Magyar Könyvek Viadala 4.

Vida Ágnes

-Meglepődött a Magyar Könyvek Viadala jelölésen?

Nagyon örültem a jelölésnek, jólesett, hogy ilyen erős mezőnyben megállta a helyét a könyv.

- Mennyire követte figyelemmel a történéseket? 

Figyelemmel követtem a versenyt és az olvasóimtól is sok visszajelzést kaptam arról, hogy szavaztak, szorítanak, illetve többen jelezték azt is, milyen nehéz a választás, hiszen több nagyon értékes könyv is 

- Mely író vagy könyv az, ami ön szerint kimaradt a listáról?

A tavalyi évben az ismeretterjesztő könyvek közül számomra Feldmár András Hogyan lesz a felnőttből gyermek? című könyve volt nagyon hasznos. Azonban szeretném egy személyes kedvencemet is kiemelni, Erdős Virág: Ezt is el című verseskötetét, ami igazán meghökkentő, elgondolkodtató kor-képet ad vissza, újra meg újra elolvasom és mindig ad valami újat.

- Mennyire tud egy ilyen kezdeményezés segíteni a könyvet népszerűsíteni, új olvasótábort toborozni?

Fontosak az ilyen kezdeményezések, hiszen bár az interneten minden ott van, a könyv egészen más élmény és minden kezdeményezés értékes, ami a könyvolvasásra hívja fel a figyelmet.

- Az Anyapszichológia nem egy egyszerű "Mit csináljak a gyermekemmel" könyvTöbb annál. Kinek ajánlaná elsősorban?

Az anyaság egy új szerep. Nem az egyetlen. Nem kell miatta eldobni a női szerepünket, a partner-szerepünket, a munkaerő szerepüket, egyszerűen csak meg kell ismernünk a bennünk eddig is ott élő és a gyermekkel együtt öntudatra épülő anyát. A könyv ennek a folyamatnak a sokszínűségét mutatja meg és segít megérteni, mi is történik bennünk az anyává válás folyamatában.

- Sorra vette a babák és anyák pszichológiáját is. Az apukáknak is fog készülni hasonló könyv?

Igen, tervben van, hogy ezzel is foglalkozzak.

- Nagyon közvetlen az olvasóival, bármely kérdésre szívesen válaszol. Nem terhes ez a nagy érdeklődés, figyelem, kérdésáradat?

Néha sok és terhes, de még többször öröm és én magam is rengeteget tanulok belőle.

- Min dolgozik most?

Most fejezem be az új könyvemet, aminek a címe Nevelj játszva! és a játékos gyermeknevelés módszereit mutatja be, amiket az elmúlt évek során tanácsadásokon, csoportos foglalkozásokon fejlesztettem ki.

Kamper Gergely:

- Meglepődtél a Magyar Könyvek Viadala(későbbiekben MKV) jelölésen?

Igazából nem, a tavalyi szavazás után már gondoltam, hogy idén is bekerülhetek a jelöltek közé. Annál jobban meglepett viszont, hogy idén is nyertem. Rengeteg nagyszerű fordító van szerencsére, akikre érdemes szavazni ilyenkor.

- Mennyire követted figyelemmel a történéseket? 

Figyeltem a többi kategóriát is, aztán kicsit elfeledkeztem a szavazásról a munka hevében, úgyhogy tök váratlanul ért, amikor Rácz Tibi megírta, hogy idén is én győztem.

- Volt, akire szavaztál vagy szurkoltál neki?

Az év írónője kategóriában szavaztam On Saira, aki nyert is, illetve az év írója kategóriában Böszörményi Gyulára, aki viszont sajnos nem. A többi kategóriában nem igazán éreztem magam kompetensnek.

- Javasolj új kategóriát, ami szerinted jelölést érdemel jövőre.

Hát csuda tudja. Ezt én inkább a szervezőkre bíznám.

- Az év fordítója lettél. A jelölés és az első díj, tud neked segíteni, hogy jobban megtaláljanak a fordító munkák?

Igazából általában annyi különféle munkám van a könyvektől a tévés meg filmes feliratokig, hogy ez nem jelent gondot, de biztos vagyok benne, hogy alkalmasint igen jól mutat az önéletrajzomban, szóval segít, hogy esetleg új ügyfelek is megkeressenek.

- Mely könyveket fordítottad eddig?

Rengeteget fordítottam már, képtelenség lenne felsorolni. A legsikeresebb mind közül Cassandra Clare két sorozata, a Végzet Ereklyéi, illetve a Pokoli Szerkezetek. Sokat köszönhetek ezeknek a könyveknek és az olvasóiknak is, nélkülük ezen a szavazáson sem szerepeltem volna a jelöltek között sem.

Személyes kedvencem Joe Abercrombie Első Törvény című fantasytrilógiája, de fordítottam már krimiktől kezdve romantikus történeteken és földrajzatlaszon át életrajzig mindenfélét. A könyveken kívül tévéműsorokhoz és mozifilmekhez is írtam már feliratot.

- Mennyi időt fordítasz egy könyv lefordítására? Mennyire nehéz munka?

A ráfordított idő nyilván az adott könyvtől függ, meg attól is, hogy mennyi egyéb munkám van közben. Ha nem csinálok mást, egy hónap alatt úgy 8-10 ívnyi szöveget tudok lefordítani. Egy átlagos regény mondjuk úgy 15 és 25 ív között van valahol, de a leghosszabb fordításom 33 ív volt. Szóval van könyv, ami két hónap alatt van meg, de van, amihez sokkal több kell.

Hogy mennyire nehéz, az ugyanúgy könyvfüggő, de mégiscsak azért lettem fordító, mert szeretem csinálni, úgyhogy ha egyik-másik írót el is mondom néha mindennek, alapvetően nagyon is örülök, hogy ez a munkám. És bármi mást csinálnék, az nekem biztosan nehezebb lenne.

- Van olyan könyv, amit szívesen lefordítanál?

Volt egy-két ilyen álmom régebben, de azóta minden igazán vágyott könyvem megjelent magyarul egyik vagy másik kiadónál. Igazából amúgy sem rajtam múlik a dolog, azt fordítom, amivel megbíznak. Azért persze tehetek javaslatot, szerintem lesz is rá példa, ha találok olyan új kedvencet, ami még nem jelent meg nálunk.

Joanne Harris Csokoládé

Egy romantikus könyvnek aposztrofált könyv.
Számomra nem igazán volt az.
Illatos, ízes, hangulatirányító, érzelmekkel teli,  misztikus könyv, de semmi esetre sem romantikus.

Az emberi kapcsolatok, a társas együttélés írott és íratlan szabályait felvonultató, nagyszerű karakterábrázoló könyv annál inkább.
Ez is az erőssége.
Joanne Harris eddig olvasott könyveinél mindig megfigyelhető, hogy érzékenyen nyúl az érzelmekhez. Fölvonultatja az érzések egész skáláját jelzőkkel, visszaemlékezésekkel irányítva, de nem szájbarágósan. 
Bánat, düh, fájdalom, szerelem, megbánás, megbocsájtás, felülemelkedés, szerelem, elmúlás...

A másik jellemzője az írásainak a remek hangulat keltés. Az erős érzések kialakítása, figyelemfelkeltése különböző ételek, italok, tájak, növények iránt.
Jelen esetben a címe is mutatja,  most mihez is nyúlt. 
A csokoládét nem szabad éhgyomorral olvasni. Továbbá aki kicsit is édesszájú, nehezen fog elszakadni az édességek tárházától. 
Szó szerint sóvárogni kezdtem az elkészített finomságok után. Éreztem az illatuk, az ízük a számban.

Tessék. Ezt hozza ki belőlem Joanne. Tömény, jelzős szerkezetű mondatok, mézédesség, túlírtság.
Pedig rá nem jellemző annyira, mint most a postomra.

Van, akinek sok lehet. Ezt a stílust vagy nagyon szeretni lehet, vagy túl soknak tartani.
Én szeretem az " illatos és finom" könyveket(ár a kilóimnak és diétámnak nem biztos, hogy jót tesz).

A szereplők jól ábrázoltak. Kitűnnek a megszokott sémák közül. Talán túl erősek, túldíszítettek is. De inkább egy szereplő ilyen legyen, mint faék egyszerűségű.

A fülszöveg kicsit becsapós szerintem. Pajzánságot sem igazán vettem észre a történetben. Egy rész volt csak, az is gyorsan le lett tudva és túl sok értelme nem volt, vagy legalábbis nem mutatkozott még meg.
A franciásságot remekül jellemzi, bár más kisváros zárt közegére is elmondható ugyan ez a mentalitás.
Esetleg az életszemléletükben, a vallásosságukban, egyszerűségükben, a természet és életszeretetükben...

Vissza térve a romantikus mivoltára. Hiába régi idők romantikája, nekem ez nem jött át a könyvön. A rengeteg más érzelem kisöpörte. Igazi románcot nem leltem fel benne. 
Inkább Vianne, a főszereplőnk és lánya, édesanyja szentháromságát, az anya-lánya kapcsolatot, és a barátság érzései lengték körül a történetet remekül megjelenítve.
Átéreztem, ismerősen csengtek a féltés és ragaszkodás mondatai.
Cseppnyi humor, lazaság, életszeretet és misztikum. Utóbbiban nem vagyok teljesen biztos. Szimbolikus csak vagy tényleges mágia is jelen van. Mert mindkét magyarázat megállná a helyét.

Amivel nehezen boldogultam, azok a francia nevek. Kevertem, idegenek voltak tőlem és sokszor azt sem tudtam hogy mely nemhez tartozik az illető. De ez betudható az én balgaságomnak is.

A történet nem túl lendületes, inkább lassan beérő, hömpölygő, ám mégis gyorsan olvasható.

A sorozatot biztosan folytatni fogom. Már a polcomon csücsülnek és várnak a megfelelő hangulatomra. 
Azt ajánlom, olvassuk nyáron egy pokrócon, hűsítő limonádéval, jégkockákkal, cseresznyével, bonbonokkal, a hűsben, a kertben madárcsicsergés közepette.
Vagy télen a fotelunkba egy meleg plédbe burkolózva, forró csokoládét szürcsölve.
Remélem nem volt túl szentimentális és csöpögős, tömény az irományom a könyvről, csak csokoládé édességű.



Fülszöveg:
Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

idézet:
A szemüknek, a szájuknak nincs titka előttem. Annak a kesernyés képűnek ízleni fog a narancsos rudam; az édeskés mosolyú el lesz ragadtatva az olvatag közepű barackos szívtől; ez a szélfútta hajú lány a mendiant örök hívévé szegődik; a fürge mozgású, kedélyes asszonynak pedig a brazil kocka való...

Ulpius kiadó
310 oldal
Fordította: Szántó Judit
saját

Fűszeres forró csoki

Hozzávalók 4 személyre:

• 6 dl tej
• 3+2 dl tejszín
• 1 vaníliarúd
• őrölt fahéj
• egy csipetnyi chili
• 20 dkg étcsokoládé

A vaníliarudat vágd ketté. A három deci tejszínt és a tejet öntsd össze és kezdd el melegíteni, hozzáadva a vanília kikapart magját. Az összetördelt csokoládét vízfürdő felett, egy nagyobb edényben olvaszd fel.

Ha megolvadt, apránként öntsd hozzá a melegített, de nem forralt tejet és tejszínt, valamint a fahéjat, főzd készre és keverd krémesre.

Ekkor tedd bele a chilit is, de csak keveset, bár ezt el is hagyhatod, ha nem szereted a pikáns ízeket. A maradék tejszínhabot verd fel,és tegyél belőle mindegyik bögre csokira.

forrás: http://www.femina.hu/recept/ime_a_legfinomabb_fuszeres_forro_csoki_receptje

A szürke ötven árnyalata filmben és könyvben összehasonlítás

E. L. James: A szürke ötven árnyalata  elég vitatott. Sokan, sokfélét írtak róla. Nagyon megosztó sorozat.
Én is írtam a könyvekről postot, bár nem mostanában. Aztán ebből film készült, ami nem is oly rég jelent meg.
Persze nekem sem kellett több, meg kellett néznem.
A könyvek nálam a közepes szintet érik el. Jobb erotikus történet akadt már a kezemben ettől.
Bár jóval borzalmasabb is. 
A nyelvezete kicsit bugyuta, ismétlő.
Semmi extra. Kicsit túlértékelt és túlszidott. 
Bár a lányaimmal nem olvastatnám el legalább 20 évig még. 
És kicsit idegesít, hogy a mai fiataloknak ez lesz az etalon a párkapcsolatok terén.

A film számomra egyszer nézős, könnyen felejthető. 
A szereplőválogatás nagyon nem jött össze az én szememmel mérve. 
Teljesen más pasast képzeltem el Christian szerepére. 
Na és Ana karakterét játszó csajszival sem vagyok elégedett. Nem tudtam naiv, szerelmes lányként elképzelni.
A zenék teli találatok. 
A szexjelenetek kicsit szemérmesek, de ízlésesek.
Bár a szikra és az izgalom hiányzott.
Viszont néhol a könyv paródiájaként éltem meg.

De hát ez a jó. Mindenki máshogy éli meg a Szürke ötven árnyalata körül folyó hisztériát.
Ezen a ponton kíváncsi lettem, tőlem teljesen eltérő véleményekre is és pár molyt felkértem az eszmecserére.
Erősen Spoilert tartalmazhat!

Íme:


Szimirza elsőnek a sorozatot olvasta el, és szerette. Majd a filmet vette górcső alá.

Egy véletlen folyamán bukkantam rá a könyvekre, nem is tudtam, hogy miről szólnak. elolvastam a fülszöveget és megtetszett. Oly annyira, hogy az első könyvet alig tudtam letenni, mert kíváncsi voltam mi lesz, hogy alakul Ana és Christian története. A két főszereplőt nagyon hamar megkedveltem, habár mindkettőnek vannak kevésbé szimpatikus vonásaik is, például Ana naivitása és döntésképtelensége vagy Christian túlzott féltékenykedése és féltése. Kettejük közötti szenvedély, tapintható szexuális feszültség a teljes történetet egy más világba repíti, átformálja azt. 
Annak ellenére, hogy a trilógiában nagy hangsúly van fektetve a szexre, a dominanciára stb. , az alap történet is jó.Tetszettek benne a csavarok, például Christian múltjával kapcsolatban vagy éppen Ana elrablás, a Grey Enterprises elleni szabotázs. 
A könyvben a mellék szereplők sokkal jobban ki vannak dolgozva, sokkal karakteresebbek, mint a filmben, legalábbis ami az első részt illeti. 
A film nekem tetszett, igaz a szereplőválasztás kevésbé, de ez valahol érthető, mert szerintem mindenki kialakított egy kép a szereplőkről, a megjelenésükről, a viselkedésükről, mimikájukról és ezért nem biztos, hogy azt amit a színészek nyújtottak megegyezett az elvárásokkal. A film hangulatán nagyon sokat javít a zene, teljessé teszi a jeleneteket, intenzívebbé a pikánsabb részeket. 
Ha össze kell hasonlítanom a könyvet és filmet, akkor a könyvre szavaznék, mert részletesebb és sokkal nagyobb teret biztosít a saját fantáziámnak és elképzeléseimnek.

dik véleménye: Szürke ötven árnyalata könyv kontra film

Le szeretném szögezni, hogy nem vagyok rajongója ennek a műfajnak. Nem is akartam elolvasni a könyvet, csak az egyik kurzusomon jött elő a könyv, csak úgy beszédtémának. Akkori egyik évfolyamtársam akkor ezt a könyvet választotta a népszerű irodalom kurzus zárásának és a közelgő záróvizsgázna egyik tételének. A tanárunk nagyon le akarta beszélni erről őt. Na szóval így kerültem közelebbi kapcsolatba a könyvvel.
Könyvtárból kikölcsönöztem és azzal a lendülettel egy nap alatt el is olvastam és akkor még tetszett is, volt benne pár számomra fölösleges rész, ami idegesített, de nem számít, biztos kellett bele a hatásfokozás kedvéért. pl. Ana folyamatosan harapdálja a szája szélét az ugyan olyan csúnya szokás, mint a köröm rágás. Ez a se veled, se nélküled történet is agyamra ment a történet során (igaz nem pont az első könyvnél).
Tipikus Hamupipőke a 21. században a történet. Aranyos, és szívhez szóló egyben, némi nagyon pikáns elemekkel fűszerezve, de mondjuk a mai „siker könyvek”-nek ez az elen adja meg az alapját, sajnos más nem hajlandóak olvasni az emberek, ez az a téma, ami egy vagy két este alatt a végére lehet érni, nem kell elgondolkodni a mögöttes tartalmakról. DE LEGALÁBB OLVASÁSÁRA BIRTA AZ EMBEREKET! Ez a pozitív a könyv javára :D
Áttérek pár mondat erejéig a filmre, ami a könyv alapján készült. Vártam nagyon, minden előzetest megnéztem. Végére akkorát csalódtam, hogy mai napig nem tértem magamhoz. Férfi főszereplő nem szexi, csúnya (lehet csak az én véleményem) A nőivel nem volt különösebb problémám, csak hogy ennyire nem volt behódolt a könyv alapján Ana. Itt meg egy önállógondolattal nem rendelkező karaktert kaptunk.
Vászonra nem lehet vinni a könyvet egy az egyben, de ennél sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni, mert az alapanyag (könyv) nem volt ennyire pocsék, mint a film.

Mátyás_Varga rövid értékelése következik egy férfi szemszögéből, nyersen, szókimondón..

Nem vártam sokat a filmtől, mivel a nézettségi adatok szerint hihetetlen mennyiségű nézőt vonzott, sejtettem, hogy egy középszerű filmmel lesz dolgom. 
Tévedtem! A film életem második legrosszabb filmje volt. 
Az egész a mai fiatal nőket állítja a cselekmény középpontjába. Vágynak az elérhetetlenre, a pénzre a csillogásra. A hülye picsák. Már elnézést. Teljesen belehabarodik Greybe. A probléma ott kezdődik, hogy amikor meglátja a „játszószobát” nem fut el. 
Márpedig egy egészséges nő lóhalálában futott volna ki a világból. De ezt csak lehet én gondolom így. 
Ő azonban mégis marad. Miért? 
Mert hát Grey oooooolyan gazdag és csak néha megpaskolja a popsim. Maga a téma okés is lett volna. De a pajzán utalások és az „én nem dugok, hanem baszok” mondat nálam kiverte a biztosítékot. Na meg a fanszőrzet. Nőn egy pornófilmben ekkora őserdő. Tudom ez is csak saját vélemény, de akkor is durva. A film végén volt egy párbeszéd, ami tényleg jó volt. 
De sajnos már nem emlékszek rá. És nincs az az Isten, hogy csak azért a pár mondatért végigszenvedjem a filmet. Én összességében 2 pontot adtam rá. 
A legjobban az a tény kavart fel, hogy nők milliói igyekszenek megoldani azt, hogy a férfiakkal egy szinten kezeljék őket. Erre egy ilyen filmre, ahol a szó szoros értelmében egy játékszer a női főszereplő, meg rohannak. Az, hogy az írónő ebből gazdagszik meg pedig undorító. Tűzre vele!
http://akritizator.blog.hu/

Tiffany Reisz A szent

Kevés erotikus regénnyel vagy könyvsorozattal vagyok elégedett. 
De az biztos, hogy Reisz könyvei azok! Rengeteg érvet fel tudnék sorolni, hogy miért olvasd el!

- Jók a karakterek. 
Kidolgozottak, érzelmi szinten nem egy csiga színvonalán vannak, szerethetőek, utálhatóak,  hitelesek
Nora kedvenc női szereplőim egyike és ez a könyv főleg az övé. Jó volt olvasni, hogy hogyan vált olyanná, amilyen az eddigi részekben. Kaptunk sok apró utalást, elrejtett kis morzsákat, de nem vettem igazán a lapot, vitt a cselekmény. Most egyben olvasva a dolgokat, már jobban körvonalazódik, milyen is ő. És még jobban megszerettem.
Soren számomra a fekete ló volt eddig. Kifejezetten gyűlöltem, ha lehet kitalált szereplőt gyűlölni. Messze állt tőlem. Haragudtam rá, amiért így viselkedik, amiért ilyen Norával. Nem értettem meg a mozgatórugóit, cselekedeteit. 
Ez a könyv tiszta képet fest az igazi Sorenről. 
Nem tagadom megkedveltem őt is. Amit elképzelni sem tudtam, az első kötettől kezdve.
Reisz kisasszony nagyon tud manipulálni. Egy sorával megkedveltet vagy éppen meggyűlöltet valakit velem!

- Romantika...
Erotikus könyvben kevés a romantika, mint a szöcskében a lengéscsillapító! 
(Itt szabadon kiválaszthatod a személyes kedvencedet: http://www.vicclap.hu/beszolas/keves/)
A bujaságnak normális esetben  jegyben kellene járnia a romantikával.
Ritka könyvek egyike, mikor nem kapok tőle gutát, sem nevetőgörcsöt és jónak találom.

- Jók a párbeszédek. 
Valóságosak, ironikusak, viccesek, érzelmesek, követhetők, bánattal telik...
Rengeteg érzelmet váltanak ki belőlem. Pedig más író a leíró részekkel éri ezt el nálam. Itt nem. A párbeszédekbe is rengeteg emóció van. Észrevétlenül csempészi bele a kellő érzéseket.

- Jók a leírások. 
Megfelelő egyensúlyban van a ruhájuk, a külső tér és minden egyéb bemutatása. Nem kapunk oldalakat feleslegesen a körömlakkjuk színéről, de azért tudjuk, ki és hogy néz ki, hol járunk éppen. A lényeget leírja és egy sorral sem többet vagy kevesebbet ad vele, mint kellene.

- Az erotikus részek.
Mivel erotikus könyv, fontos momentum. 
Jól kidolgozottak, részletekre menően kifejtenek minden fontos dolgot, izgalmasak, bizsergetőek, néhol brutálisak. Nem hallgatnak el semmit sem. Nem bugyuták és suták. Nem lelhető benne fel egy apróbb baki sem(mint mondjuk van olyan könyv, ahol leveszi a bugyit, majd ismét leveszi két oldallal később).
Az olyan dolgokat is egyszerűen, letisztultan képes előadni, amitől hanyatt homlok menekülnék leírva másképp. Kíváncsi vagyok, mivel fog még meglepni.

"– Maga nem egy átlagos pap, ugye? 
A férfi olyan mosollyal az ajándékozta meg, amely egyszerre tűnt pofonnak az arcán és csóknak a száján. 
– Istenem, remélem, nem."


- Egy olyan világba enged betekintést, amitől megrettenünk/elítéljük/kipróbálnánk/titkos vágyainkban szerepelnek/vagy csendben, de űzzük(ide mindenki helyettesítse be a neki megfelelőt).
A BDSM egy életstílus( gyűjtőszó az angol Bondage & discipline (B&D), Domination & submission (D&S), Sadism and masochism (S&M) szavakból képzett rövidítés,magyarul „kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus).
Nem misztifikálja. Nem degradálja. Nem magasztalja az egekig. Leírja elítélés és minden nélkül. Mi döntsünk, mit vált ki belőlünk. 
Én személy szerint a saját gondolataimat nem tárnám az olvasóim elé, ha nem gond ez ügyben. Pedig tudnék oldalakat megtölteni velük. De nem teszem.
Annyit elárulok, hogy érdekes volt bepillantani ebbe a világba is. Hihetetlen, hogy vannak ilyen emberek(ítélet nélkül mondom). 

"Egy cselló egy téli éjszakán a fagyos város közepén – ilyen volt ennek a férfinak a hangja."








- Maga a történet viszi az embert.
Lendületes, fordulatos, mozgalmas.
A cselekménye sodorja az embert rendesen. Nem hagy neki nyugtot még a villany leoltása vagy a könyv letétele után sem. A gondolataidba férkőzik.
Személy szerint, mikor nagy nehezen megváltam a könyvtől esténként, még tovább szőttem a fonalakat, emésztgettem a történteket, magamban felvázoltam a további lehetséges forgatókönyveket. Nem tippelek ezek szerint túl jól, mert írónőnk tudott meglepni.
Mikor holt idő van és nem pereg a cselekmény, nincs felfűtöttség, erotikus akció, akkor is jól esik olvasni. A vihar előtti csend, mindig a megfelelő pillanatban lett beleírva. Kellett a pihenés a léleknek vagy az érzékeinknek.



- Most tűnt fel, hogy az előző részt nem is olvastam. Szóval lehet, hogy összefüggő kötetek, de önállóan is olvashatóak, mert kerek, egészt alkotnak.
Egy kis értetlenség volt csak számomra a legújabb szereplővel kapcsolatban. de nem is tudatosodott bennem a kritika megírásáig. Csak némi csodálkozást váltott ki bennem.
Egy kiegészítő kötetként is felfogható, ahol a múlt és a jelen találkozik. Mikor a leosztott lapokat, a tulajdonságaikat, az érzelmeket megkapja a két nagy fő jellem.

Most gondolkodnom kell, hogy van-e olyan rész, szövegkörnyezet vagy bármi, ami nem tetszett a könyvben...
Nos. nem találtam.
Jól megírt könyv. Szeretni fogjátok!

Soren

Nora

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!

Fülszöveg:
Eleanor Schreiber egy zavarodott, zabolátlan tizenéves lány, aki megesküszik, hogy soha többé nem lép templomba. A lázadó tini azonban találkozik Stearns atyával, aki örökre megváltoztatja az életét. Már semmi nem állhat annak útjába, hogy az legyen, amit a sorsa diktál neki: Nora Sutherlin, az ismert erotikus regényíró, egyben Manhattan legismertebb dominája…

 Idézet:

504 oldal
Athenaeum kiadó
saját, recenzió

Antológia és a molyok!

A Tetovált mementó az első moly antológia, ami létrejött. 

Hamarosan pedig érkezik a következő kötet a Magánvégtelen.

Ezen apropóból egy kis ízelítő a létrehozóktól.

Hogy van olyan olvasó, aki nem tudja mi az a moly? 

Nos itt megtalálja:

http://moly.hu/

Ciccnyog:

– Az első antológia ötlete honnan jött?

Éppen arról beszélgettünk, hogy milyen nehéz érvényesülni az irodalmi piacon, holott rengeteg tehetséges ember van, elég ha pl. a Molyolók saját zónáiban körbenézünk. És így jött a hirtelen ötlet, hogy akkor csináljunk egyet mi, és adjunk publikálási lehetőséget a tagoknak, legyen egy saját, közösségi antológiánk, ami már önmagában egy új dolog lenne.

- A kötetek címe hogy keletkezett?
Az elsőnél ( Tetovált mementó) a tagok adhattak ötleteket, külön szerepelt mementó, a tetoválás pedig egy másik kifejezéssel, több variáció volt, ízlelgettük, aztán ez lett. 

A második már tervezettebb volt, mivel a Magánvégtelen szerepelt az elsőnél is, mint címötlet – ez egyébként encsy_eszter egyik verssora, tőle kölcsönöztük –, és már akkor is nagyon tetszett, de akkor nem választottuk. Most jött el az ideje.

– A második antológia már nem verses. Hogy hogy váltottatok?

Egyrészt az elsőnél többen „nehezményezték”, hogy versnehéz lett a kötet, másrészt szeretjük a változatosságot, ez számunkra is egy új kihívás volt. 

– Miben tér még el az első antológia és a második?

Talán még az előzőnél is színesebb a csapat, mind az egyéniségeket tekintve, mind a szerzői nyelvüket. Több és változatosabb témát érintenek az írások.

– Mennyi munkátok fekszik a megszerkesztésben, a válogatásban, a kitalálásban?

Én nagyon lelkiismeretes vagyok, talán túlzásba is viszem, nekem pl. napi több órám van az új antológiában, de az elsőnél is hasonló mennyiséggel számolhatunk. Volt, hogy 4-5 óra is összejött naponta, főleg az elején, míg a válogatás folyt, amikor többször is át kellett olvasni a beérkezett műveket. A marketing, illetve az egyéb munkafolyamatok (tördelés, illusztráció, korrektúra) összehangolása is sok odafigyelést igényel. Állandóan készenlétben kell lenni. Ráadásul folyamatosan azon agyalok, mit és hogyan lehetne jobban csinálni. A határidőnaplómat érdemes lenne megnézni. :D

– Milyen munkafolyamatokon megy keresztül a kiadásig a könyv?

A legelső lépés, hogy leülünk és megtervezzük a lépéseket. :)
Először jön a válogatás, a kész szöveganyagot az olvasószerkesztő kapja meg (mindkét esetben Juci vállalta), ő javítja ki a helyesírási, fogalmazási hibákat, utána minden szerzőnek el kell küldeni a saját részét, hogy leokézza, vagy megbeszéljük, mi az, amivel nem ért egyet. Az fontos, hogy az olvasószerkesztő a helyesírási hibákat leszámítva csak javasolni szokott, a végső szó azért a szerzőké szokott lenni a szerzői szabadság jegyében. Ezután mehet a tördelésre, ahol megformázzák, kap egy csinos betűtípust és egy klassz borítót is. Ezalatt készülnek az illusztrációk is, ezeket ráér szinte az utolsó pillanatban is beszúrni, ha teljes oldalról van szó, ha a szövegbe illeszkedik, akkor a tördelőnek akad egy kis plusz munkája. :) Mindezekkel párhuzamosan megy a reklám és a marketing – bloggerek felkérése előzetes véleményezésre, kapcsolattartás a segítőkkel, szerzőkkel. Az előszó is fontos, erre tavaly Grecsó Krisztiánt, József Attila-díjas költőt, írót kértem fel, idén pedig Kleinheincz Csillát, írót, szerkesztőt, műfordítót kerestük meg ezzel. „Ha már van remény”, hogy eljut a nyomdáig, megvannak az adatai (oldalszám pl.), lehet árajánlatot kérni a nyomdától, valamint ISBN számot az OSZK-tól és indulhat az előrendelés is (tavaly ezt az indiegogo oldalán oldottuk meg közösségi finanszírozással, idén pedig a molybazár felületén keresztül). Nagyjából ezek a lépések vannak (és a többi apróság, ami most nem jut eszembe), sok van, ami tud egymás mellett haladni, de azért bizonyos sorrendet tartani kell.

Ami még nagyon fontos, hogy mindezeket a dolgokat nem tudtuk volna megvalósítani Bence nélkül, hiszen nem kiadó vagyunk, csak két lelkes olvasó és amatőr író, akik álmodtak egyet és ehhez segítséget kértek. Így nálunk a tényleges első lépés az volt, hogy felvettük Bencével és immával a kapcsolatot és elmondtuk nekik, mit szeretnénk. És tetszett nekik. :)

– Hány irományt olvastatok át?

Az elsőnél, ha jól emlékszem, több, mint 500 vers érkezett, a másodiknál pedig pontosan 165 művet olvastunk el. Többször is. :)

Mindkét kötetben nagyon sok kedvenc van, a Tetovált Mementóból Littlewood és a Sherlock vers abszolút kedvenc, de nagyon örülök, hogy megismertem Grapefruitossy molyt és a Hangoskönyv című kis novelláját, Biedermann_Izabella írásait mindig is nagyon szerettem, úgyhogy örültünk, hogy ő is jelentkezett. A kötet legjobb alkotása számomra Fehér_Csaba szonettkoszorúja, a Séták.

A Magánvégtelen alkotásai még friss élmények, de kiemelnék három kedvencet, csak felsorolva:
darthred – Fekete, fehér, vörös
orimaker – A Kisfiú és a Kő és a Halál és a Varázsló
Slugapocus – Hangverseny
Hogy miről szólnak, azt nem árulnám el, de egyik sem vidám darab, holott akadnak humoros írások is, valamint paráztatósak, azokat is szerettem, de maradok most ennél a három alkotásnál

– Mik alapján került be egy történet vagy éppen nem? Többen átolvastátok őket és szavaztatok? Vagy hogy képzeljük el a beválogatást?

Ketten olvastuk őket Andival, egy táblázatba vezettük fel a műveket, mindketten pontoztuk őket 1-től 5-ig, ez átlagolódott. Ahol 4,5 vagy 5 lett az eredmény, az szinte kérdés nélkül mehetett tovább, a 3, illetve az alatti pedig egyértelműen nem (de ezeknek is legalább két esélyt adtunk).
A kettő közöttiek voltak a legnehezebbek, a többszöri újraolvasás és az, hogy közös nevezőre jussunk, de szerencsére komolyabb viták sosem voltak.
Az első benyomás nem mindig volt végleges, időt kellett hagyni, hogy hassanak. Muszáj volt emellett külső szemmel nézni, figyelembe venni azt, hogy másoknak fog-e tetszeni, lesz-e célközönsége az adott műnek, ami nem egyszerű feladat. Így fordult elő az első antológiánál is, hogy olyan művek kerültek be, ami nekem vagy éppen Andinak nem tetszett maradéktalanul. Persze, nem is ez volt a cél, de fontos volt, hogy ránk is hatással legyenek az alkotások valamilyen módon. Elsősorban azokat részesítettük előnyben, akik vagy valami újat tudtak elmondani, vagy újszerűen tudtak egy témát feldolgozni. Megfoghatatlan a dolog, de a bátor nyelvhasználat is sokat számít, ami nem zárja ki, hogy egy klasszikus formában valósuljon meg – gondolok itt az első kötet fantasztikus szonettkoszorújára, a Sétákra Fehér_Csaba alkotására –, és azt sem, hogy modern legyen – lásd Littlewood versei –; lényeges, hogy egészében működjön a dolog, egy-két gyenge sor még nem kizáró ok, ha a többi fel tudja azt erősíteni. Kerestük és keressük az egyedi stílust, hangot, sokan esnek abba a hibába, hogy lopnak, de nem teszik bele a saját szerzői fűszervilágukat. Több író szájából is hallottam már, hogy szemtelenül kell és lehet is lopni, szépen mondva ötletet meríteni :), szóval ez nem baj, csak azt igenis meg kell formálni a saját képünkre. Ehhez pedig sokat kell olvasni és írni, tapasztalni, főleg olyan vagy ahhoz kapcsolódó területen, amit a papíron szeretne visszaadni a szerző. You don't say?, tudom. :)

– Hány moly került be végül? Van aki több történettel is?

Az elsőben 32 szerző szerepel, a másodikban 34. Mindkettőnél több olyan alkotó is van, akitől több művet válogattunk be.

– A könyv borítóját ki tervezte elsőnek és most?

A belső illusztrációkat és a borítóképet László Maya (Leoni) rajzolta, a másodiknál is őt kértük fel.
Tipográfiai szempontból az első kötetet Török Andrea tervezte nekünk, a másodikat pedig Bence készíti.

Kép: Leoni, László Maya

Virezma:
Kedvencként a mostani kötetből nekem is A Kisfiú és a Kő és a Halál és a Varázsló ugrik be elsőre. Ahogy Niki is mondta, nagyon izgalmas, hogy tőlünk távol álló dolgok hogyan hatnak ránk. Például horrort vagy fantasyt én ritkán olvasok, de most sokat beválogattunk. A mostani kötetet sikerült tematikus egységekbe rendezni. Az előző antológia kicsit szépirodalmiasabb volt, a mostani közelebb áll a zsánerirodalomhoz. 
Remélhetőleg mindenki talál benne kedvére valót.
Ami még nagyon érdekes, hogy milyen érzékeny témákat boncolgat egy-egy írás, mint például az autizmus, a gyász, a születés. 
A Magánvégtelen cím azt is jelenti számunkra, hogy az alkotó ember létre hoz egy önálló, gazdag világot. 

Ebbe enged bepillantást az antológia, de valamilyen szinten azért érződik az alkotó magánya is.

– Jövőre ismét várhatunk tőletek antológiát?

Én nagyon szeretném folytatni(Ciccnyog) , egyéb dolgok is megfordultak a fejemben, de ehhez sok változás, kitartás és egy nagy adag szerencse kell, mivel az az állapot, amiben jelenleg vagyok, egy új antológiát nem tud az életembe beengedni. Ezt viszont nem hagyhatom. :)

június 19-én, a Nyitott Műhelyben lesz a könyv bemutatója!

Megrendelhető az új kötet:

http://moly.hu/bejegyzesek/maganvegtelen-elorendeles