Mark Lawrence: Tövisek hercege

Figyelmeztettek! De én nem hittem nekik.

Sokan, sokszor dicsértek a könyvet. De nem igazán olvastam utána, hogy miért is jó könyv, vagy milyen stílusú. Azt hittem, hogy egy szokványos kis kedélyes varázsolós fantasyt fogok a kezembe. Már a borítónál észbe kaptam, hogy nem így lesz.

Hiszen már a könyv külseje is nyomasztó és sötét benyomást kelt. Itt semmi sem az, aminek kellene lennie.

Egy kisfiút látsz, aki gyámoltalan?
Nem igaz, ő a legkegyetlenebb.
Egy öregembert látsz, aki szintén gyámolításra vár?
Nem igaz, ő mozgatja a sakk bábukat.
Egy apát látsz, aki imádja a fiát?
Na, ez sem igaz, az életére tőr.
Egy egyenlőtlen küzdelmet látsz, ahol az erősebb győz?
Nem igaz.
Egy lerombolhatatlan és bevehetetlen várat látsz?
Nem és nem, a földel lesz egyenlő.

Egy könyvet látsz, ami egy átlagos fantasy regény?
Nem ám, de nem.
Egy hideglelős, brutális könyv, ami nem ereszt, mint a tüskék a bokrokon.
Csontig hatol és legyűr.

Brutális, kegyetlen, gyilkolászós  történet. Néhol talán túl sok is.

A főszereplőnk megfejthetetlen. Sosem tudtam, hogy éppen mit fog tenni. Nem mondanám, hogy megkedveltem. Értettem az indokait és hogy mit miért tesz. Kegyetlen világban él és neki kell lennie a legkegyetlenebbnek, ha fenn akar maradni. De néhol alaptalanul is durva számomra, olyan hideg szereplő.

Nem sorolnám a jók közé. De azt hiszem ebben a könyvben alapvetően nincsenek jó szereplők, csak ha az érdekük úgy szolgálja. A többi szereplőből csak nagyon keveset ismerünk meg, ők nem fontos tényezők, elhanyagolhatók. Sosem tudhatod, ki marad életben és ki menekül meg éppen. Kedvenc szereplőm is lett, de ez egyszer nem mondom meg ki. Legyen az én titkom.

Ám legjobban nem a kiszámíthatatlansága tetszett a könyvnek, hanem a létrehozott világ. Nagyon egyedi keveréke a régi királyos-parasztos-katonás korszaknak és a különféle természetfeletti képesség birtokában lévő papoknak, kislányoknak, de voltak itt érdekes lények, halott emberek, lidércek és más cifraságok is, hogy meglepődjön az olvasó. Én meg is lepődtem sok helyen bizony.

A könyv nyelvezete rendben van.

Jó volt olvasni a fesztelen párbeszédeket, a poénos beszólásokat.

Kedvemre való tény volt, hogy az író nem próbált minden áron bele passzírozni egy szerelmet vagy hasonlót. Megpendítette, mint lehetőséget, de elvetette végül. Nem hiszem, hogy mindenki tetszését elnyeri a könyv, szerintem vagy nagyon szeretni lehet vagy nagyon nem. Esetleg azon agyalni, hogy most akkor én szeretem vagy sem?Én utóbbi kategóriába tartozom, bár nem tudom megmondani pontosan hogy miért szerettem a könyvet.

Érzékeny lelkületű olvasóimnak nem ajánlanám, őket megbotránkoztatná a könyv alap esetben vagy szívrohamot kapnának olvasás közben.

Ifjúsági regénynek sem sorolnám be, semmiképpen sem.

Viszont férfi olvasókhoz közelebb áll egy ilyen fajta világ, mint a most elterjedt és oly divatos angyalos  vámpíros. Hamarosan megjelenik a következő része. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy tud-e ekkora hideglelést és meglepetést okozni, mint ez a kötete.

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

(álmodni hívnak)

1. a történet 5/4
2. a létrehozott világ 5/4.5
3.  helyszín 5/4
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/4
5. kedvenc szereplő : titokban hagynám kilétét 
6. akit a legjobban utáltam : király
7. érzelmek, érzések,romantika 5/3.5
8.  erotika -
9. dráma, drámaiság 5/4.5
10. a könyv hangulata 5 /4
11. legjobb jelenet: -
12. legrosszabb jelenet : -
13.. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/4
14.. misztikum 5/4
15.  humor 5/4.5
16.  kedvenc idézet : 
17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve :  erősebb lelkületű olvasóknak, férfiaknak is bátran, 18 felett mindenképpen
18.  fülszöveg 5/4
19. a borító 5/4.5
20. összességében 5/4

Fumax kiadó:http://www.fumax.hu
328 oldal
saját, recenzió
Fordította: Gy. Horváth László