvesek. Ők valóban úgy viselkednek az emberrel, mint az erdőlakó manóim, akik meseszép környezetben élnek, vigyáznak a természetre, és végtelenül előzékenyek.

- Mennyi utánajárásod volt a történethez, az angyalokhoz és a következő részek témáihoz? Ilyenkor kutakodsz neten, régi könyvekben? Vagy milyen forrásokat veszel igénybe?
Az angyalokhoz a születésem első pillanatától kezdve kötődöm.
 Mindig éreztem a jelenlétüket, a szeretetüket és vakon hittem bennük.
Minden létező könyvet elolvastam róluk, és a szerkesztőként eltöltött évek során számtalan interjút készítettem papokkal, médiumokkal, angyali gyógyítókkal, spirituális tanítókkal, így mondhatni, igencsak mélyen beleástam magam a témába.
Nem kutakodtam külön a neten, inkább az eddig megélt tapasztalataimra és az álmaimra építettem.
A történelmi részek megírásánál a tanulmányaimat vettem alapul.
 Hosszú éveken át művészettörténetet tanultam, és gazdag gyűjteményem van az ókori kultúrákról szóló könyvekből, így például a perzsákról és a vikingekről.


- Ha nem ebben a műfajban írnál, akkor mi áll közel hozzád és mi a legmesszebb?
Szeretem a történelmi kalandregényeket és a mitológiával átszőtt könyveket.
A krimik is közel állnak hozzám, de csak akkor, ha nem sötétek és felzaklatóak, hanem inkább Agatha Christie szelleméhez méltóak: rejtélyekkel, fordulatokkal teltek, nem alvadt vértől ragacsosak.
A legmesszebb? Nehéz kérdés, mivel nagyon szeretek olvasni, és mondhatni, mindenevő vagyok.
 Erotikus könyvet nem írnék, bár jól tudom, nagyon nagy rá az igény.
Nem mintha prűd lennék, de vannak szavak, kifejezések és érzések, amik nem papírra valók, vagy legalábbis nem olyan formában, ahogy általában odakerülnek.
 Hiszek a mély értékekben, és abban, hogy a testi vonzódás is akkor okoz katarzist az embernek, ha az együvé tartozás érzése lelki szinten is bekövetkezik.


- Vannak megrögzött szokásaid írás előtt/közben? Vagy kabalád? Napszakod, foteled ahol írsz? 
Nincsenek szokásaim, semmi megrögzöttség, se kabalám.
Bármikor tudok írni, nem ihletből/hangulatból író ember vagyok.
 Ha lehunyom a szemem, életre kel a történetem, a kezem pedig követi az eseményeket, és miközben lélekben minden pillanatot megélek, vakon jegyzeteli a történteket.
 Általában a kanapén ücsörgök, a gyerekek mellett, vagy este, az ágyunkban írok, amikor leszállt az éj, elcsendesedett a ház.
 Egy öreg könyvtárszobát azért elfogadnék, süppedős antik szőnyegekkel, egy ódon íróasztallal és egy recsegős bőrfotellel...

- Rendezett vagy, írsz egy sémát vagy leülsz és ami eszedbe jut levésed, napközben pedig cetlikre írod az apró ötleteket?
Az első könyvet vázlat nélkül írtam, ahogy jött.
 A másodikhoz azonban már írtam egy egyoldalas vázlatot, és aszerint vezettem végig a történetet, és mivel így sokkal összeszedettebben, rendezettebben tudtam haladni, tartom ezt a tempót, és már a harmadik könyvet is így írtam, illetve a vikinges regényem első kötetét is így kezdtem el írni.
 Sosem írok cetliket.
Nem ötletként jelennek meg előttem az egyes részletek vagy újdonságok, hanem többnyire álmok és érzések formájában.
Minden egyes álmom kész film, amire nagyon részletesen emlékszem reggel, ezért többnyire beleszövöm őket a történeteimbe.

- Van olyan író, aki inspirál vagy zenéd amit hallgatsz írás közben?
Szeretem Jane Austen romantikáját és Stephenie Meyer modernségét, Agatha Chrisite titkozatosságát, J.R.R.Tolkien meseszerűségét, George R.R.Martin csatajeleneteit, J.K.Rowling misztikumát.
Felsorolni is nehéz lenne, annyi kedvencem van, és zenét hallgatni is nagyon szeretek.
A magyarok közül Rúzsa Magdit és a Carbonfoolst szeretem.
 A külföldiek közül pedig nagyon hosszú a lista: Nirvana, Foo Fighters, Sick Puppies, Linking Park, Evanescence, Depeche Moode, U2, Kid rock, Nickelback.
Írás közben azonban kizárólag Yirumát hallgatok, színtiszta zongoraszót.

- Van kedvenc íród/ könyved/filmed?
A legtöbb fantasy írót, filmet és könyvet szeretem, elsősorban ez a téma az, ami szórakoztat és kikapcsol. Nyilván, az írók között is vannak, akik szebb stílusban írnak, őket szívesebben olvasom, de sok olyan szerzőt is szeretek, akiket itthon – szerintem sokszor méltatlanul – becsmérelnek, hiszen sokszor a műfordító hibáját jelzi egy-egy ügyetlenül megválasztott jelző vagy szókapcsolat, nem az angol nyelvű írót...
A fenti szerzőket nagyon szeretem, és a könyv kapcsán elkészült filmeket is.
Hamarosan indul a Vikings című sorozat Travis Fimmel főszereplésével, az egészen biztosan a kedvencem lesz.

- Jövőbeli tervek? Következőnek milyen képzeletbeli lényekkel fogsz dolgozni vagy emberekkel?
A következő sorozatom a vikingekről fog szólni.
Nagy szerelmem ez a kor, ez a gazdag és egyedülállóan érdekes kultúra,  és az élet, amit ezek a népek éltek. Ha minden jól megy, ősszel, de legkésőbb karácsony előtt jelenik meg az első kötetem ebben a témában.

- Mondj három olyan fura dolgot magadról, amit nem tudhattunk rólad eddig.
Szeretek gitározni, hangosan énekelek vezetés közben és rajongok az esős Angliáért.

- Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?
Műholdas telefont, hogy a családom utánam tudjon jönni, és elhozzák a laptopomat is, aksival és egy generátorral, aztán fel tudjuk hívni Bear Gryllst, és segítsen boldogulni a vadonban.

- Ha nem írnál, milyen más kreatív tevékenységet folytatnál?
Festenék és galériákat nyitnék a képeimből.

Ha ilyen jól festenél, mint ahogy írsz, vevő vagyok egy képedre mindenképpen!
Köszönöm, hogy válaszoltál a néhol fura kérdéseimre.
Már alig bírom kivárni, hogy a könyved második részét is végre kezembe foghassam.
Az írónő honlapját is látogassátok meg, bele olvashattok a már elkészült és megjelent könyveibe is: http://aoesther.com/